Az első félidőben hatalmas esőzés közepette zajlott a labdarugó Európa Bajnokságon a Svájc Törökország mérkőzés. A legerősebben megrúgott labda is - a fizika törvényeinek megfelelően - néhány méter után megállt a víz áztatta füvön. A svájci válogatott jobban kihasználta a természet teremtette extrém körülményeket és megszerezte a vezetést az irreálisnak mondható pályán (vizes medencében).

A meccset végül a török válogatott nyerte, miután a második félidőben kétszer is bevették az alpesi ország csapatának kapuját. Ehhez viszont nem kellett úszóleckét venniük a szünetben. Annyi történt, hogy az eső elállt, a pihenő idő alatt pályamunkások lepték el a játékteret, akik szakszerű munkát végezve vezették a csapadékot a jól megépített pálya vízelvezető árkaiba. Így a második játékrészben már újra a jól megszokott körülmények között folytatódhatott a mérkőzés, a törökök örömére, és a svájciak legnagyobb bánatára. (A szurkolók más irányú szórakoztatására korábban szótárt adtak ki.)

Itthoni pályáinkon napokra megáll az élet, ha a pályák talaját eső éri. Amit nyugaton a pályamunkások végeznek el, azt nálunk a napra bízzák. Kényszerű szünetre ítélve a felnőtt csapatok mellett az utánpótlás korosztályokat is. Bátran kijelenthető, hogy a jövő Ronaldoi, Gattusoi és Metzelderei az időjárásnak is köszönhetően kerülnek lépéselőnybe a mi fiaink mellett, már tíz éves kortól. Mivel ahol adottak a jó körülmények (lásd fent), ott egy nagyobb égi áldás nem akasztja meg a felkészülést, miatta nem maradnak el meccsek.

Idősebb focirajongók erre szokták mondani, hogy Puskásék idejében sem volt vízvezeték-rendszer a pályák alatt,mégis, meddig jutottak. Ez így igaz, de ez az egész világra igaz volt. Egyenlő feltételek mellett küzdöttek minden pályán. Ma ez sajnos már nem így van, a magyarországi futballrajongók legnagyobb bánatára.