Nemzetközi szervezetek évről évre összeállítják a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó államainak listáját. Az összeállítások változóak, és kissé megtévesztőek is. Ha ugyanis a lakosságszámhoz viszonyított károsanyag-termelést vesszük figyelembe, egészen másféle adatokhoz jutunk. Tény: minél nagyobb területtel és népességgel rendelkezik egy ország, és minél fejlettebb a gazdasága, annál inkább hozzájárul a világméretű szén-dioxid-kibocsátáshoz, amelyet első számú problémának tartanak a Föld visszafordíthatatlan felmelegedésétől és kiszáradásától tartó környezetvédelmi szakemberek. További tény: míg a fejlett országokban egyre nagyobb teret hódít a megújuló, illetve zöld energia, a fejlődő országokban még mindig a szén hajtja a gazdaságot.
A tízes lista élén 2013-ban is Kína áll, amely 2006-ban vette át az USA-tól a kétes dicsőséget. A világ legnagyobb üvegházgáz-kibocsátója, ha így folytatja, 2015-re az USA kibocsátásának másfélszeresét juttathatja az atmoszférába. Az ok: folyamatosan nő az ipari létesítmények és gépjárművek száma, az energiatermelés alapját a szénerőművek biztosítják, és nagy területeken elsősorban szénnel fűtenek. Kína csak szénerőműből annyit épít évente, mint a tizedik helyezett Nagy-Britannia összes erőműi kapacitása. Szén-dioxid-kibocsátása az összes kibocsátás több mint negyedrészét teszi ki, és olyan ütemben emelkedik, hogy eliminálja a kiotói egyezményt!
Amerika a második helyre csúszott vissza, elsősorban a palagáz-kitermelés növekedésének köszönhetően.
