Azzal a modern biológusok serege foglalkozott, hogyan jöhetett létre az élet a Földön, (bár a pontos válasszal a mai napig adósaink) de arra senki sem gondolt, hogy az az egysejtű élet miért fejlődhetett olyanná, amilyenek a mai biológiai lények, mindenekelőtt az ember.
Charles Darwin felismerte a természetes szelekciót és az evolúciót a fajok képződésének folyamatában, de azzal már ő sem foglalkozott, hogy milyen körülmények között eredményez a mutáció és a szelekció egyre fejlettebb életformákat. Arra ki sem tért az érdeklődése, hogy milyen a Föld története, - igaz, ehhez hiányoztak is számára a ma már rendelkezésünkre álló tudományos bizonyítékok, - hogy azon hol, hogyan és miért történt meg, hogy a mutációnak és a szelekciónak köszönhetően nemcsak egyre újabb, hanem fejlettebb fajok jöttek létre. Méghozzá annak ellenére, hogy minden faj katasztrófának élte meg a klímaváltozást. Ennek klasszikus példája az a felmelegedés, ami az utolsó jégkorszak megszűnésével járt.
A természetvédők hisztérikusan félnek a felmelegedéstől. Képtelenek tudomásul venni, hogy a biológiai fejlődés motorja a klímaváltozáshoz történő igazodás kényszere. Földünkön csak azért alakulhatott ki az élet jelenlegi fejlett formája, mert ezen a kis bolygón nagyon sok klímaváltozás történt. Az ember csak akkor lett képes a civilizáció létrehozására, amikor már elegendő állati fehérjét és növényi keményítőt fogyaszthatott. Ez akkor történt meg, amikor az ember táplálkozásában megtörtént az állati fehérje és a növényi keményítő kellő mennyiségének a fogyasztása. Azonban fajunk csak annak köszönhetően juthatott kellő mennyiségű húshoz, ha a nagy ragadozók zsákmányát meg tudta szerezni. Ezt azzal tudta elérni, hogy a tűzzel képes volt elzavarni a zsákmányolt dögöt, és azt képes volt megsütni, megfőzni, és így könnyen emészthetővé tenni. Bármennyire érthető, hogy az ember a kor egyetlen fegyverével a pattintott hegyű lándzsával nem volt a nagy ragadozókkal egyenértékű vadász, a tudósok is igyekeztek elhallgatni, hogy őseink dögevők voltak. Nem kisebb jelentősége volt annak, hogy fajunk volt az első, amelyik felismerte, hogy a füvek magjai megtörve, megfőzve, megsütve, könnyebben emészthetővé tehetők. Az emészthetőbbé tett húsok és a növények magjai tették lehetővé, hogy a nagy agyunk is a működtetéséhez szükséges energiához jusson.
Fajunk agya tehát a neolitikus forradalom kezdetén már elég fejlett volt ahhoz, hogy a gyűjtögetésről a földművelésre és a pásztorkodásra, azaz a termelőmunkára épülő társadalmakban élhessünk. Ezt az áldást a felmelegedés következtében bekövetkezett tengerszint emelkedésnek köszönhetjük. Az óriási jégolvadás a tengerszint mintegy 70 méteres emelkedését okozta. Ennek következményeit fajunk vízözönként őrzi. Vitathatatlan, hogy sok, korábban gyűjtögetésre kiemelkedően kedvező területet elárasztott a tenger. Számomra azonban nagy nagyobb meglepetés, hogy máig nem akadt egyetlen vízügyi szakember, aki bebizonyította volna a tényt, hogy a jégkorszak után végbement tengerszint emelkedés teremtette meg az önözéses földművelés feltételét az első három nagy önözéses gabonatermelő kultúrának.
Kelet-Ázsia, vagyis a kínai, Dél-Ázsia, vagyis az indiai, és a Közel-Kelet, vagyis a mezopotámiai és az egyiptomi kultúra azért jöhetett létre, mert a tengerszínt emelkedése visszaduzzasztotta a folyamok torkolatait. Egyetlen vízügyesek nem jutott az eszébe, hogyan lehetett volna öntözni ezeknek a térségeknek a síkságait, ha a folyamok 70 méterrel mélyebb tengerbe ömlenek. Senki sem gondolt arra, hogy milyen sebes volt a Nílus folyása a jégkorszakban. De ez minden öntözéses kultúrára vonatkozik. Ha nincs felmelegedés, nem térhetett volna fajunk az öntözéses földművelésre. Ez akkor is egyértelmű, hogy a felmelegedés jókor is történt, akkor, amikor már legalább tucatnyi generáció a lakóhely közelében kiegészítő táplálékként ismerte és használta a különféle gabonaféléket. Részben a háziállatok domesztikációját is a felmelegedésnek köszönhetjük. A szarvasmarha, a bivaly, a kecske, a birka, a ló, a szamár és a baromfik élettere is visszaszorult, csak az emberrel történő együttműködésnek köszönhetően nőhetett milliószorosra a létszámuk.
Háziállataink közül a kutya volt az első: ezt a fajt még a jégkorszak idején szelídítették meg őseink. A második azonban egy olyan állatfaj, amellyel alig-alig foglalkoznak a történészek: a rénszarvas. Az ember tüzével képes volt elűzni a ragadozókat, a kutyák pedig további védelmet biztosítottak a csordáknak. Ez ugyan még nem pásztorkodás volt, mert nem az emberek terelték, etették, itatták a rénszarvasokat, hanem az ösztönösen vándorló sokezres nyájak vitték magukkal az embereket és a kutyáikat. A rénszarvas volt az első igásállat, a havon és a nedves füvön vont szán az első jármű. De nemcsak az első, de a máig is fennmaradó.
Az emberiség fél a felmelegedéstől
A jelenleg zajló javarészt az ember által kiváltott felmelegedés számtalan negatív tényezővel jár, fontos azonban figyelembe vennünk, hogy az életterek változása a fajfejlődés motorja is. Ezért, bár tisztában kell lennünk a negatívumokkal, érdemes a pozitívumokat is számba vennünk.
Azt ugyan a tudomány nem vitatja, hogy az emlősök megjelenését a dinoszauruszok kipusztulását okozó katasztrófa biztosította, de mégsem teszi senki hozzá, ha nem pusztulnak ki a dinoszauruszok, aligha történhetett volna meg az emlősök fölényének kialakulása. Azt sem lehet vitatni, hogy az utolsó jégkorszakot követő felmelegedés nélkül még mindig csak ezred ennyin és csak a természet ajándékainak a gyűjtögetéséből élnénk. Becslésem szerint a felmelegedés hatására történt tengerszint emelkedés százszor akkora területet tett gravitációsan öntözetővé, mint amekkora területet elfoglalt a tenger. Az emberiség ennek ellenére ezerszer annyit kereste a vízözönnel eltemetett kultúrák tengerfenékké vált nyomait, mint annak bizonyítását, hogy a tengerszint emelkedése nélkül nem jöhettek volna létre az önözéses gabonatermelő kultúrák. Jelenleg azonban még a legpesszimistább forgatókönyvek sem 70, legfeljebb 2-4 méteres ennek tengerszint emelkedéssel számolnak (Mintegy egy évszázados időtartamon belül.)
Kanadánál jobb, nagy területű fogadója a felmelegedésnek nincsen. Az egy főre jutó jövedelme, vagyona, iskoláztatása és várható életkora lényegesen jobb, mint az Egyesült Államoknak. Oroszország rendelkezik a sarkkör közeli szárazföld négyötödével. Nekem a bolsevik Szovjetunióról a cárihoz viszonyítva mindig jobb volt a véleményem, ez megmaradt Oroszországról is. A magának elég kenyeret termelő nagyüzemi szovjet mezőgazdaság a legnagyobb gabonaimportőr volt, tavaly pedig már a világ legnagyobb gabonaexportálója lett. Az Északi Jeges Tenger már jelenleg is járható az atommeghajtású jégtörőkkel, de a két Celsius fokkal magasabb hőmérséklet könnyíteni fogja ennek a sokkal rövidebb útnak a használatát. Ez a tengeri út költsége nem annyira Oroszországot érinti, mint Kínát. Kína számára a Nyugat-Európával ez az összekötő út a selyemútnál és az egyenlítőig Eurázsiát megkerülő útnál racionálisabb megoldás, mert az ezzel párhuzamosan feltárt bányakincsekhez való hozzáférést is biztosíthatja. Ennél ugyan kisebb, de mégis óriási jelentősége volna annak is, ha Amerika két oldala tengeri úton, északon is megnyílna.
Szerző:
Kopátsy Sándor