Kína nagyvárosainak lakói maszkokkal közlekednek, mert a járművek okozta szmog valóságos ködöt képez. Vidéki polgárai rendre csoportos megbetegedések áldozatai lesznek, mert a gyárakból kiáramló ipari szennyvíz elszennyezi a talajvizet.
December 6-án lezárták a sanghaji repteret, mert a szmog olyan rekordszintet ért el, hogy a látóhatár erősen lecsökkent. Ilyen körülmények között gyakorlatilag a ködhelyzet lép életbe: a gépek nem szállhatnak se le, se fel.
Egy nappal korábban Csiangszu tartomány fővárosában, Nankingban 354-es szintet mértek a 2,5 mikrométernél nagyobb szemcsék légköri előfordulására. 300 fölött már egészségre ártalmasnak minősül a levegő a WHO szerint, mely egyébként a 20-as szintet tartja elfogadhatónak. Az általános iskolák ideiglenes bezárását rendelte el az önkormányzat, Shandong fővárosában, Qingdaóban pedig betiltották a csoportos szabadtéri programokat.
A kommunista kormány kijelentette, az ország nincs kellőképp felkészült állapotban ahhoz, hogy szembenézzen az éghajlatváltozás negatív hatásaival és elismerték, a változó klíma nagy veszélyt jelent a lakosság számára, ismerte el a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság. A fő okok között a közvélemény tudatlanságát és a központi tervezés hiányát említették – holott Kína az általunk is ismert tervgazdálkodási rendszerben működik. A jelenlegi ötéves tervben szerepel a megújuló energiaforrások arányának gyors és jelentős növelése.
Hatalmas kiterjedése miatt Kínát sokféle klíma és változatos természeti viszonyok jellemzik. Északi régióiban sűrűn fordul elő szárazság, a tájfunok az év korábbi időszakaiban érkeznek, mint régen, a tengerparti szakaszokat gyakran önti el az ár, ismertette a helyzetet a Környezetvédelmi Minisztériummal közösen kiadott jelentés.
Évente átlagosan 2000 ember hal meg valamilyen természeti katasztrófában Kínában, a hasonló incidensek gyakoriságának nem a csökkenése, hanem növekedése várható. Sok a teendő, de a tervhivatal szerint ”sok a gyenge láncszem”. Nem segíti a helyzetet, hogy a széntüzelésű erőművek a gazdaság hajtómotorjai, így az egész kínai gyáripar gyakorlatilag légszennyező monstrum. Az ország missziója a jövőben is tovább nő, habár nem olyan mértékben, mint eddig.
A megfékezhetetlen városi szmogszint és környezetterhelő ipari balesetek miatt számos esetben valóságos népharag zúdul a tehetetlen állami hivatalokra.
