Az eltérések az egészségügyi rendszerek működésbeli különbségeit tükrözik – kezdve a vizitek költségeitől az orvosok díjazásán át egészen addig, hogy ki végzi a rutinszerű ellátást. A számadatok mind a háziorvosi, mind a szakorvosi viziteket magukban foglalják.
A dél-koreaiak évente 18 alkalommal keresnek fel orvost
Dél-Korea vezeti a rangsort évi 18 orvosi vizittel fejenként, ami nagyjából háromhetente egy látogatást jelent. Ez hat alkalommal több, mint a második helyezett Japán esetében, és kilencszerese az utolsó helyen álló Mexikó adatának.
Az eltérés jelentős része abból fakad, hogyan történik az ellátást. A koreai orvosok díjazása nagyrészt az elvégzett beavatkozásokon alapul, a rövid konzultációk révén pedig több beteget tudnak ellátni. Az OECD adatai szerint a legtöbb koreai már aznap hozzájuthat az alapellátáshoz, akár előzetes időpontfoglalás nélkül is.
Japán és Németország szintén az élmezőnyben foglal helyet; akárcsak Dél-Koreában, ezekben az országokban is főként az elvégzett szolgáltatások alapján fizetik az orvosokat. A németországi adat alulbecsült: a statisztika a kezelési eseteket veszi alapul a vizitek száma helyett, ráadásul egy-egy esetnél három hónapon belül csak az orvossal való első találkozást számítják be.
Törökországban volt tapasztalható a legmeredekebb emelkedés: az egy főre jutó éves orvosi vizitek száma a 2000-es háromról 2024-re tizenkettőre, azaz a négyszeresére nőtt. Ezzel az ország Japánnal került egy szintre, Dél-Korea mögött pedig közvetlenül a második helyre zárkózott fel.
