Sz. Béla felhatalmazott bennünket, írjuk csak ki nyugodtan a teljes nevét. Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere akkor, amikor ezt tette, még csak négy darab idegenben bekapott gólt tudhatott csapata hálójában. Szilágyi Béla, Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere azóta csak egy dolognak örül. A Sahtyor Donyeck magyar földön rúgott múlt heti további két gólja - és 6-1-gyes összesítése - után azért nem párásodik be a szeme, mert eszébe jut, hogy szerencséjére DVTK szurkolóként jött a világra és nem Kispesten szívta magába a Budapesti Honvéd hűséget is jelentő anyatejet. Kedvenc csapatát így tehát csak a pályáról mosták le, az NB I-ből - amint a Honvédot - azonban nem. Az egykori aranycsapat színe-javával is egyet jelentett, a múlt héten az első osztályból pénzügyi okokból kivert együttes most már csak abban bízhat, hogy a világ legmilliárdosabb milliárdosa - jártában-keltében erre téved és felvásárolja az NB II keleti csoportjába beutalt Honvédet. Abramovics maga is keleti irányból terelgeti nyugatra friss pénzét, azt a pár milliárdot, amelyet a Gazpromtól kapott az utolsó hazai tulajdonáért, a Szibnyefty olajcégért. A Chelsea mellett még jól is mutatna portfoliójában egy pár marék apró miatt éhenkórásszá vált, de megmentett csapat, amelyet a most éppen 13 milliárd dollár készpénzzel ellátott Abramovics vidáman a kalapja mellé tűzhetne. Írtuk volt ehelyütt (Múlt heti fonákságok - szerelemre kész kormányzással) "Sz. - azóta Szilágyi - Béla Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere jól is tette, hogy meccsre ment a hét közepén, így bruttó két órán keresztül kiszakadhatott a budapesti irrealitások birodalmából".

Akkor a Manchester ellen lépett pályára a Loki. De Sz. (Szilágyi) Béla eszeveszett mázlista, mert csapata - a most bekapott két gól ellenére is - jót tett vele, megint kaphatott két bruttó órát, hogy kiszabaduljon a budapesti irrealitások birodalmából. Ezúttal eurózott meccsidőben az ország. Licitálgatott. A kormányfő egy picit engedett a szigorból - megszólalt egy rádióműsorban, hogy megvizsgálandó, lehet-e, érdemes-e a közös pénz bevezetésének dátumát arrébb tolni. Az év végéig adott is időt az elemzésre. A lavina mégis elindult, s elődje, Orbán Viktor nyomban 2013 és 2016 közöttre, esetleges újbóli kormányzási ciklusidején is túlra lőtte be a bevezetést. Az elmaradó, késlekedő állaháztartási reformokért állította a szőnyeg szélére a teljes magyar gazdasági kormányzatot a gyakorló jegybankelnök, mondván, a 2010-es euróra ezért nincs esély. Az ijesztése csak részben sikerült. De részben sikerült, hiszen a szőnyeg sarkáról nincs visszabeszéd, nem is emlékeztették az egykoron pénzügyminisztert arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári reformot neki és főnökének sikerült lefékeznie, szinte visszafordítania 1998 után. Az államháztartási hiány megváltoztatott előirányzatának bejelentése és az MNB-elnök jóslata a tőzsdét tényleg megijesztette, annyira, hogy már bianco beárazta a 2010-es dátum átírását. Így a koppanás a múlt héten elmaradt, sőt. A tőzsdén talán éppen attól nyugodtak meg, hogy már a kormány sem erőlködik - annyira.

És tényleg nem erőlködik annyira, talán mert tagjai a költségvetés számai mellett könyvolvasásra adták a fejüket. Már akinek sikerült megszereznie mind a két múlt héten megjelentetett "kormányművet". Kornai után szabadon hiányt, igaz, mesterségesen keltettet idéz elő a Stumpf István szerkesztésében 500 példányban megjelent Századvég könyv. A potom 500 példány kitűnő eszköz ahhoz, hogy a hívek suttogó propagandáját komoly mértékben fel lehessen javítani, hatékonyabbá lehessen tenni.  Pedig a 750 oldalon keresztül tartó Gyurcsány-bírálat az sugallja, hogy történt itt több is, mint amennyit a drágul a gáz, nincs ingyen a tankönyv, nőtt a munkanélküliség meg az államadósság ellenzéki sztereotípiával el lehet intézni. Az 500 példányos - tehát a nép kezébe nem kerülő - könyv arra tehát nagyon jó, hogy hivatkozni lehet rá. Szónokok, népagitátorok, összeboruló polgárok bárhol, bármit állíthatnak, mert csak annyit kell hozzátenniük, hogy mint ahogy az a Századvég könyvében is áll...

Az idősebbek tudják, így lehetett anno marxizmusból is vizsgázni, csak időnként meg kellett jegyezni, Lenin erről az írta valahol...

#page#

(Folytatás)

Mi meg nem valahol, hanem itt írtuk augusztus végén (ugyancsak a Múlt heti fonákságok - szerelemre kész kormányzással című cikkünkben) "e nyár lezárásaképpen nem Orbán Viktor dedikálja könyvét Gyurcsány Ferencnek, hanem - de szeretnénk látni (!) - Gyurcsány Orbánnak. Gondoljuk, a hogyan és merre jó kormányozni nyári szabadságos kormányfői mű ott lesz az őszi ülésszak nyitányán a képviselők asztalán."

Eszelősen nagyot tévedtünk, Orbán, minden jel szerint, nem érdemelte ki, nem kapta meg Gyurcsány tiszteletpéldányát. Mehet a boltba és vehet egy kötetet, imigyen pénzvagyon csökkenhet, igaz, szellemi tőkéje pedig nőhet, de ezzel is, azzal is jelentős zavart okoz a parlamenti gyarapodásellenőröknek és a sárazsadányi szőlőtőkék mögül leselkedő tényfeltáró újságíróknak.

A lényeg, hogy a múlt hét óta piacon van két könyv: Gyurcsányé és a Fideszé, az utóbbi az egykor Gyurcsány jóbarát hírében állt Stumpf szerkesztésében. De a múlt hét arról is tanúskodik, hogy Stumpf Istvánnak nemcsak jó barátai, hanem az órán nem mindig figyelő tanítványai is rohangálnak a közéletben. A volt kancelláriaminiszter a minap is azt állította, idézzük, hogy "a túlterhelt állam nem képes kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket az állampolgárok megfogalmaznak, ezért kell átalakítani az állam és a társadalom kapcsolatát. Vagyis nem csökken, hanem átalakul az állam".  Bezzeg a tanítvány mintha meghaladni igyekezne tanárát, a múlt héten ugyanis azt idézte tőle a sajtó, hogy "a nagyállam és a szélsőséges, liberális kisállam közötti egyensúlyt kell megtalálni".

Ez az egyensúly vajon azonos-e a nem csökkenő, hanem átalakuló állammal? Nagy kérdés, de azért jó lenne nem megismerni a puding próbáját, a tanár és tanítvány - Stumpf és Orbán - remélhetőleg csak elméleti polémiáját.