Philipp Schwabl, a Bécsi Orvostudományi Egyetem kutatója számolt be e vonatkozású vizsgálataik eredményéről a gasztroenterológus szakorvosok kongresszusán az osztrák fővárosban. A kutatók 8 ország, köztük Olaszország, Japán, Nagy-Britannia, Oroszország önkéntes jelentkezőinek székletmintáit vizsgálták. Az eredmény a tudósok számára is meglepő volt: minden egyes mintában egy sereg különböző műanyag volt kimutatható, parányi méretekben.
A legtöbb, csomagolásra használt műanyag teljes bomlási ideje több mint ezer év, de a legtöbb viszonylag rövid idő alatt mikrorészekre bomlik. Ezeknek a részecskéknek trilliói lelhetők fel nemcsak az óceánokban, hanem a halakban, a csapvízben, sőt, még az asztali sóban is.
Míg meglehetősen ismert már, mennyire jelen vannak a bomló műanyagok a tengerek élővilágában, kevesen tudják, hogy azok a világ országaiban összegyűjtött csapvízminták 83 százalékában kimutathatók.
A legmagasabb arányban az Egyesült Államokban: ott a minták 94 százaléka volt műanyagrészecskékkel szennyezett. Egy
tanulmány szerint a rendszeresen kagylókat és rákokat fogyasztóknak évente 11 ezer részecske jut be a szervezetébe.
A leggyakrabban kimutatott a polypropilén és a polietilén terepthalate volt – ezek a műanyag palackok és kupakjaik alap-anyagai. A kutatók hangsúlyozzák, hogy miközben tapasztalható, hogyan károsítják a műanyagrészecskék a halakat és más állatokat, nincs még utalás arra, hogy okoznak-e egészségügyi kockázatot embereknél. További kutatások deríthetik ki, felszívódnak-e a műanyagrészecskék a szervezet szöveteiben.
(Forrás: The New York Times)