Az említett gyártási folyamatok során kinyert gáz (solution gas) sok helyütt szünet nélkül égő gázlángként megy pocsékba. Ezek a lángok 2011-ben 140 milliárd köbméternyi gázt használtak fel globális szinten, ami 2 milliárd köbméterrel több, mint a 2010-es mennyiség, derül ki a Világbank adataiból.
Éveken át sikerült fokozatosan csökkenő tendenciát elérni a gázlángokból eredő üvegházgáz-kibocsátással, ezért Bent Svensson a szervezet részéről elkeserítőnek tartja, hogy az emisszió-megtakarításokat sztornózza az ipari lángok gyarapodása. Az égetés nagy része Oroszországban, az Egyesült Államokban, Kazahsztánban és Venezuelában zajlik. De élen jár a növekedés előidézésében Nigéria, Irán és Irak is.
Olcsóbb kidobni, mint feldolgozni
A gázlángok létezésének oka gyakran mindössze az, hogy nem tudják megoldani a felhasználásukat vagy gázvezetéken történő elszállításukat. „Míg a kőolajat lehet tartályokban tárolni, a kinyert gázt azonnal feldolgozó üzemegységbe kell továbbítani” – írta a The Globe and Mail.
A folyamatot elősegítette az USA-ban felfedezett irdatlan palagáz-készletek bekerülése a piacra. A kínálat növekedése miatt természetesen csökkentek a földgázárak. Ezzel szemben a munkaerő és a fenntartási munkálatok költségei csak nőttek. Számos aszfaltgyárnak és olajfinomítónak a nyomott árak miatt nem gazdaságos a gázzal bajlódni, főleg ha messze vannak a már létező vezetékektől, amelyek meghosszabbítása túl költséges lenne.
A gázárak Észak-Amerikában 3,5 dollár/Btu hőegységre süllyedtek a 2008-as 10 dollár/Btu-ról, ami az új és olcsó földgáz-kitermelési technikák (pl. fracking: kőzúzás) elterjedésének is köszönhető.
