A cikk eredetileg laptársunk, az mfor.hu oldalán jelent meg. >>>
A pandaajándékozás egyáltalán nem újdonság az ázsiai országban, hiszen már a hetedik században előszeretettel ajándékoztak medvéket a kínai uralkodók, és ez a tradíció azóta is fennmaradt, kisebb kihagyásokkal. Mao Oroszországnak és Észak-Koreának küldött pandákat a hidegháború idején, míg az Egyesült Államok azután kapott kettőt, hogy Nixon Kínába látogatott 1972-ben.
Míg a múltban a pandákat ajándékozták, a jelenlegi rendszer ennél sokkal szigorúbb, hiszen Kína mostanra csak „kölcsönadja” az állatokat, amelyekért súlyos összegeket kérnek a fogadó országoktól. A nagyjából állatonként évente 1 millió dollárra rúgó bérleti díjat részben az óriáspandák élőhelyeinek védelmére fordítják. Ez a világ legnagyobb, 96 országban tevékenykedő civil természetvédelmi szervezete, a WWF számai szerint a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elmúlt negyven évben megnégyszereződött a pandavédelemmel foglalkozó kutatóközpontok száma. Ráadásul míg 1976-ban 1100 medve élt vadon, ma már 1864. A kölcsönzés szabályainak szigorúságát mutatja az is, hogy minden, külterületen születő kölyök is a kínai állam tulajdona marad.
A kínai kultúrában a béke és barátság nagyköveteinek tartott állatok jelentőségét mutatja az is, hogy a politika a Kína és fogadó országok közti politikai és gazdasági kapcsolatok szimbólumaként szokta értelmezni az állatok sorsát.
A világjárvány a pandakölcsönzést is lelassította, így egyáltalán nem meglepő, hogy az utolsó pandapár még 2019 júniusában költözött, az állatokat Hszi Csin-ping kínai elnök adta át a moszkvai állatkertnek, ahol a szerződés szerint 15 évig élnek majd.
Hszi hatalomra kerülése óta a pandadiplomácia felgyorsult, a jelenlegi elnök arra irányuló terveibe, hogy az országból nagyhatalom legyen, beleillenek a fogadó országokban mindig óriási népszerűséget élvező állatok. Azonban a koronavírus-járvány egyelőre úgy tűnik, hogy megakasztotta a pandadiplomáciát.
