Egy új tanulmány aprólékosan, évről-vére végigvette Nyugat-Európa elmúlt 2500 évének éghajlati és időjárási változásait. Hogyan tudták ilyen részletekbe menően kielemezni a távoli múlt időjárását?
Német- és franciaországi fadarabokból. Fatörzsek gyűrűit és régi épületek faburkolatait vizsgálták meg, mintegy 9000 fadarabot. Az éves fanövekedést, vagyis a gyűrűk vastagságát alapul véve biztonsággal tudtak következtetni a csapadék mennyiségére. Ezt különösen az alacsonyabb fekvésű területeken található tölgyfákból okoskodták ki, melyek gyorsabban nőnek a csapadékosabb időszakban. A hőmérsékletet a magaslati tájakon előforduló conifer fákból becsülték meg, mely gyorsabban nő a melegben és lassabban a téli hidegben.
Esőkirály és aszálycsászár
A tudósok kimutatták, hogy olyan mértékű éghajlatváltozására, amit a modern korban tapasztalunk, nem volt példa az elmúlt 2500 évben, derül ki a Science magazinban közzétett tanulmányból. Milyen összefüggéseket találtak időjárás és a társadalmi jelenségek között:
- 300 éven át tartó szeszélyes időjárás gyorsította fel a Római Birodalom bukását (i. sz. 250-550 között).
- Az időszámításunk szerint 700 és 1000 közötti kellemesebb éghajlati időszakban virágzásnak indultak az európai társadalmak, Izlandon és Gröndlandon pedig kolóniákat létesítettek.
- Esős nyarak és egy szokatlanul nagy -a jégkorszak kezdetéhez hasonló- hideghullám gyengíthették az emberek egészségét, a szűkös termés pedig éhínséghez vezetett, melyek együttes erővel kedvező körülményeket teremtettek, a pestis járványnak, amely megtizedelte Európa lakosságát 1347-ben.
- A Harminc éves háború egybeesett az 1600-as évek nagy hideg korszakával.
Ezenkívül persze rengeteg aszály, árvíz, hideg és hőhullám övezi az európai történelmet, amely nem vezetett jelentős eseményhez. Az ökológiai körülmények és a történelmi események között természetesen nem vonhatunk egyenlőségjelet, sok más emberi, társadalmi, vagy higiéniai tényező is hozzájárult a történelmi felfordulásokhoz.
