A szakemberek viszonylag kevés megbízható információval rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a tengeri élővilágnak mennyire tesz jót (vagy rosszat) környezetük vastartalmának növelése.
Felgyorsított karbonelnyelés
A kísérlet keretében 150 négyzetkilométeren tudósok mintegy 7 tonna vasat juttattak a Déli-óceánba 2004-ben. A 2012-ben nyilvánosságra hozott vizsgálati eredmények elsőként mutattak rá a módszer működőképességére. Korábban ugyanis közel tucatnyi kísérletet végeztek, ám ezekből nem bizonyosodott be, hogy a tárolt szén-dioxid az óceán felsőbb rétegeiben marad-e (ahol esetlegesen újra visszakerülhet a légkörbe), vagy a mélybe kerül. Az új kísérletből kiderült, hogy az algákban megkötött karbonnak legalább a fele a 1000 méter alá merült.
Az érvényben lévő moratórium azonban még a kísérlet véghezvitelét is megnehezítette és megdrágította. Az algaburjánzásnak ugyanis köztudottan káros hatásai vannak a tengeri élővilágra. A kísérlet mögött állók mégis úgy vélik, a módszert be kellene iktatni az ENSZ égisze alatt működő karbon-kvótarendszerbe, ahol például faültetésért vagy lápok megőrzéséért számolhatják el a piaci szereplők a megtakarított ÜHG-kibocsátást, amiért karbonkvótákat kapnak cserébe.
E szakemberek elfogadhatónak tartják, ha állami szereplők kaphatnának csak engedélyt e módszer kivitelezésére – magáncégek tehát nem –, így a hatóságok hatékonyan tudnák felügyelni, ki mit művel a tengerekkel.
