Kép: Pixabay

A klímatárgyalások első hetének vége a megszokott forgatókönyv szerint zajlik: a kezdeti lelkesedés elillant, a tárgyalások csigatempóval másznak előre, a résztvevők túl vannak a régi barátok viszontlátásának örömén, és kezdenek fáradni – tudósított Bart István, az Energiaklub társelnöke a párizsi klímacsúcsról.

Mindeközben a tárgyalások ellenfelei felizzították az interkontinentális fúrógépeket. A támadás most konkrétan az USA Szenátusától jött, ahol a többségi republikánusok arról határoztak, hogy megtiltják az elnök alá tartozó környezetvédelmi hatóságnak az üvegházgáz-kibocsátások korlátozását. Ezek a korlátok a Barack Obama által idén elfogadott Clean Power Plan részei, és ez adja a gerincét az elnök által a párízsi klímacsúcsra tett csökkentési vállalásnak (26-28%-os csökkentés 2025-re). Az új határozatot Obama megvétózhatja, úgyhogy az egésznek inkább retorikai jelentősége van, de ez sem lebecsülendő. Főleg, hogy a szenátusnak még egy további dobása lehet, hiszen megakadályozhatja, hogy az Obama által a fejlődő országoknak ígért 3 milliárd USD bekerüljön a következő költségvetésbe - enélkül pedig sok szegény fejlődő ország nem lesz hajlandó aláírni az új megállapodást. (A párizsi csúcs céljairól bővebben itt olvashat!)

A Párizsban megszületendő megállapodás egyik fontos kérdése a jogi forma: ha jogilag kötelező egyezményt fogadnak el, akkor azt az USA Szenátusának is jóvá kéne hagynia, amire nincs esély. Ha az egyezmény jogilag nem kötelező, az a világ többi részén okozhat problémát a végrehajtással. Ez az “apróság” csak egy ízelítő abból, hogy miféle kínjai vannak a klímatárgyalóknak.

A csütörtök nagy sztorija az volt, hogy Szaúd-Arábia és India megakadályozta, hogy a készülő egyezmény említést tegyen egy új ENSZ-tanulmányról, ami szerint lehet, hogy inkább 1,5 °C fokban kéne meghatározni a hőmérséklet-növekedés megengedhető mértékét a mostani 2 °C helyett. (Eddig kb. 1 °C fokos növekedést sikerült összehozni.) A tanulmányból kiderült az, ami eddig is sejthető volt: a 2 °C-os szint sok csendes-óceáni szigetet gyakorlatilag halálra ítél, és súlyos problémákat jelent pl. Bangladesben, ahol már most is évi kétszázezer ember válik hajléktalanná a tengerszint-emelkedés miatt. Bár több mint 100 ország (köztük Németország és Franciaország) is támogatta az ötletet, a szaúdiak és indiaiak valószínűleg úgy érezték, hogy a 2 °C-os limit szigorítása kezelhetetlen terheket jelentene a gazdaságuknak.

Azért jó dolgok is történnek. A franciák és más fejlett országok 4 milliárd USD-t ajánlottak fel az afrikai Nagy Zöld Falra - ez az Atlanti Óceántól a Vörös-tengerig tartó óriás erdősáv lenne, és az lenne a célja, hogy megállítsa a Szahara dél felé tartó terjedését.  Ez egy régi projekt, de most megint érdekessé vált. Hogy miért? Hát a menekültválság miatt. A Szaharától délre eső sávban (más néven Száhel-övezet) a következő ötven évben egyszerre várható sivatagosodás és népességrobbanás, és várható, hogy újabb éhező milliók indulnak útnak. A Nagy Fal talán késleltetni tudja ezt. És ezt most kell elkezdeni.