A bécsi Központi Meteorológiai és Geodinamikai Intézet (ZAMG) kutatói annak jártak utána, hogy a klímaváltozás miatt gyakoribbá váltak-e az Alpokban a szélsőséges időjárási események. Bár a hegységben a globális átlagnál nagyobb mértékben nőtt az átlaghőmérséklet, az elmúlt 250 évben évszakonként és éves szinten nem fokozódott a meleg-hideg és száraz-nedves időjárás közti ingadozás mértéke, ráadásul az ember által erősen befolyásolt elmúlt harminc évben mért adatok változatossága sem tér el a korábbiakétól.
Hosszú távon a hőmérséklet, csapadék és légnyomás változatosságát két hosszú hullám jellemzi, amelyek mintegy százévente ismétlődnek - derül ki a European Physical Journal című szaklapban megjelent tanulmányból. Az éghajlat ezek szerint változatosabb (szeszélyesebb) volt az elmúlt két évszázad közepe tájt, és kevésbé változatos (nyugodtabb) az évszázadok elején és végén. A jelenségre egyelőre nincs magyarázat, lehetséges, hogy az óceánokkal való kölcsönhatásra vezethető vissza.
Az eredmények biztos sokak számára meglepőek - közölte Reinhard Böhm, a kutatás vezetője a Der Standard című osztrák lapban. Gyakran hallani például, hogy nincsenek már átmeneti évszakok, a tavaszt és az őszt, de a nyarat és a telet is egyre inkább szélsőséges hőmérsékletingadozások jellemzik. A tanulmány azonban egyértelműen kimutatta, hogy ez - legalábbis az Alpok területén - nem így van.
A kutatás alapjául egy szokatlanul hosszú és értékes adatsor szolgált, amely 58 mérőállomás adataiból áll, részben egészen 1760-tól kezdődően. Ez világszerte egyedi adatsornak számít: egyrészt a műszeres mérés teljes időszakát lefedi, másrészt az adatokban minden hiba és inhomogenitás javításra került.
