Áldás volt a mostanihoz hasonló időjárás a korcsolyázás szerelmeseinek régebben. Sok hó és mínusz decemberben, majd januárban enyhe idő. Ilyenkor a gyepen, szikes réteken megmaradt az elolvadt hó, amely azután a visszatért hidegben megfagyott, több hektár jégpályát teremtve a tanyák között, a korcsolyával rendelkezők legnagyobb örömére. Most a száraz, esőmentes nyarakat télen is érzékelik a természetben élők. Hiába a komoly téli csapadékmennyiség, ami pár nap alatt elolvadt az be is szívta magába a föld, pillanatok alatt. Ideje nem volt megfagynia a talaj felett. A gémeskutak vízszintje sem emelkedett, pedig most került víz a földbe bőven. Rajtunk a szárazság, ne szépítsük.

És hogy ez a globális felmelegedésnek, vagy csak a hét évenként ciklikusan változó száraz-csapadékos időszaknak köszönhető, nem tudni. Azért a kormány keze is benne van a dologban. Évekkel ezelőtt ugyanis, amikor a belvíz borzolta a gazdák idegeit, nagy csatorna-, kanális tisztító munka indult az egész országban. Mélyítették, a benőtt növényzettől megtisztították azokat, az átfolyókat pedig kikotorták, hogy az összegyűlt víznek szabad folyása legyen. Nem is szóltak a hírek belvízről már régóta. Az elvégzett munkának vagy a felmelegedésnek, esetleg mindkettőnek köszönhetően, nehéz megmondani. Mindenesetre a jég szerelmesei, a gazdákkal ellentétben továbbra is várják a felgyülemlett csapadékot a földekre.