Egy új kutatás arra a megállapításra jutott, hogy az említett tengeri élőlények évente 100 millió tonnányi széndioxidot szívnak ki a légkörből. Nincsenek egyedül a jó - számunkra különösen értékes - szokásukkal: eddig is köztudott volt, hogy az erdők mellett az óceánok is nagy széndioxid-elnyelők. Bennük a korallzátonyok, a mészkiválasztó algák, a mikroszkopikus méretű phytoplanktonok is kivonják a légkörből a mérges gázokat - ily módon fenntartva önmagukat. Óceánkutatók eddig nagyobb figyelmet szenteltek ezeknek, de most új fajtákat nyilvánítottak a globális felmelegedés ellen küzdő tengeri hadsereg tagjainak.
CO2-"étrend"
A tengeri sünök, mint a tengeri uborka, a tengeri liliom (crinoid), a tengeri csillag és a kígyókarú csillag mind CO2-t épít magába. Éveken át senki sem gondolta, hogy jelentős CO2-felszívás menne végbe bennük, pláne hogy ez jelentős szerepet játszana a légköri viszonyok alakulásában. Mario Lebratonak, a Leibnizi Óceántudományi Intézet tagjának éppen ezért saját zsebéből kellett finanszírozni a kutatást, mert senki sem hitt abban, amit ő sejtett: ezek a fajok nagybani széndioxid-zabálók.
Lebrato az Atlanti Óceán számos pontjáról begyűjtötte a tüskebőrű állatfaj egyedeit, kiszárította és megtisztította őket, és megmérte széndioxid-tartalmukat. Az így kapott adatokat kivetítette globális méretekbe. A 100 millió tonnás végeredmény a számok szintjén csekély (tengeri) jótétemény ahhoz képest, amit az emberiség évente kibocsát: 5,5 milliárd(!) tonna széndioxidot. Mégis jelentős hozzájárulás a bolygó lakhatóvá tételéhez.
