Svájci, kanadai és amerikai szakemberek a korallok nitrogénizotóp-koncentrációját mérték, amivel azonosíthatók az élelemforrásaik. A korallok a 70-es évek óta nyomelemekben gazdag, meleg vízzel táplálkoznak, illetve a trópusi régiókból odakerült tápanyagokkal. A földtörténet ezt megelőző 1800 évében viszont szubarktikus, vagyis sarki égövhöz közeli vizek elemeiből nyerték a fejlődésükhöz szükséges elemeket.
A változásból kitűnik, hogy a hideg Labrador áramlás az elmúlt évtizedekben visszaszorult és helyt adott a melegebb Golf-áramlatnak. Ennek ténye egybevág a szárazföldön is megfigyelhető változásokkal, amik szintén a globális felmelegedés és éghajlatváltozás teóriáját igazolják.
A korallok "étrend-változása" arra utal, hogy a klímaváltozás az ipari fejlődés terméke, vagyis emberi eredetű, jelentette az Associated Press.
Karbonkvóták a tengerek megóvásából
Az erdővédelmi REDD-program és a zöld infrastrukturális fejlesztéseket támogató Clean Development Mechanism (CDM) után a tengerekre is kiterjesztik az ENSZ emisszió-csökkentési és karbon-semlegesítési rendszerét. Azok a harmadik világbeli országok, melyek védik tengereik élővilágát, karbonkvótákat kaphatnak cserébe (ha bizonyítani tudják, hogy megőrzött tengeri élőviláguk bizonyos tonnányi széndioxidot köt meg), s e kibocsátási engedélyeket eladhatják a nemzetközi emisszió-kereskedelemben, idézte a UNEP vezetőjét, Achim Steinert a Reuters.
A szén-dioxidot tároló vízi élővilágok (tengeri fű, mangrove-fák, lápok) megőrzéséért cserébe tehát pénzhez juthatnak a szeegény országok. A feladathoz szükséges alap állami és magánpénzekből áll majd össze. A program kialakításának első lépéseként az indonéz kormány és a UNEP egymillió dolláros büdzséjű kutatást indított a tengeri karbon-raktározás lehetséges volumenének felmérésére. A vizsgálat eredményeit a mexikói Klímacsúcson tárják a nemzeti klímatárgyalók elé.
