A KSH adatai szerint hazánkban a saját tehermentes tulajdonában élő lakosság aránya 77 százalék, míg a jelzáloghitellel terhelt saját lakásban élőké 13 százalék. Ugyanakkor a piaci bérlők aránya 4 százalék, míg a támogatott bérlők aránya 6 százalék. Ez utóbbi csoporton belül 3 százalékot tesznek ki az önkormányzati bérlakásban élők és ugyancsak 3 százalékot azok, akik ugyan piaci bérleményben élnek, de lakhatásukhoz valamilyen, munkahelyi vagy önkormányzati támogatást vesznek igénybe. Magyarországon az uralkodó nézet szerint a megfelelő lakhatást a saját tulajdonú ingatlan megszerzése jelenti. De egy lakóingatlan megvásárlása befektetési célból is vonzó stratégia: az elmúlt másfél évtizedben egy átlagos lakás megvételével realizálható hozam bőven meghaladta a bankbetétek, állampapírok hozamát, s csak tőzsdei befektetésekkel lehetett ennél is jobban járni.

Így az első lakást megszerezni szándékozók kettős szorításba kerültek: egyfelől az állami lakáspolitika csaknem kizárólag a tulajdon megszerzését támogatta, másrészt a megvehető lakásokért versenyezni kellett a befektetési céllal vásárlókkal. Emellett a lakásárak folyamatosan növekedtek, 2025 végén 7,1 éves átlagos nettó fizetésből lehetett megvenni egy átlagos értékű lakást. Ehhez 2019-ben 6,3 évi jövedelem is elég volt ehhez. Ez a helyzet egyre nagyobb nyomást helyezett a bérlakásszektorra.

Önkormányzati bérlakásokhoz jutni nem egyszerű

Az önkormányzatok bérlakásállománya az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, 2025 végére 99 ezerre. Ebből mintegy 78 ezernek volt érvényes lakáskiutalással rendelkező lakója, 5,5 ezer lakásban jogcím nélküli lakók laktak. További mintegy 6,9 ezer önkormányzati lakás lakhatatlan volt, 7,9 ezer pedig egyéb okból volt üres. A lakáskiutalások 43 százaléka szociális helyzet alapján történt. A lakások 30 százalékát költségelven utalták ki, azaz a beszedett lakbérnek legalább az ingatlan fenntartási és üzemeltetési költségeit fedeznie kellett. A lakások 22 százalékát piaci alapon adták ki, de még ezek bérleti díja is jócskán elmarad a tényleges piaci bérlakásszektorban kialakult díjaktól. Annak ellenére, hogy az önkormányzati lakás-kiadásban terjed a költségelvű és a piaci alapú lakáskiadás, az önkormányzati lakbérek szintje számottevően elmarad a piaci bérleti díjakétól. E téren jelentősek a különbségek: 2025-ben a piacon kínált és az önkormányzati lakások lakbére között 3,6–7,7-szeres különbség volt az ország különböző régióiban. A legnagyobb különbség Budapesten alakult ki: itt az átlagos havi piaci bérleti díj négyzetméterenként 5200 forint körül alakult, míg az önkormányzati lakbér 780 forintot tett ki.