Megnyugodtunk, a pártfőnök szebben, árnyaltabban fogalmazva jut el ugyanoda, ahová a "szakállas bácsizó" országgyűlési képviselő. Ez azért már valami. Kulturáltan is lehet gyűlölködni, vagy éppen semmit sem mondani, de ez utóbbi aligha hihető: Orbán Viktor miért állna oda közönsége elé, hogy úgy beszéljen, hogy nem mondjon semmit. Pedig megnyilvánulását boldogságos örömmel nyugtázná bármely liberális gondolkodó is, ha a bölcs vezér az egy nappal korábbi hitvesvédő szövege folytatásaként bökte volna ki a már idézett mondatát: "az ember csak párban, egy férfi és egy nő képes életet létrehozni". Friderikusz nevű, egykori kollégiumi szobatársával - mai tévériporterrel - csevegve Orbán Viktor megvédte az ellentétes neműek házasságát, sőt a köztelevízióban az is bejelentette: ő bizony beszélget feleségével, s e cselekedet-folyamnak esetében szerves része a tanácsadás is. Hála a jó istennek akad még ilyen házaspár is széles e hazában, szólnak egymáshoz, többet is, mint azt, hogy ne felejtsd az óvodában a gyereket! Orbánék esetében nem a hálószoba titkok okoznak fejtörést a Friderikusz-műsor óta ismételten, hanem az, hogyan lesz írásos nyoma a házaspár anyakönyvi igenjein túl más kommunikációjának is. Ez ugyanis nem túl világos, de tény, Orbán Tokaj Kereskedőház Rt. ügyben elismerte: azt bizonyosan mondtam (mármint a hitvesének - a szerk.), hogy ne ő, illetve az ő cége kapja a legtöbb támogatást. A 8 hektáros asszonyka tényleg nem a legtöbb támogatást kapta a telepítéshez, a meliorációhoz. S a sátoraljaújhelyi állami cég is talán csak az ő kedvéért kapott és adott tovább állami pénzeket a szüreti felvásárláshoz. Így aztán jól jártak - állva és piacon maradtak - a Tokajhoz nem méltó minőségű munkát végző gazdálkodók is.
A privát kézben lévő gazdaságok - az Oremus, a Hétszőlő, a Royal, a Disznókő nevű borászatok - a minőségre, a technológiák betartására szerződnek, azon az alapon, hogy valós, megdolgozott piacokra el is adják az általuk előállított, kezelt, palackozott, tárolt, s persze finanszírozott borokat. No de ha ezt és így tudja a privát kézben lévő Tokaj-Hegyalja, akkor ugyebár jó okuk volt Orbán Viktor párttársainak felháborodni a liberálisok múlt heti bejelentésén: azon, hogy talán mégis ki kéne vonultatni az államot a hazai borászatból, utca házszám szerint: a Tokaj Kereskedőházból. Egy rendes konzervatív párt mi mást is tehetne ilyen eretnek indítványok hallatán, kikel magából, s a kipróbált múlttól nem táncol el. Sátoraljaújhely esetében is csak az a kérdés, hogy melyik múlt oly kedves az állami vállalat védőinek? Az a négy évtized, amelyik valóban köztulajdonként kezelte a Tarcaltól Sátoraljaújhelyig tartó borvidéket, vagy az a félezer év, amelyiknek során a térség ismert férfiúi - Rákóczi és Kossuth nevűek például - sem tudtak mást elképzelni, mint azt, hogy magánbirtokok és magánpincészetek százai, ezrei gondoskodnak a hegy levének előállításáról. No de ezekre a korokra - és férfiúkra - nem mindig sikerül gondolni, ha a jelen liberálisaiba kell belerúgni.
Az államinak tehát - bármi is az - van bukéja, s nem csupán a borászatban. Dédanyáink korában, ha nem jött össze egy snájdig katonatiszt a kisvárosi szűzlánynak, akkor bizony értékes darabnak minősült a családba benősülő vasutas, kivált, ha állomásfőnök vagy afféle volt. Az ugyanis állami állás, egyszer majd állami nyugdíjjal. Ennek a világnak vége, ma már az "állami" nem túl jó ajánlólevél, bár azért lebecsülni sem szabad. Itt van mindjárt a mi Draskovics Tiborunk, akinek annyi hitvese volt és lett, amennyi gyermeke a kormányfőnek. De nem ezért kap az államinál is államibb állást. Hogy miért, azt talán kicsit később, hogy milyet, azt meg talán most. Olyat, mint amilyenre készülniük kellett annakidején a gondolkodni még merő kádereknek. Nekik az állások előszobája következett olyan környezetben, ahol lemondtak az önálló agytornáról, ezt hívták "polfőnek". A politikai főiskolának előnye volt, hogy bennlakásosként működött, a beiratkozott pacákot legalább hat hónapra kivonták a munkahelyéről. Addig ott nyugi volt, a polfős pedig távol minden közvetlen behatástól, agyilag tisztára mosódott. Draskovics miniszter - mire e cikk megjelenik - félre vonul, a Duna másik oldalán lesz a munkahelye, az államinál is államibb állás igazgatósági tagságot, netán igazgatósági elnöki tisztséget jelent, s a József nádor téri Pénzügyminisztériumihoz képest ideológiailag, eszmeileg tisztább, egyneműbb, nevelni képesebb személyi környezet várja a Magyar Villamos Művekben. A nemrégiben még paksi babérokkal dicsekvő mostani MVM-vezér - néhai szocialista privatizátor - ma már maga mellett tudhatja magát Karl Imrét is, azt a szoci politikust, aki az üzleti élet és az MSZP közötti hidat mintaszerű lendülettel ácsolgatta régebben is, mostanában is. Draskovics Tibor az MVM igazgatóságába bevonulva olyan leckét kap, mint amilyet az előző generáció mindazon tagjai, akik a polfőn szerezték másoddiplomájukat és elkötelezettségüket, az előbbit vörös műbör kötésben, az utóbbit ugyanabban, de műbör nélkül.
A jogász Draskovics után a pénzügyes közgazdászoknak kitalált fiskális minisztérium nem pénzügyes közgazdásszal folytatja. Csakhogy az új miniszternek és végzettségének is van már hagyománya a József nádor téren, hiszen dolgozott már a szoci érában is agrármérnök a pénzügyi tárca élén. A valamikor bank unalmas, szürke, monstrum épületének miniszteri ablakában megjelenhetnek végre a hozzáértő kezekkel szépen gondozott - szegfűk. S bár a másfél saroknyira lévő Állami Számvevőszékhez máris átszállt eminnen egy balegyenes, a lényeg az, hogy a fiskális folyamatosság több mint biztos. Kovács Árpád ÁSZ-elnök is csak a József nádor téri árnyalatokba hallgathatott bele a múlt héten. A hétfőn kiebrudalt Draskovics ugyanazt mondta, mint a számvevőszéki főnök - a nagy elosztó rendszerek átalakítása nélkül kalap slamasztikát sem ér az adók ide-oda csoportosítgatására korlátozódó adóreform -, a kijelölt miniszter meg mi mást is, mint: eszelősen fontos a nagy elosztó rendszerek átalakítása. És csak úgy mellékesen - balegyenesileg - tette hozzá: a választásokig nem lesz belőle semmi. Így aztán az egészségügy az idén még száz egységbe kerülő műtétet jövőre 150 egységért végez el, de már csak kontraszelektált altatóorvosokkal, államilag is drágított gyógyszerekkel, betegben felejtett törlőkendőkkel. Veres kijelölt pénzügyminiszternek azonban jó oka van örülni, hiszen akarata akadálytalanul közlekedik a kormánypárti képviselők között, s ez végső soron választási költségvetéssel felérő fegyvertény. Annyira balfék nem lehetett Draskovics sem, hogy ne tudta volna: az üzemanyag jövedéki adójának mérsékléséért még a lába - kocsijának kereke - nyomát is megcsókolták volna. De ilyen mérséklést ő saját magának nem engedélyezhetett, Veres utód azonban igen. Tényleg, a jó pontokért valóban sorakozni kell már most minden politikai szereplőnek, hiszen a nép otthon a gyerektől elvett irkában gyakorolja az X-elést. Veres miniszternek - és pártjának - gázolajban előadott jó pontok dukálnak tehát maholnap, csakúgy, mint a nemrégiben még miniszter párttárs Kökény Mihálynak, aki a múlt héten kitiltatta a Lurdy házi kezdeményezést a kerületéből, volt nincs szexpalota a Ferencvárosban. Azt meg csak a bolond nem érti, hogy mi a baj a palotaépítők "vágyfokozó kielégülés-mentesség" ajánlatával. Hát az, hogy nem most, 2005 tavaszán kell a vágyakat fokozni, hanem jövő ilyenkor, a kielégülés-mentes állapotot pedig akkor is csak addig kell fenntartani, ameddig a ferencvárosi polgár be nem ér a szavazófülkébe.
Míg a választópolgárnak jövő tavasszal sülhet el a toll a kezében, addig az újságíróknak már egy hete folyamatosan megadatik: a kormányfő most kínált nekik jegyzetek, publicisztikák írásához tintafakasztó témát. Gyurcsány Ferenc száz lépést kíván megtenni, de már hétfőn elszórakozhatott a toll (és számítógép) forgató népség: a pénzügyminiszter elzavarása rögtön három lépés volt-e, kettőt előre, egyet hátra alapon, de úgy, hogy az utóbbival kezdte a menetelést a kormány. Volt újdandász, aki a száz lépést a helyben járással azonosította, más szerzőnek meg az a geometriai számítás okozott agyömlést, hogy nyilvánosan igyekezzen megfejteni: hány méter sugarú körhöz elég a száz lépés? Bravó, a lényeg sikerült: jobbról is, balról is elcsemegézünk a kormányfői szlogenen, s a járt utat a járatlanra sem a jobboldali, sem a baloldali sajtó nem cseréli fel. A jobboldali az olvasónak a kormány helyben járását, a lejtőn való felfelé igyekvését bizonygatja, s ugyanúgy nem szerez egyetlen új igefogyasztót, mint a baloldali konkurencia, amelyik a végre jó úton jár a kormány következtetést vonja le a miniszterelnök száz lépés programjából.
Baromi jó úton, mert különben akkora titokban, amekkorában most készül - mert ugye készül? -, még nem született költségvetés. Varga Mihály is csak arra szólította fel a beiktatására váró pénzügyminisztert, hogy ugyan csökkentse az államháztartási hiányt, mert az bizony áprilisban már az éves tervezett 70 százaléka, meg az államadósság is van akkora, hogy illő volna lefaragni belőle. De uram bocsá', tud-e akár Varga Mihály, akár más eddigi és leendő pénzügyminiszter olyan esztendőről, amikor így, május közeledtével ne sírtunk volna kollektív könnyeket a tervtúlteljesítő deficit, az ahhoz vastagra sikeredett köldökkel kapcsolódó társadalombiztosítás miatt? Áprilisban és májusban mi mást tenne ellenzéki politikus és makroelemző: zokog egy cseppet, pár publicisztikára elegendő könnyet eregetve. Ugyan melyik eddigi, avagy ezutáni pénzügyminiszter ne tudná, hogy az államadósságot elég könnyen lehet növelni, no és persze csökkenteni, ha az alapkamaton pro vagy kontra változtat a monetáris tanács. Így aztán április közepén a népnek és nem a szakmának szól az asztalcsapkodás az államháztartásról meg az államadósságról. Addig nincs is baj, ameddig a véletlenül nem Győzike-ügyek olvasásába, hanem politikai eszmefuttatásokba feledkező honfitárs etethető a makrogazdasági közhelyekkel. De ha túlpörög az agya és a következményekkel is foglalkozik a polgár, akkor azért baj lehet a hatalom és az ellenzék kommunikációs stratégáival. A múlt héten akadt is kakukktojás, a nép egyszerű gyermeke, aki egri főiskolai magányában levelet írt és kérdezte: tessék mondani, a diákhitel kamata miért tanyázik ott, ahol akkor felejtették, amikor még rendesen több volt a jegybanki alapkamat is. Jól fenéken kell rúgni a főiskola közgazdaságot tanító tanárait, ugyan milyen jogon engedik elektronikus levelet írni és logikusan gondolkodni a növendék süldőket? A múlt heti diákcsíny - a kamat-érzékeny főiskolástól jött e-mail - egy ponton hibádzik, nem a jegybankba, a monetáris tanácsnak küldte írója, pedig ott a legközelebbi hétfőn ismét lefaragni készülnek az alapkamatból.
Tévedni bizony emberi dolog. Nagyot tévedni pedig politikusi. Ahogy tette azt Juscsenko elnök a szomszédban, átlátogatván Ukrajnából másik szomszédunkhoz, Romániába. Szeretettel és tiszta szívvel fogadták őt, a tisztaságról a bukaresti parlament takarítással megbízott szakszemélyzete gondoskodott. Ők, továbbá a parlament hivatalnokai, alkalmazottai, s a nem szocdem kongresszuson foglalatoskodó, más programot nem szervező képviselők foglaltak helyet az ülésteremben, hogy az ukrán elnök beszédét meghallgassák. A vastaps nem maradt el, hiszen - szól a múlt heti eseményt taglaló bukaresti keltezésű rádiós híradás -, az üres üléstermet a szakszemélyzettel megtöltő vendéglátók arról is gondoskodtak, hogy a takarító nénik tudják, mikor tapsoljanak a magas rangú vendégnek. Mi ebből a tanulság? Hát az, hogy ha már egyszer szocdem kongresszus idején utazik ukrán politikus Bukarestbe, akkor ne viseljen nadrágot. Kijevben ehhez adottak a legjobb feltételek is, a miniszterelnök, Julia Tyimosenko aligha tudna úgy fellépni a romániai parlament pulpitusára, hogy jelenlétének már a puszta tényével ne szakítaná félbe a mégoly komoly pártfegyelemmel működő szocdem kongresszust is.
Európa legszebb miniszterelnökére - szerencsére - mi, budapestiek sokkal inkább számíthatunk: nálunk, a Kossuth téren alig egy hónapja tűnt fel teljesen váratlanul az ukrán kormány fonott hajjal megáldott feje. Meglehet, a múlt héten is itt járt az Országházban, de még nagyobb titokban, mint legutóbb. Miért is ne, az ő hiányában kényszerülhetett Juscsenko elnök egymaga Bukarestbe utazni, s a román honatyáktól mentes parlamentben beszédet mondani.
