A közel 3800 főt foglalkoztató hatóság már jó ideje bevezette a tőzsdei cégek azon kötelezettségét, hogy tájékoztassák a befektetőket azokról a természeti tényezőkről, melyek árthatnak üzleti tevékenységüknek - jogi vagy pénzügyi értelemben. A változás ezúttal annyi, hogy a szabályozás először tér ki a "globális felmelegedésre". E kifejezés megjelenése tulajdonképpen hosszú távú gondolkodást és átfogóbb szempontrendszert visz be a szabályozásba. Így olyan ökológiai folyamatok üzleti kihatásai kerülnek képbe, amik jóval hosszabb kifutásúak, mint egy-egy időszakos időjárási jelenség (hurrikán, árvíz stb.). Az új kitétel hivatalos csak „útmutatást" jelent arra vonatkozóan, a vállalatok mikor és hogyan jelentsék be a klímaváltozásból eredő rizikótényezőket.
Mit kell bejelenteni ezután?
Azt például, hogy milyen hatással vannak/lesznek az üzleti tevékenységre az éghajlattal összefüggő bírósági perek, s a klímaváltozással kapcsolatos új törvények hatására hogyan kell átalakítaniuk gyártási módszereiket. De nemcsak negatív értelemben érvényes a bejelentési kényszer: a megújuló erőforrásokra alapozó cégeknél egy új, nekik kedvező szabályozást is értelemszerűen jelezni kell a befektetőknek szóló tájékoztatásban.
Azok a bankok vagy biztosítótársaságok, melyek partszakaszokon lévő javakba fektetnek, vagy azokat biztosítják, kötelesek beszámolni a hurrikánok vagy a tengerszint emelkedése által előálló rizikókról és érintettségről. Az új bejelentési feltétel tehát a jövőbeli kockázatok pontosabb kalkulálását mozdítja előre. A negyedéves jelentések és profit-előrejelzések hagyományosan kitértek az erősödő versenyhelyzetre, ezentúl a globális felmelegedés hatásait is említeni fogják.
Erősödött a nyomás
Mary L. Schapiro, a S.E.C. Barack Obama által kinevezett elnöke úgy fogalmazott, „logikus lépés" a globális felmelegedés bevezetése a rizikótényezők közé. Ezzel nem rónak ki jogi kötelezettséget a vállalatokra, csupán az eddigi kötelességeiket pontosítják. Cáfolta továbbá, hogy a klímaváltozás egy bizonyos fajta tudományos vagy politikai értelmezését próbálnák ráerőltetni a piacra.
A S.E.C. nem titkoltan a környezetvédő csoportok, közösségi nyugdíjalapok és az egyes államok biztosítási felügyeleteinek nyomására hozta új döntését, hogy azok aktuális, friss, klímaváltozással összefüggő híreket kaphassanak a magánszektor tevékenységéről, s annak jogi, szabályozási és fizikai kihatásairól.
A jogi aspektus erősítésébe nyilvánvalóan belejátszott az, hogy a következő években a CO2-kvótarendszer elterjedése a világban az üzleti tervezés és a működési költségek változásának is fontos része lesz. Ez a távlat nagy szerepet játszott a S.E.C. döntésében. Az illetékes bizottság két republikánus tagja a határozat ellen, a három demokrata tag pedig mellette szavazott.
