Persze nincs semmi különös a szelektív sajtóagyban, nagyon jól igazodik közerkölcseinkhez. Ahhoz, hogy ha kedve szottyan eláztatni valakit, akkor ugyanazért, amiért X-et esetleg kitüntetik, Y-t vidáman farba lehet rúgni, majd meg még a nyomaték kedvéért deresre húzni. Bennfentes kereskedés is lehet az, ami nem az, vagy fordítva. Vagy: nincs az országban olyan szőlőbirtok, amelynek nyári munkáit, majd meg a szüretelést ne zsebből-zsebbe megfizetett napszámosok végeznék. No de ha ki akarják törni valamely borász - ne adj isten sárazsadányi politikusné - nyakát, akkor az ő szőlőjében az amúgy valóban törvénytelen gyakorlatot kapásból megtaláltatják valamelyik szimat újságíróval. A szomszéd parcellában már persze nem kutakodik senki, annak borászát még meg is dicséri a szelektív sajtóagy (is), milyen jó szőlőt szüretelt az idén.
A rátalálás, megtalálás, a lábunk előtt heverő tárgyban az orra bukás kedves, aranyos játék. Le is lepleződtek mindazon építőmunkások, akik voltak oly pofátlanok és elmentek az évente megrendezendő építők napja című igyuk le magunkat rendezvényre. S míg folyt beléjük a fröccs, lassan, de biztosan kartellbe tömörült Józsi Szabolcsból, Béla Békésből és Imre Kőbányáról. Bizonyíthatóan egymásra borult a három útépítő cég három útépítő munkása, mivel együtt voltak picsa részegek. Erre ők nem, de a Gazdasági Versenyhivatal kartellnyomozói határozottan emlékeznek. Sőt, ez pont elég is lett nekik, hogy egy-két év múlva - azaz a múlt héten - bizonyítsák Józsi, Béla és Imre összejátszását. És tényleg fél szavakból értették egymást az építők napján egymásra akadó útspecialisták, mert Béla teljesen jó eredménnyel üvöltött rá Józsira, hogy ha már ennyit iszol te tirpák tahó, akkor ne okádd le a cipőmet. És a tirpák tahó nem okádta le, elfordult, s így mindössze Imre érezte úgy, hogy valaki telibe találja őt. De erre ugyebár ők hárman nem emlékezhetnek. Persze Józsinak Szabolcsból, Bélának Békésből és Imrének Kőbányáról nem is kell sikálni az agyát, erre a célra ott van a versenyhivatali memória, amelyik, ha nem is azonnal, de lecsap az útépítő cégekre pár milliárd forintos bírsággal. A versenyhivatali memóriagyakorlatra évekkel később kerülhet sor. Akkor, amikor az útépítésért kiutalt jövedelmet, a munka ellenértékét, mivel az állam már kifizette, vissza lehet venni. De ez így logikus, hiszen az útépítés előtt és alatt csak néhány betonkeverőt és Béla tisztán maradt cipőjét lehetne elvenni.
#page#
(Folytatás)
Máshol mások mást vesznek el - az állam nevében. Például bicskát. Ferihegyen. Azt a kis kacatot, amellyel kenyeret nem lehet vajazni, mert rövid a pengéje, de a dugóhúzó meg a sörnyitó felbecsülhetetlen érték tud lenni határon innen és túl, no meg a múlt hét óta az éber ferihegyi táskaellenőr magánkészletében. De ez nem is történhetett másként, hiszen nincs olyan táskaellenőr, akinek Ferihegyről utaznia is kellene. Nekik nem minősíteni, meg értékelni kell, hanem az összegyűjtött lomokkal - fegyvernek sem látszó tárgyakkal - prémiumfeladatot teljesíteni. Így állhatott elő az, hogy Ferihegy éber táskaellenőre - elvégre nem utazik, csak gyűjt -, az ukrán légitársaság Kijevbe tartó gépét engedte felszállni. Nem akármilyen utastéri szállítmánnyal, a százegynéhány felszolgált reggelihez százegynéhány fémkéssel. Ilyen bonyolult viszonyrendszerre természetesen csak a levegőben sikerül szert tennie a földi halandónak, a földön pedig majd akkor, amikor visszavásárolhatja az Ecseri bicskaboltjában az elkobzott dugóhúzóját, sörnyitóval és vajazásra sem alkalmas pengéjével egyetemben.
Szerencsére nem csak Ferihegyen lehet alul maradni az állam nevében fellépő - ott éppenséggel bicskakobzó - hatalmasságokkal szemben. Sikerült ez másnak is, s nem egyszerűen az állam nevében eljáróval, hanem magával az állammal szemben. Most először járt így a Fradi-elnök, aki eddig saját kezűleg gyűrte maga alá a mindenkori kormányzatot. Ez a Kádár-éra óta tartó sorozat szakadt meg a múlt héten: ezúttal valóban nem sikerült a tömegre - értsd béközép - alapozva a kasszához pofoznia a választásokra készülő kabinetet. Kiderült, hogy nem hajlandó stadionépítést finanszírozni. Győzelemmel felérő győzelem ez, hiszen a választások előtt eddig még minden kormány zöld-fehérbe öltözött és baksist osztott. Egykoron - a Kádár-érában - a vadásztatás segítette a Gödöllő környéki dombok között első sikereit arató zöld-fehér főnököt, hiszen nem csupán tejgazdasággal rendelkezett a keze alatt működő szövetkezet, hanem vadakban és pártfőnökökben gazdag erdőkkel is. Időnek utána az Üllői úti gyepre, a béközép elé terelte a későbbi hatalom színe-javát, láttunk is Boross Péterrel az élen a pályára kifutó, választásokra készülő MDF-kormányt, évekkel később pedig agrármisztert, aki államtitkári segédlettel nyomta tele pénzzel a Furulyás-birodalmat. A zöld-fehér elnök - ellentétbe csapatával - kikapott a múlt heti meccsen: a kormány hálójába nem talált be. A B-középnek is csak a Hungária körúton sikerült megnyugodnia: az ott elért kettő-kettő a bajnokság eddigi legjobb Fradi-eredménye - kormánysegédlet nélkül.
