Jól kigondolt gesztus volt, hogy március 28-án Trump szénbányászok társaságában írta alá elnöki határozatát, mely instrukció a Környezetvédelmi Hatóságnak (EPA) arra, hogy kiiktassa Obama üvegházgáz (ÜHG) kibocsátás csökkentést kivitelező törvényeit. Az emissziós regulázás felszámolása azt hivatott szolgálni, hogy a szénbányák újrainduljanak -miután több bányaipari cég csődbe ment-, s a széntüzelésű erőművek újra üzemelhessenek. (A valódi változáshoz nem elég behozni a megújulókat, tudatosan ki kell vonni a piacról a nem megújulókat.)

De az amerikai nép egyáltalán nem ért egyet Trump fosszilis energia barát akciójával. Márciusban a Yale University klímakommunikációs programja közzétette közvélemény-kutatásának eredményeit, amelyből kiderült, hogy a felnőtt, szavazásra jogosult életkorú lakosság közel háromnegyede Trumppal ellentétes nézeteket vall klímaügyben.

• 70 százalékuk úgy gondolja, a klímaváltozás valós és jelen idejű dolog, vagyis most történik.
• 75 százalékuk egyetért azzal, hogy a széndioxidot, mint légszennyező anyagot a kormány szabályozza.
• 82 százalékuk szeretné, hogy a megújuló energiák K+F-jét államilag is támogassák.

Az elnök mégis tartja magát vállalásaihoz, hogy a fizikai munkát végző munkásoknak teremt munkahelyeket. Miért kockáztatja azt, hogy a voksolók többsége elítélje klímaügyben, amiért szembehelyezkedik velük?

A válasz alapvetően kétrétű. Egyrészt kampányában Trump azt ígérte, hogy gondoskodik az "elfeledett emberről", az egyszeri amerikai munkásról, akit a washingtoni elit következetesen kifelejtett a terveiből. Egyik konkrét ígérete pedig az volt, hogy "visszahozza a szenet", vagyis feltámasztja a szénbányaipart. (Függetlenül attól, hogy a szén, mint energiahordozó már közel sem olyan gazdaságos, mint az USA-ban bőségesen található palagáz vagy a megújuló energiák.)

fotó: flickr/gage Skidmore

Másrészt az amerikaiak klímatudatossága is felemás. Ugyan érzik a problémát, ha megkérdezik őket, mégis van bennük valamiféle tétovázás vagy elterelés. Erről tanúskodik az, hogy nincs olyan választókörzet, ahol a szavazók többsége részt venne a klímaváltozásról szóló közéleti diskurzusban. Vagyis fontosnak tartják a témát, de nem lépnek ki a közéleti porondra, nem tüntetnek, nem szólalnak fel lakossági fórumokon, nem írnak tiltakozó leveleket.

• 58 százalék hiszi, hogy a klímaváltozás ártani fog az amerikai polgároknak.
• 70 százalék szerint csak a jövő generációit fogja károsan érinteni, de nem a saját korosztályát.
• 40 százalék gondolja azt, hogy az éghajlatváltozás őt személy szerint veszélyezteti.

Egy dörzsölt politikusnak ezek a számok azt jelzik, hogy kevés az esélye, választóik azért szavazzanak egy jelöltre, mert a klímaügyet a zászlajára tűzi. Inkább más kérdések lesznek a mérvadók abban, kire adják le a voksukat. Márpedig amíg a lakosság nagy része nem emeli fel a hangját és nem kezd nyomást helyezni a megválasztott képviselőire a klímapolitikát illetően, addig Trump nyugodtan játszhatja a klímaszkeptikust, és nem érezheti azt, hogy rontaná ezzel az újraválasztási esélyeit.

Forrás: Business Insider, Yale Center on Climate Change Communication