Fogdossa az egerét! – lehetne a kísérő jelszava annak a virtuális kereskedésnek, amely – önmagát bemutatandó – megküldte szerkesztőségünknek „névjegyét”. Tényleg micsoda ősi őrület, hogy a csarnokban vásárló háziasszony megmarkolássza az almát, mielőtt kér belőle egy kilónyit, a cipőboltban pedig képes még a lábára is felhúzni a topánkát, hogy döntsön: kell-e neki, vagy sem. No de a virtuális boltban ez elő nem fordulhat, hiszen legfeljebb tényleg csak az egerét fogdoshatja a vevő.

Az ötlet – az internetes kereskedés - mindenesetre nagy, s szinte a világháló „színre lépésével” párhuzamosan jelent meg az életünkben. Pontosabban: a „vasarolj.be.hu” előélete valahol Amerikában kezdődött, milliók temették a mall-okat, az óriás áruházakat, majd kiderült: az emberek, ha használják is az internetet árubeszerzésre, szíves örömest járkálnak az áruházóriások gondolái között, szívesen megfogják a holmit, melyet – ha megveszik –, előbb a próbafülkében, aztán odahaza magukra öltenek. Ha a kifli végét nem is harapják le, mégis maguk akarják becsúsztatni a zacskóba, mielőtt a kosarukba teszik. Ugyancsak a világ azon részén házasították az elektronikát és a személyességet a kereskedelemben: néhol már egy kis ketyerével a kezükben ügetnek a gondolák között a vevők, a megvenni szánt áru vonalkódjához maguk nyomják oda a leolvasót, s amikor kószálásuk végén a pénztárhoz érnek, csak az a dolguk, hogy fizessenek, s intézkedjenek: helyben veszik át az addigra összekészített csomagot, avagy elvárják, hogy a kereskedelem házhoz is szállítsa.

A hitelintézetek is már-már azt hitték, hogy fiókhálózatukat az ingatlanpiacon kénytelenek dobra verni, mígnem az „élet” kiderítette: bármennyire is tömegesen jutnak egyről a kettőre az interneten tranzakciókat indító magán- és üzletemberek, a személyességet, a fiókok emberi szolgáltatásait változatlanul kérik, megbecsülik, szeretik.A bankok is megmaradtak tehát a kaptafánál, csakúgy, mint a kereskedelem legjava. Ettől még igaz az, hogy színházjegyet, nyári üdülést, szállást jóval egyszerűbb és kellemesebb a háló segítségével vásárolni. Már idehaza is akad bank – a legnagyobb -, amelyik a fizetés módját is abszolút biztonságossá tette azzal, hogy ügyfelének virtuális számlát is nyit, amelyen csak annyi pénz van, amennyit a konkrét tranzakció ellenében át kell utalni. A bank – a honi legnagyobb – mégsem dicsekedhet azzal, hogy a tömeges vásárlás és fizetés miatt „lefagy” a rendszere.

A vasarolj.be.hu mégis elstartolt, 2004 második felében árösszehasonlítási lehetőségeket, számos esetben pedig tényleges vásárlást is kínálva a nagyérdeműnek. Ám ennek a vállalkozásnak a sikere végképp nem a publikumon múlik, hanem azon, hogy a kereskedelem maga mennyire vállal sorsközösséget az információpiac ezen eszközével. Közlik-e, karbantartják-e áraikat, elégséges számban vesznek-e részt a hálón való adatközlésben. A vasarolj.be.hu-n – bocsánat, de hát ilyenné gyúrtak bennünket – először a női fehérnemű osztály kínálatára, netán virtuális próbafülkéjére voltunk kíváncsiak. Jelentjük, sem mídert, sem harisnyát, sem másmilyen intim ruhadarabot nem találtunk. (Pedig nem lehetetlen a dolog, a Fradi honlapján például a csapat emblémájával díszített tangát nyugodtan lehet rendelni.)

Apróság, de nem biztos, hogy mellékes. A nyitóoldalról az üzletszabályzatot felkeresni kívánó vevő-érdeklődő a feltöltés alatt információt találja. Akkor, amikor már a „telefonok” kínálatát megannyi áru árának, illetve megvehetőségének lehetősége tarkítja. Vajon nem fordítottja, azaz előbb a KRESZ és utána az autóvásárlás meg a közlekedés az elegáns megoldás? No de ezt éppen úgy az élet igazolja majd vissza, mint azt, hogy a házhoz szállítás ára és a hálón megvett áru ára köszönőviszonyban lesz-e egymással? Csak egy példa a hasonló virtuális szolgáltatási kínálatból. A digitális fotójából papírképre vágyó kuncsaft inkább elsétált a főváros egyik külső kerületébe, hogy a fényképet átvegye, mert a 180 forintos kidolgozás mellé csaknem 1000 forintért kínálták a házhoz szállítást.

Cserélhetünk kisebb állatkákat? Igen, akkor azonnal, amikor egyfelől a vasarolj.be.hu-n eredménnyel lehet ennek a lehetőségnek az ikonjára kattintani, s nem mellékesen van otthon fölösleges kis elefántunk. Persze, hogy a gyerekek lehetnek a fő klikkelők, s persze, hogy a honlap gazdái nem vállalnak felelősséget a felkínált díszcsirke egészségi állapotáért, azért, hogy a madárinfluenza is része lesz-e a tranzakciónak? De hát a hálón egyébként sem szokás a precíz, a hiteles kommunikáció. Elegendő arra gondolni, hogy az egyik meghatározó hazai szolgáltató cégnél bármikor, a honlapjukon lévő hirdetésre rákattintva akár, megrendelhető az ADSL Internet, függetlenül attól, hogyan is rendelkezik a reklámtörvény a fogyasztók tájékoztatásáról. A széles sávra vágyakozó ügyfél hetek múltán kap egy levelet a szolgáltatótól, nála bizony nincs lehetőség ADSL-re, ám – ugyancsak interneten – megrendelheti a hasonló kvalitású betárcsázós szolgáltatást. Az ügyfél megrendel, a szolgáltató nem válaszol… Vagyis jól dönt a vasarolj.be.hu, ha egereket enged cserélni sündisznókra, elvégre felelősséget semmiért sem kell vállalnia neki sem, de a legnagyobb szolgáltatóknak sem.

„Köszönet Bajót Község Önkormányzatának” kicsiny felirat ugyancsak része az új szolgáltatás honlapjának. Okkal. Az egyetlen biztos dolog az új szolgáltatás életében a helyhatóság, az impresszum szerint is ott született, ott adózik, onnan hódítja meg a világot a virtuális kereskedelmi szolgáltatás. Ez azért megnyugtató: ha valahol, hát Bajóton jó okkal zár be a helyi vegyesbolt. A helybéliek alighanem már rászoktak a hálóra, nekik illemből is kötelező. És a nem bajótiak?… Ők is felnőhetnek egyszer.