A gazdasági tárcák vezetői, mindegy hol, a Kis-, avagy a Nagy-Alföldön előadva, nemigen kezdhetik úgy mondókájukat, hogy hol volt, hol nem volt... Mesélni kormányzati tisztségből nem illik, az másoknak - az ellenzéknek - adatik meg ilyenkor, a választások előtt. De ezt azért nem könnyű belátni. Akad kiváló közgazdász, aki a plafonon köt ki, oly annyira begurul, s Orbániáda című cikket kanyarítva mesék helyett tényeket, mi több, tények ismeretét kéri számon. Megnyugtatjuk a szerzőt: Orbán Viktor nem annyit tud, amennyit elárul. Orbán Viktor sokkal többet tud. Ha meg lenne némi hiányérzete, akkor kérdezne. Bőven van kitől, bárhová nyúl, akad olyan Dimitrov téri fiú a közelében, aki a jó, vagy rossz adatokat, a jó vagy rossz összefüggéseket, levezetéseket, következtetéseket órákon át kész sorolni. De Orbán Viktor évértékelőjében nem a publicisztikájában gondosan felháborodott Petschnig Mária Zitának szólt, hanem az őt valóságosan és virtuálisan körbe ülőknek, akik között Petschnig Mária Zita nem volt ott. Orbán azoknak szólt, akiknek a szavazataival miniszterelnök akar lenni. S hogy tényleg az, kormányfő lehessen, két hónappal a voksolások előtt gondosan vigyáz arra, nehogy adatokat, összefüggéseket, levezetéseket, következtetéseket is mondjon.
A gramafont már hónapokkal ezelőtt elindította ugyanis, de a tű a lemezen a "rosszabbul éltek", a "nőtt a munkanélküliek száma", a "csökkentjük az adótokat és a járulékokat, hogy legyen munkahelyetek" kinyilatkoztatásoknál mindannyiszor megakad, s ismétli, ismétli és újfent ismétli ugyanazt. Hogy miért, kedves Petschnig Mária Zita? Azért, mert választásokat akar nyerni, mégpedig a gramafon tűje és nem Petschnig Mária Zita, avagy az övéinek számító Dimitrov téri fiúk adataival, összefüggéseivel, levezetéseivel, következtetéseivel. A szavazók hangulatot kérnek, nem tényeket. Megkapják. Viszont annyit azért megtett az önmagát ismétlő gramafon gazdája, hogy okot szolgáltatott Petschnig Mária Zitának a nekibőszülésre, és legfőképp a publicisztika megírására, melyet aztán boldogan, s kis szerencsével jó pénzen megvesznek tőle. Hogy pontosak legyünk, még hálás is lehet a szerző Orbánnak, aki a szám- és összefüggésmentes évértékelő beszédével egyszerűen eltartja őt, a tollforgatót. Csak egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni. Azt, hogy az egyszer már hatalomra került Orbán legkevesebb két napilapot bezáratott, s csak egyet indított újra, olyat, amilyet messze elkerül Petschnig Mária Zita. Ha tehát így folytatná Orbán, akkor idővel nem lenne hol felháborodnia a közgazdász úrhölgynek, s azt a korszakot bizony nagyon nehezen lehetne nemhogy szeretniük, hanem elviselniük is azoknak, akikben még maradna valamicske nosztalgikus vágy a demokráciára.
#page#
A mit tud, de mint nem mond el Orbán Viktor állapotból is következik, hogy naivitást azt hinni, egy politikus, vagy egy intézmény akkor dolgozik jól, amikor tudása legjavát adja, vagy egyszerűen csak azt teszi, ami a dolga. Az elmúlt másfél évtized intézményei - nagy elődeik mintájára - bizonyítják, hogy tökéletesen mindegy, merre halad a világ, nekik a változatlan stílus jelenti az öröklétet. Teljesen mindegy, hogy a múlt héten tették, mint ahogy tették is, vagy öt éve, esetleg tíz esztendeje, az eredmény a lényeg: a látszatmunka. Azt írja a közlemény, hogy aláírták (természetesen vidékre, egy borvidékre "kiszállva") a Magyar Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési Kht., a Magyar Turizmus Rt., a Magyar Bormarketing Kht. és a Magyar Éttermi Szövetség vezetői együttműködési megállapodásukat a magyar borok promóciójának összehangolásáról. És persze összehangolják a bormarketinget, a bor külpiacra jutásának elősegítését is. Mi az nekik.
Hát nem öröm ez, kedves adófizető polgár? A négyből három adóból fenntartott intézmény még szerződik is arról, ami a dolga. A szerződés-aláírási ceremóniát persze bizonyára nagyon nehéz lehetett összehozni, hiszen e félig és egészen állami szerveződések más félig meg egészen állami szerveződésekkel kötött együttműködési szerződések aláírása miatt alig értek rá ennek az aláírására. Még szerencse, hogy mindegyik vezetőjének útba esett a borvidék, lévén mindegyik budapesti székhelyű hivatalt vezet. Vélhetően négy és nyolc éve is piszok nagy rohanásban írogatták alá az akkori együttműködési szerződéseket. Majd, mint most is, jöttek a választások. Az intézmények új vezetőkkel, új titkárnőkkel és új portásokkal álltak fel. Újfent koncepciót termeltek, aztán fogadtattak el a főhatóságokkal, s rögvest útnak eredtek megkeresni a lehetséges együttműködésre alkalmas állami partnerintézményeket. Oda-vissza átadták egymásnak előbb a főhatóságuk elé beterjesztett koncepciót, majd a főhatóság által elfogadottat. Aztán munkabizottságokba tömörülve, egymás munkáját tanulmányozva immáron közös koncepció-csírákat, munkaterv-kezdeményeket produkáltak, előbb alsóbb szinteken egyeztettek, majd a főnökök szakítottak maguknak időt, hogy a borvidékre látogatva aláírják azt a szerződést, amelyet a közelgő választások alighanem lenulláznak. De kinek nem esik jól évtizedeken át adóforintokkal kisegíteni azt az államot, amelyik rendszeresen meghallja a boros panaszt: nincs bormarketing; fene az államba, amelyik nem pénzeli eléggé a pincészetekben készülő lőré piacra segítését.
Medgyessy Péter egy szál maga többet tett borügyeink rendbe tételéért, mint az általa is örökölt - a múlt héten egymással szerződő - kht-k és rt-k együttesen. A volt kormányfő anno Szentpéterváron Putyin elnökkel is találkozva tudatta: a Tokajból származó és éppen nála lévő borok megfelelnek azoknak a nedűknek, amelyekkel a cáratyuskák annak idején torkukat simogattatták. Medgyessy Péter nincs már a vártán, Gyurcsány Ferenc viszont annál inkább, s mint hírlik, Putyin elnök már csomagol. Néhány sárospataki könyvet - egy könyvtárnyit - saját kezűleg visszaszállítmányoz hozzánk. Meglehet, stílusosan az értékes iratokat, köteteket eredeti helyükre, Sárazsadány mellé, Patakra juttatja el, hogy egészen pontosak legyünk: a tokaji borvidék kellős közepére. Bölcsen is tenné, ha házhoz szállítaná. Persze vigyáznia kellene, hogy a 37-es úton nehogy előbb beforduljon és Sárazsadányba érkezzen - ott a fő gazdák bizonyára most sem látják szívesen a mindenkori orosz államfőt.
Az természetes, hogy nem hozzák nyilvánosságra a magas rangú vendég programját, így csak tippelhetünk, hogy a könyvvisszaadási ceremónia mellett mi történhet még az orosz elnök vendégeskedése alkalmával. Például az, hogy Széles Gábor átad a vendégnek egy slusszkulcsot. Azért, hogy Putyin elnök jelképesen elindíthassa a múlt hét óta ismét Széles Gábor tulajdonában lévő buszgyár produktumát. Nota bene: Orbán Viktornak illene átnyújtania a jármű e fontos kellékét, de félő, hogy a Fidesz-elnöknek véletlenül akkor éppen dolga lesz például Brüsszelben. A volt kormányfőnek amúgy sem az újonnan készülő Ikarus-modell indítókulcsával lenne célszerű előrukkolnia, hanem az 1998-assal, azzal, amelyik nem érkezett meg Moszkvába az orosz pénzügyi krachra való hivatkozással. Az általa vezetett magyar kormány ugyanis kapásból visszavonta azokat a garanciákat, amelyek az orosz fővárosnak lehetővé tette volna a buszvásárlást. Az Ikarus elvesztette legfőbb piacát, majd Széles Gáborát, s végül saját magát is: megszűnt a járműgyártás a székesfehérvári gyárban.
#page#
Ebben - az Ikarus buszok kihalásában - persze nincs semmi különös, időnként megszűnnek Magyarország büszkeségei, roppant fontos dolgai. Mint például az a valami, amit Orth, majd Zsengellér, végül Puskás idején focinak hívtak. De megszűnt, oly annyira, hogy némelyek már-már szegre akasztva látták a legnagyobb magyar bank működőképességét is. De hál' istennek Csányi Sándor elnök-vezérigazgató megnyilatkozott: MLSZ-elnökséget azért már mégsem vállal! A tőzsdén a következő percben javult az OTP-papírok árfolyama, nem sokkal később pedig lendületbe jött a sportállamtitkár tolla is. Papírra vetette nyílt levelét, vagy inkább gyászbeszéde kezdő sorait: "Az állami sportirányítás nem avatkozik az MLSZ belügyeibe; akit a közgyűlés megválaszt, azzal működik együtt. Kisteleki Istvánról az már kiderült, hogy rombolni tud. Az még nem, hogy építeni is tud-e."
A magyar foci nélküli foci EB jegyében kapott Gyurcsány egy horvát mezt zágrábi kollégájától, amelyre a nevét hibásan írták fel, a cs helyett sc került. A kérdés csak az, hogy a a trikón olvasható 21-es számot vajon helyesen, s nem fordítva írták fel? Hiszen nagyon könnyen jelenthetné, hogy a miniszterelnök 12 kormánytagot vezet. S valószínűleg ezt a várható tényt a Fővárosi Állatkert medvéje is tudja. A jámbor(?) jószág talán még üzent is a kormányzati köröknek, méghozzá nem is akármikor. Tény, hogy magunk mögött tudhatjuk a február másodikát, s ezúttal az árnyékmentes medvekifutót. A brummogás nagymestere másodikán kijött a barlangjából, s meghallotta, hogy vagy ő késett, vagy Kolber miniszter érkezett korábban. Majd megállapította: ő maga nem találta a saját árnyékát, továbbá Kober Istvánt sem a leendő árnyékkormányban. Ez utóbbi tényt azzal kommentálta a medvei körök számára, hogy Kolber sem az árnyékkormányban, sem a hatalomban maradó Gyurcsány kabinetben nem lesz benne. Az árnyékkormányban azért nem, vezette le a következtetést az állatkerti medve, mert Gyurcsányék nyerik meg a választást, s akkor nem árnyékkormányt alakítanak. De a ténylegesen felállóban sem lesz bársonyszéke Kolbernek, egyszerűen azért nem, mert a miniszterelnök a múlt héten nemes egyszerűséggel megmondta. A február másodikán hivatalból felébredt, a választási hírektől ébren is maradt maciról az állatgondozók tudni vélték, hogy üzenetet váltott az állatkerti gólyákkal. Gratulált nekik abból az alkalomból, hogy Kolber miniszter február elsején, a kormányzati fészekrakó program első évfordulóján, örökbe fogadta a szárnyasokat. De fel is ajánlotta a maci, hogy egy év múlva átveszi az örökbe fogadó szülő feladatát, hiszen jövőre az ő saját árnyéka vagy ott lesz a barlang előtt, vagy nem, ám a miniszternek tényleg nem lesz árnyéka sem. A gólyáknak gratuláló medve fel is mondta azt a bejelentést, amelyet a barlangvízió Este című műsorában - már vagy még - félálomban magától Gyurcsány Ferenctől hallott, aki a választások után pontosan 12 miniszterből álló és minisztériumokkal rendelkező miniszterekkel kívánja folytatni a kormányzást.
Akkor pedig a tárca nélkülieknek - akad belőlük éppen egy pár - annyi.
