A hazai szamóca ízében, állagában is nagyságrendekkel jobb a külföldről, több ezer kilométerről behozottnál, hiszen frissen kerül a fogyasztókhoz. A rekordmeleg áprilisi tavasz felgyorsította a növények növekedését, ennek következtében idén kevésbé lesz érezhető a különbség a fóliás, valamint a szabadföldi szamóca betakarítási ideje között. A magyarországi ültetvények megfelelő állapotban vannak, továbbá a jövőbeni jégkárok mértékét – a Kamara által kiépített és május elején üzembe helyezett – országos talajgenerátoros jégkármérséklő rendszer már csökkenteni fogja.
A friss magyar szamóca könnyen megkülönböztethető az importált, még koraéretten leszedett és több ezer kilométerről ideérkező importtól. Például a magyar áru állagra nem olyan kemény, és a csészelevelei frissebbek, nem beszélve a nagyságrendekkel jobb ízéről. A hazai fajták szájéretten szedhetőek, mivel jóval rövidebb idő alatt eljut az áru a fogyasztóhoz, mely különbség ízben is megmutatkozik. A hosszú szállíthatóságra nemesített importfajtáknál bizonyos érzékszervi tulajdonságok (illat, íz, aroma) eltűnnek vagy gyengülnek a nemesítés során, ráadásul a szedési idő meghatározásánál sem az érettség a döntő, hanem a szállításra alkalmasság.
A legnagyobb termőterületek Bács-Kiskun és Pest megyében találhatóak, ahonnan az idei évben a kisebb károk ellenére is megfelelő termés várható. A magyar szabadföldi szamóca jellemzően május közepétől kerül ki a piacok, üzletek pultjaira. Az úgynevezett hajtatott növényházi, fóliás hazai szamócával pedig már egy hónappal korábban is lehetett találkozni a piacokon.
A köznyelv által „epernek” nevezett gyümölcs valójában a szamóca. Az eper (ami egyébként fán terem) és a szamóca rendszertanilag is eltérő egységbe tartozik: az eper a Morus nemzetségbe, az eperfafélék családjába (termésének színe fehér vagy fekete), a szamóca pedig a Fragaria nemzetségbe, a rózsafélék családjába.
