A biztosítótársaságok alapvetően két módon termelnek bevételt: az ügyfelek által fizetett biztosítási díjak beszedésével, valamint befektetésekkel. Csak minden nyolcadik biztosító tesz konkrét lépéseket azért, hogy befektetési porfólióját megvédje a klímaváltozásból eredő szélsőséges időjárási események pusztításától, derült ki az Asset Owners Disclosure Project adataiból. A rossz arány azt jelenti, hogy 116-ból mindössze 14(!) biztosító ügyel rá, hogy ne fektessen a klímaváltozás hatásainak kitett eszközökbe. Még kisebb az arány a tekintetben, hogy hány biztosító elemzi a felmerülő, illetve jövőben potenciális felmerülő klímakockázatokat vagy az úgynevezett "stranded assets" által okozott üzleti károkat.
Az utóbbi kifejezés azokra a fosszilis energiahordozókra vonatkozik, melyeket már nem tudnak kitermelni az olajipari cégek, mert többé nem gazdaságos - több okból. Egyrészt mert a kibocsátási kvóta vásárlás kötelezettsége megnöveli a költségeket, másrészt mert lehet, hogy "nem hagyományos" készletekről van szó, amikhez nehéz hozzáférni, harmadsorban pedig a piaci igény a megújuló energiákra tevődik át. A föld alatt maradt karbonkészletek miatt kieső bevétel is üzleti kockázat, amivel számolni kell egy jövőtudatos vállalatnak. És a biztosítóknak is, melyek ezekbe fektetnek. De a biztosítóknak mindössze 1 százaléka foglalkozik a karbonvagyonok kiaknázhatatlanságából eredő veszélyekkel.
A biztosítók hiányossága e téren azért is különös, mert az ugyancsak hosszú távú elemzések szerint dolgozó és nagyobb távlatú befektetési stratégiát követő nyugdíjalapok sokkal alaposabbak a klímaváltozás- és aszály-kockázatok felmérése terén. A Carbon Tracket Initiviate 2015-ben napvilágot látott jelentése szerint 2035-re a hasznosíthatatlan fosszilis befektetések értéke eléri a 2000 milliárd dollárt. Az alacsony karbontartalmú (tehát fosszilis érdekeltségeket lehetőleg mellőző) befektetések a biztosítótársaságok portfóliójának körülbelül 0,8 százalékát teszik ki (mintegy 30 milliárd dollárt), míg a nyugdíjalapok vagyonából 93 milliárd dollár van alacsony karbontartalmú befektetésekben. A nyugdíjalapok felkészültsége annak köszönhető, hogy tagjaik nyomást gyakoroltak rájuk. A biztosítók viszont zömében tőzsdei cégek, s a részvényesek nem kezdtek klímatudatossági kampányba, hogy megváltoztassák a biztosítótársaságok hozzáállását.
Amerika lemaradt
Az AODP AAA-tól D-ig terjedő minősítést ad a biztosítóknak attól függően, milyen alaposan mérik fel a klímaváltozásból eredő kockázatokat. Van még egy elégtelen osztályzat is, ez az X. Ezt azok kapják, amelyek semmilyen jelét nem adták, hogy érdekelné őket a téma, ha saját befektetéseikről van szó. Az összesítésből kiderült, hogy 48 biztosító ilyen, ezek összesen 4200 milliárd dollárnyi befektetést menedzselnek. Közülük tíznél, - főleg ázsiai és amerikai cégekről van szó, - összpontosul a 4200 milliárd több mint fele.
Európában jobb a helyzet
Az európai biztosítók sokkal felkészültebbek, mint amerikai versenytársaik: az említett felkészült biztosító közül 11 európai. Ugyanakkor a listán szereplő európai cégek negyede továbbra is fütyül a klímakockázatokra, 730 milliárd dollárnyi befektetést sodorva ezzel veszélybe. Ez az európai biztosítók által befektetett vagyon 10 százalékának felel meg. Ami pedig az üvegházgáz-kibocsátást illeti, a biztosítóknak mindössze 5 %-a méri, hogy milyen a befektetéseik emissziós vonzata. A nyugdíjalapok 13 %-a végez ilyen kalkulációt. Míg a biztosítók 1 %-a figyel a fosszilis erőforrások potenciálisan kitermelhetetlen voltára (stranded assets), a nyugdíjalapoknak viszont 6 %-a. 2015 októberében a Bank of England igazgatója, Mark Carney figyelmeztette a befektetőket, hogy a világ fosszilis erőforrásainak mindössze egyharmada lesz kitermelhető a jövőben. Ha ez akár megközelítőleg is helytálló becslés, óriási fosszilis vagyonok nem fognak hozamot hozni a befektetőknek.
