A múlt hét folyamán megjelentek az NFT II., vagy kormányzati körökben kedvelt nevén az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) első pályázatai. Azok a pályázók, akik csaknem egy éve kiéhezve várják az új támogatási kiírások megérkezését, igencsak lógathatják az orrukat, hiszen az NFT I.-ben megszokott kedvezmények egy része eltűnt vagy szigorodott, s egyelőre a keretösszegek egy része is igencsak sovány. 

Itt van például a mindenkori vállalkozói kedvenc, a GVOP-t felváltó GOP: a most meghirdetett pályázatokban a korábbi 50 százalékos önrész 60-70 százalékra emelkedett, s egyes nagyobb projekteknél csak meghatározott tevékenységi kört végző vállalatok - beszállítók, exportőrök - pályázhatnak. Komoly csapás ez első ránézésre, de talán nem is olyan szörnyű a helyzet, ha visszatekintünk két, vagy majdnem három évvel ezelőttre. Az elnyerhető támogatás bruttó aránya valóban magasabb volt akkoriban, ám olyan méretű hercehurcával járt a pályázgatás, hogy a vállalkozások nagy része bele sem mert kezdeni. Nem elég, hogy hibátlanul, kismillió hivatalos papírral ellátva kellett benyújtani a pályázati papírokat - mert iratot pótolni egyáltalán nem lehetett -, de a járulékos költségek, mint például a bankgarancia is napról napra apasztották a támogatás valódi összegét. Már ha megérkezett, hisz nemhogy a kifizetések, néha már a szerződéskötés is hónapokat késett. Voltak olyan esetek, ahol a projekt csaknem befejeződött, mire az első számla ellenértékét átutalták a vállalatnak, vagyis a cég kénytelen volt a nyertes projektet előre megfinanszírozni valamiből, hogy aztán az állam támogatni tudja. (Mindenesetre egy 50 millió forintos projektnél már komoly, akár hétszámjegyű többletkiadással lehet számolni a késedelmes kifizetések miatt, melyeket zsebből kell teljesítenie a vállalkozásoknak.)

Ennél talán most kicsit jobb a helyzet, bár a meghirdetett egyablakos rendszer még nem bizonyított élesben, mint ahogy azt sem lehet tudni, mennyire készültek fel a közreműködő szervezetek a pályázati dömpingre, hiszen - ha az előzetes jóslatok beválnak -, nagyságrendekkel több beérkezett pályázatot kell majd kezelni, mint néhány évvel korábban. Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy a járulékos kiadások szintje - legalábbis az eredményhirdetés előtt - jóval kisebb terheket ró majd a vállalatokra, mint néhány éve. Ami máris nagy könnyebbség azoknak, akik nem flancolásból, hanem valóban szűkös anyagi kereteik kiegészítésére szeretnének pályázato(ka)t nyerni.

Sok múlik tehát azon, hogy a gazdaság dinamizálásába vetett milliók valójában milyen gyorsan állnak a fejlődés szolgálatába. (Természetesen az sem mindegy milyen projekteken keresztül, de erről majd egy másik cikkben bővebben.) A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a minisztériumok és a közreműködő szervezetek - mint amilyen a nemrég alakult MAG Zrt. - felelős képviselői mindenesetre fogadkoznak, hogy a pályázati rendszer hamar (néhány hónap alatt) beindul és rövid idő alatt megfelelően is fog működni. Ez mindannyiunk érdeke, úgyhogy reméljük, ez nemcsak választási ígéret volt. És akkor elmondhatjuk, hogy nem rosszabb, mint négy három éve.