A további részletek a receptet jelentik, négy személyre ajánlva. Hozzávalók: "2 db, egyenként 22,5 dkg-os krokodilpecsenye" (ebben a szövegösszefüggésben nem mi vagyunk a krokodilpecsenye a Nílusban úszkálva, hanem a hüllő az, a mi serpenyőnkben - a szerk.), 22,5 dkg hosszúszemű és vadrizs vegyesen, 1 szál finomra vágott poréhagyma, 2 apróra vágott cukkini, 1 citrom reszelt héja és leve, kevés vaj, 3 evőkanál balzsamecet, só, őrölt feketebors". A szakirodalom folytatása egy ötlet: "A krokodil helyett 1 db, 45 dkg-os félbevágott aligátorpecsenyét is használhatunk." Aztán négy - ehelyütt tovább már nem részletezendő - lépésben az elkészíthető "pompás modern étel". De a válogatósabb, vagy éppen Amerikában főzőcskézni óhajtó háziasszonyoknak is akad recept: pácolt aligátorsteak cujan zöldségekkel címet viselve. A Nagy hús enciklopédia című, impresszuma szerint két éve piacra dobott jókora könyvben a recepteket megelőzően találtatik az a fejezet, amelyik az új húsfajtákat meséli el, az aligátort és a korokodilt például, e két - emberhústól sem visszariadó - hüllő közül az előbbi az, amelyik, ha nem is háziállatként, de tenyészállatként szolgálja a választékos kosztra vágyó polgárokat Louisianában. Szerethetik is, ha ők, a fogyasztók találnak rá előbb az aligátorra, s nem az aligátor a háziasszonyra, mert szép, fehér, porhanyós húsa könnyen ebéddé alakítható. A Nagy hús könyv szerint: a csirkéhez és a többi fehér húshoz hasonlóan készíthető el. A krokodillal - tapasztalták meg az édesvízi és tengeri fajtáit jó étvággyal és nagy rendszerességgel csemegéző észak-ausztráliaiak - mégsem annyira szerencsések a szakácsok, mivel - a már idézett szakirodalom szerint - íze nem túl karakteres. Alapvető információ a magyar nyelven olvasható könyvben: a krokodil húsa steakre vagy filére vágva kapható, és a csirkéhez hasonlóan készíthetjük el.
Nem, nem azért időztünk ennyit az aligátorok és krokodilok receptjeinél, mert madárinfluenzás időkben a csirke ízre vágyó háziasszonyoknak akarunk kedveskedni, hogy ők meg urukat várhassák haza ebédre paprikás krokodilpörkölt nokedlival típusú csemegével. A múlt héten történt valami nagyon fontos. Megjelentetett az amúgy teljes joggal kormányfői dicséretre is jogosulttá vált vámparancsnokság egy közleményt, az alábbi szöveggel: "A pénzügyőrök két, Frankfurton keresztül Dél-Afrikából érkező magyar állampolgárt ellenőriztek tételesen a zöldfolyosón. Az utasok úgy nyilatkoztak, hogy a vámhivatal számára bejelenteni való árukat nem hoznak magukkal, ám a vámvizsgálat mindkét utas poggyászában krokodilból készült pástétom konzerveket talált. A termékek a Természetvédelmi Hivatal kiérkező szakértője szerint a Washingtoni Egyezmény hatálya alá tartozó védett fajokból készültek. A vámhivatal természetkárosítás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást."
Nincs is jobb a tiltott gyümölcsnél, bizonyosan ezért vették le a tiltott áruházi hüllőpolcról a tiltott konzervgyárban tiltott krokodilokat feldolgozó cég termékeit honfitársaink. A tiltott gyümölcsök egy másik fajtájáért epedezett nemrégiben Vlagyimir Putyin orosz elnök is, amikor - akarata ellenére - nyilvánosságra került megjegyzése, miszerint irigyelte izraeli kollégáját, amiért az jogosan, vagy jogszerűtlenül ágyba terelte szebbnél-szebb irodistáit. Putyin elnök azóta bizonyára nem tesz epekedő megjegyzéseket, pedig ha valamikor, akkor most már számszerűsíthető is a tiltott gyümölcs, hiszen Izraelben újabb hölgykoszorú állt elő az elnöki étvággyal, melyet egészen ügyészségi szintre emeltek. Ebből is kimaradunk mi, itt, a magyar ugaron: nekünk csak abszolút szabályos és kötelezően kiegyenlített hírek jutottak a politika altájáról. Nem lehetett préda a jobboldalnak Kóka miniszter nyilvánossá vált elolvadása egy, a tárcától kilépni kénytelen kisasszony miatt, mert hasonló nyilvános légyottokká váltak azok a nem teljesen szakmai összejövetelek is, amelyeknek hősnőjévé Rogán jobboldali képviselő leendő jobboldalbordája vált.
Valentin napjához közeledve persze szép az, ha boldog ifjú párok sorjáznak még a közéletben is. A kritikai élt is csak az a korábbi kényszerképzetünk fogalmaztatja meg velünk, hogy ilyenkor, január végén, február elején minta lassan, de biztosan araszoltunk volna a tavaszba, s mire a szerelmesek napjához értünk, szinte már vége is volt a zimankónak. A múlt héten azonban még az a tél is lecövekelt az országhatárnál, amelyik hóval - jókora mennyiséggel - árasztotta el Németország déli részét, s jutott az égi áldásból Karintiának, Észak-Olaszországnak. Nálunk egészen csütörtökig csak tévés élmény volt a hógolyó meg a hólánc. Azt, hogy valami nedvesség érte az utakat, csak abból a hírből tudtuk meg, hogy az M1-esen nyakát törte egy kamion, Győr térségében akkorát bicskázott, hogy az összes arra közlekedőt lezavarták a sztrádáról. Tél tábornok magyarországi utazásairól nem annyira az ablakon kinézve, mint az autópályák további lezárásának híreit követve szerezhettünk tudomást, például így: "teljes útzárlat van az M3-as autópálya 20-as kilométerszelvényénél a Budapestről kivezető oldalon, a forgalmat elterelik. Az autópálya-rendőrség szóvivője, Gálik Viktória elmondta, hogy egy Budapest felé haladó horvát kamion feltehetően megcsúszott, és a szalagkorlátot átszakítva áttért az autópálya szemközti oldalára. A kamion pótkocsija felborult, és elfoglalja a teljes pályatestet. A szóvivő tájékoztatása szerint a műszaki mentés idejére - ami még órákig eltarthat - a forgalmat a 18-as kilométernél, a mogyoródi lehajtónál elterelik, a pályára visszahajtani a 24-es kilométernél lehet." A mínusz 1 fokos, (rekedt) farkasordító hidegben némelyeknek még emlékezni is sikerül e kamionos híreket fogyasztva. Pár évtizede elromlott a motorja egy kisrepülőnek, s így kicsit botrányosan, igaz, veszélyeket nem okozva landolt. Mindenesetre okot szolgáltatott a pilóta arra, hogy a hatóság vizsgálódjon, s kiderült: bár jól repült a fiú, de nem azért nem volt jogosítványa, mert otthon felejtette, hanem azért, mert meg sem szerezte. De a problémás landolásig senkinek nem jutott eszébe megkérdezni, ha már egyszer van repülőgépe, és hetente közlekedik vele, akkor vajon van-e "jogsija"? Nos, a hazai utakat széltében is mind gyakrabban "szelő" kamionosoktól mintha eggyel több ok lenne érdeklődni: tetszik-e tulajdonolni azt az okmánytípust, amelyet vezetői engedélynek neveznek és 10-20 tonnás járművek használatához állítottak ki a vezetésismeretekről meggyőződött hatóságok? Erre az érdeklődésre az előtt lenne igazán szükség, hogy autópályáinkról teljesen learatják a korlátot.
A következtetés: nincs is jobb egy álló nehézgépjárműnél. Annál az alfajnál pedig különösképpen nincs jobb, amelyiknek nem kell dacolnia a hideggel akkor, amikor kiáll az országútra, hogy demonstráljon. Egy-két éve talán okkal tettek be a többi közlekedőnek az úttorlaszra vállalkozó traktorosok, most azonban a vak is látja, ökörség tüntetniük, hiszen évtizedek óta most először már szinte dől a pénz a mezőgazdaságba. Mégis kivonultak a múlt héten is? Naná, jobb ott, mint otthon, az asszony szoknyája mellett. A demonstrációt pedig mi sem egyszerűbb megindokolni, régen, amikor még nem a kommunisták uralták az időjárást, hó lepte el a szántóföldeket és megvédte a vetést a tél ártalmaitól, most azonban, hogy kommunisták vannak hatalmon, elmarad a havazás, le kell zárni tehát az országutat és ki kell tenni a hóhiány elleni egyetlen megoldásra a felhívást: Gyurcsány mondjon le!
#page#
A vidék, mely a téeszek és a melléküzemágak világát politikai és pénzügyi alapon akkor is imádta, amikor a városokban már állt a bál és nemzeti kerekasztallal meg gyülekezési és szabadságjogokkal, SZDSZ, MDF és Fidesz létrehozással voltak elfoglalva, most bepótol, doszt kivonul fellobogózott traktorral, Ladával, IFÁ-val. Fertőző is ez a tüntetősdi, nosztalgiáznak a pesti tanárok: versikékkel és táblácskákkal felfegyverkezve, kötelező hiányzást igazolva elsétálnak tanítványaik, s azok ráérő szülei gyűrűjében a Városház utcába óbégatni az ügyeletes tévékamerák elé. Most hallották meg azt, amit már jó ideje mondanak: több az iskolai hely, mint a diák a középfokú képzőhelyeken, összevonásra, bezárásra, finanszírozható oktatásra van szükség. Ahelyett, hogy gazdasági gondolkodásra tanítanák diákjaikat, s legalább annyit elmesélnének nekik, hogy közpénzből - adókból, s ha az nem elég, akkor eladósodásból - tartják fenn a fölös és a nem fölös iskolákat is, csak annyit töltenek a gyerek buksijába, hogy bezárják a sulit azok a csúnya politikusok. Ahelyett, hogy valamelyik másik iskolára - lehetőleg a Holdon lévőre - tennének lakatot. A Városház utcában tehát hol a kereskedelmi, hol az egészségügyi középiskola tanárai tartanak nosztalgia történelemórákat, a gyerekekben tudatosítva, hogy valahogy így tüntettek - igaz, szétverés, letartóztatás terhe mellett - a '80-as években a Petőfi szobornál, az örökmécsesnél, majd meg a mai államfő jelenlétében Nagymaroson a vízlépcső-építkezés leállítása érdekében. Ez a demonstratív történelemóra azért is előremutató, mert ellentétben a vidéki útlezárások szervezőivel, itt legalább nem kiabálják - a hely szellemének megfelelően -, hogy Demszky mondjon le!
A városháza legújabb erőembere, a főpolgármester-helyettes az épület előtt tüntetőknél is modernebb, mert egyszerre cselekszik az igazságosság jegyében, s e tette közben megóvja a BKV Aba Botond nevű ex-vezérigazgatóját attól, hogy a minap bejelentett tízezer vagyonosodási vizsgálat egyik kiszemelt és szenvedő alanyává váljon. E két ügyet egyetlen döntéssel, a jogtalanul majdnem felvett teljes Aba-prémium leállításával, sőt az előleg visszakövetelésével teljesíti. Ha nincs zsozsó, akkor nincs APEH-es vagyonosodás-vizsgálat sem, hacsak nem díjazzák valakik külön is a választási állóképesség esetleges háttérmunkáit a Combinóknál. Aba Botond tehát jó eséllyel kikerül az adóhatóság látóköréből. De vajon azok a bizonyos APEH-látókörhöz tartózó pupillák hogyan tágulnak vagy szűkülnek akkor, amikor valamely kiszemelt áldozatról - például ekhosított újságíróról - kiderül, folyamatosan csökkenő jövedelemmel, felélni kénytelen csepp vagyonnal, megtakarítás helyett a bevételnél nagyobb kiadást mutató folyószámlával rendelkezik. Még megérjük: az adóellenőr odaül az adóalany mellé, előveszi zsebkendőjét, hogy miközben együtt zokog az áldozattal, törölgethesse könnyes szemét.
Vajon hogyan gondolkodik az adóellenőr azt követően, hogy megszárítja könnyes zsebkendőjét és elolvassa azt a múlt heti hírt, hogy Zalatnay Cini történetei valahol ott folytatódnak, ahol félbe szakadtak a kétévnyi bevarratása előtt? Azt írták a lapok, hogy ismét többmilliós csalás gyanúsítottjaként hallgatták ki, ezúttal a XI. kerületben. A konklúzió: ha bebizonyosodik az újabb csalás, nem úszhatja meg a büntetést, de enyhítő körülmény, ha sikerül visszafizetnie adósságát.
Nosza, vagyonosodás-kutatók, egy adag pénz a felszínre került, ha Cini nem fizet vissza, akkor nála van sok suska, ha visszafizet, akkor meg a feljelentőnél lehet a vagyongyarapodást papíron is nyomon követni. De ha ilyen hipp-hopp teljesítik vagyonlelő kötelezettségeiket az APEH-emberek, akkor megérdemlik akár még az Aba Botondtól visszavont prémiumot is, mely van akkora, hogy rögtön magukat is megtalálhatják a gyarapodásuk miatt leleplezendők táborában.
