Az iráni Ramsar városában 1971. február 2-án fogadták el az ún. ramsari egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. Az egyezmény állandó bizottsága 1996 októberében megtartott 19. találkozóján hivatalosan is elfogadta, hogy minden év február 2-a a ramsari egyezmény aláírásának emlékére a Vizes élőhelyek világnapja legyen, ami lehetőséget nyújt mind az aláíró kormányoknak, mind a társadalmi szervezeteknek, illetve az állampolgároknak, hogy kisebb-nagyobb akciókkal hívják fel környezetük figyelmét a vizes élőhelyek értékeire, védelmére, az erőforrások bölcs használatára.
Az egészséges vizes élőhelyek nemcsak a változatos és gazdag élővilág szempontjából, de az ember számára kulcsfontosságú ivóvíz miatt is nélkülözhetetlenek.
A hivatalos nevén "Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen a vízimadarak élőhelyeiről" a legrégibb a természetvédelmi államközi megállapodások közül. Az egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésnek elősegítése és ehhez megfelelő jogi, intézményi, együttműködési keretek biztosítása. A vizes területek erőforrásainak hasznosítását olyan módon támogatja, hogy azok ökológiai jellegét ne befolyásolják, tehát a rövid távú kizsákmányolás helyett a hosszabb távú, fenntartható hasznosítás a célja.
Az egyezményhez csatlakozó államoknak alapkötelezettségeket kell teljesíteniük, amelyek közül az első és legfontosabb, hogy legalább egy vizes élőhelyet jelöljenek a Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére, más néven a ramsari jegyzékre. Magyarország 1979-ben írta alá a dokumentumot, azóta huszonnyolc különösen védett területet jelöltek ki (köztük a Fertő-tavat, a Balatont, a Velencei Madárrezervátumot, a kiskunsági szikes tavakat, a Hortobágy egyes részeit, a tatai Öreg-tavat). A magyarországi ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes területtípusát magukba foglalják: tavakat, folyószakaszokat, holtágakat, szikes tavakat, mocsarakat, lápokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztározókat.
Itthoni teendők
Az emléknap alkalmából Gruber Tamás a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője elmondta „2015-ben mérföldkő előtt áll a hazai vízgazdálkodás. Nem késhet tovább a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szakmailag megalapozott társadalmi vitája. Idén kell tehát eldőlnie annak, hogyan tudjuk összehangolni a következő hat évben az elengedhetetlen vízgazdálkodási, élőhely-helyreállítási és árvízvédelmi célú beavatkozásokat.”
„A WWF Magyarország abban érdekelt, hogy vitafórumok napirendjére kerüljenek azok a szempontok, amelyek az árvíz okozta valós kockázatot, az árterek helyreállításában rejlő lehetőségekkel és a vízpartok érintetlenségének megőrzésével együtt szemlélik” – tette hozzá.
„Vizeink állapotának javítása a tiszta ivóvíz, az árvizek elleni védekezés és a szélsőséges időjárási eseményekhez való alkalmazkodásnak egyik kulcsa. Ezeket az előnyöket viszont csak akkor élvezhetjük, ha nem tesszük tönkre a dinamikus folyóinkat övező változatos élőhelyeket.” – foglalta össze Gruber Tamás.
A Duna vízgyűjtő területén több mint 6600 hektár vizes élőhely helyreállításához kezdett hozzá az elmúlt évben a WWF a Coca-Cola Alapítvány támogatásával, összesen hat ország területén. Az eredmények még a következő években fogják gazdagítani az érintett osztrák, bolgár, magyar, román, szerb és horvát folyószakaszokat, de a munkák elkezdése is kiemelkedő fontosságú, hiszen a helyreállítás érdekében kezdett munkálatok eredményeként javulni fog a környezeti egyensúly, a tiszta ivóvízhez való hozzáférés, az időjárási szélsőségekhez való alkalmazkodás, és az árhullámok elleni felkészültség.
A munka itthon a Barcs közelében található több mint 10 km hosszú Ó-Dráva vízellátásának javítását célozza. A ritkaságnak számító holtág és a partjai mentén lévő ártéri erdők helyreállítása, több mint 150 hektárt érint. Ezen a területen egy tavaly kezdődött (és összesen 4 évig tartó) magyar-horvát együttműködés kereteiben dolgoznak a WWF Magyarország és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei.
