Az úgynevezett felhővetés során a légkörbe – repülőről vagy a talajról – olyan vegyi anyagokat juttatnak a vízfelhőkbe, amelyek esőcseppek kialakulását generálják, emellett a jégeső és a köd terjedését gátolják. Ilyen módszer például a kondenzációs magvak (CCN-ek) szórása, amelyek egyfajta páralecsapódást, vízgőzképződést eredményeznek. A leggyakrabban használt vegyi anyagok az ezüst-jodid és a szárazjég (szilárd szén-dioxid), amelyeknek hatására jégkristályok jönnek létre – írta együttműködő partnerünk, az Ecolounge.hu.
Az említett kemikáliák okozta környezeti és egészségügyi károkat több kutatócsoport is vizsgálta az elmúlt másfél évtizedben. Az 1995-ös, Sierra Nevadában végzet környezeti tanulmányok szerint az eljárások alkalmával kilőtt anyagok mennyisége jóval kevesebb, mint az ipari tevékenységek során légkörbe kerülő mennyiség. Az eredményeket 2004-ben felülvizsgálták, akkor ismét kimutatták, hogy az ezüst-jodid felhalmozódása nem jelentős.
A szakértők egy része – érthető módon – továbbra is kételkedik a felhővetés biztonságában és hatékonyságában. Jérôme Kasparian, a Genfi Egyetem fizikusa szerint megkérdőjelezhető az ezüst-jodid biztonsága, főleg hogy létezik egy igazán környezetbarát alternatíva, a lézer, amelyet éppen Kasparian és csapata fedezett fel.
A világunkat teljesen megváltoztatja a klímaváltozás.
A levegőbe kilőtt lézersugár ionizálja a légköri nitrogén- és oxigénmolekulákat, így plazmacsatornát hoz létre. Kasparian szerint ezek a plazmák lehetnek a természetes kondenzációs magvak. A ködkamrában végzett kísérletek során ezzel az eljárással 50–80 mikrométeres esőcseppeket állítottak elő. A kísérleteket több alkalommal a szabad ég alatt is elvégezték. Azt figyelték meg, hogy alacsony páratartalmú körülmények között a folyamat nem indukált cseppképződést. Azonban amikor a páratartalom magas volt, a keletkezett cseppek akár 20-szor nagyobbak voltak, mint laboratóriumi körülmények között. Mindazonáltal a technológia még mindig korai szakaszban van, hiszen az eljárás csak a lézercsatorna mentén képes esőt csinálni. A következő lépés annak elérése lesz, hogy a páraképződés nagyobb területen menjen végbe – állítja Kasparian.
A cikk folytatása itt olvasható!
