A zokogó anyák zokogó és jogtipró országot hoztak össze igen gyorsan: pár hónapja Karcsika mamája mellé álltunk okkal, a múlt héten meg Sebestyén anyukája mellé - utóbb jogtalanul. De ez nem tűnik fel nekünk, mert nagyon szeretjük mi, pár millióan, ha megmondják nekünk, mikor sírjunk, mikor vonuljunk ki az utcára, mikor és kit szeressünk vagy gyűlöljünk - anyaügyileg anyázzunk - vezényszóra. Persze, hogy egyszerű bekapcsolni a tévét, rádiót és - 1984-es stílusban - gondolkodás nélkül követni a nagytestvért.
A múlt héten vajon kinek tűnt fel a törvény ellen vétkező mama? Szinte senkinek, pedig hetekkel korábban ugyanolyan vétkekért gyilkos indulatokkal szidalmaztuk Mehmed Karcsika papáját. Bizonyára gyakorolhatunk még, hiszen ki tudja, mennyire népszerű családmodell a Dél-Alföldön a rövid időre szóló külföldi házasság, hosszú időre szóló gyermekáldással feljavítva. A fontos az, hogy a néphangulattan tantárgy gyakorlati tanóráit a jövő tavaszi választásokig még számos esetben beiktathatjuk életünkbe. Erre ösztönöz bennünket a Női és Gyermekjogi Kutató Központ vezetője is, amikor vidáman elnyilatkozza magát Sebestyénileg a Klubrádióban: a gyereket egyetlen egy megfelelő státuszú pszichiáter menthette volna meg, de... (itt most pontok helyettesítik a jelzőt) Göncz Kinga miniszter asszony nem mentette meg. A Sebestyén-védő és Göncz Kinga-támadó Morvai Krisztinát az a körülmény csöppet sem befolyásolta, hogy a bármennyire is zokogó mama volt az, aki elrablottként tartotta magánál a gyereket a papa ellenében. De mi, a nép hallgatunk ugyebár a rádióban hangulatkeltő, az aktuális kormány aktuális minisztere ellen kiabáló szavára, s fel sem ötlik bennünk, hogy a törvényes kormány törvényes tagja a törvények érvényesülése érdekében nem avatkozott be - törvénytelenül.
A hangold a médiát, hogy hangolhass a médiával - típusú, választás előtti bemelegítés a múlt héten is a Fidesznek sikerült jobban. Azon az alapon, hogy tényleg folytak tárgyalások ukrán és magyar miniszterek között, nyugodtan előhívhatott néhány nép nyelvén megfogalmazott kódot Parragh Dénes képviselő. Használta a "vízlépcső" fogalmát, meg azt, hogy vízlépcsőt kap kormányunktól meg Kapolyi László hajdani ipari minisztertől, mai honatyától a Tisza. Mit tesz ilyenkor a "megszólított" Baráth Etele miniszter és Kapolyi képviselő? Védekezik. Nyoma nincs ellentámadásnak, csak a jól megérdemelt kommunikációs K.O.-nak. Bős-Nagymaros óta a magyar fül a vízlépcsőt hívószónak hallja és kikel ellene. Be is csúszik a fülünkbe a csúsztatás: kormányzati tárgyalás folyt Ukrajnában tiszai vízlépcsőről. Ez rögződik az emberek fejében, s nem a Baráth-Kapolyi-féle védekezés. A választások előtt meg majd Parragh képviselő vidáman előállhat ismét megállapításával, hiszen a cáfolatra senki sem emlékszik, de a hívószavak - vízlépcső a Tiszán - hatásosak voltak 2005 júniusában, s azok lesznek 2006-ban, a választási propaganda hadjárat kellős közepén is.
A tény, hogy nem a Tiszán, hanem két mellékfolyóján épülne valami, ami nem vízlépcső, hanem tározó, amely csúcserőműként látná el árammal Magyarországot és fél Európát. De ez senkinek nem megy be az agyába. Hogy miért? Azért, mert Baráth miniszter és Kapolyi képviselő nem erről szólt a nyilvánossághoz a múlt héten, hanem csak orruk alatt motyogták: tényleg tárgyaltunk, de nem vízlépcsőről. Így azt sem mondták el, hogy Kárpátalján, a tavaszi hóolvadáskor a két mellékfolyóból az akkor hatalmas víztömeg nem ömlik teljes egészében a Tiszába, elárasztva a fél Alföldet, s nem kényszeríti a kamerákkal körbe vett szolnoki gátra Orbán ex-kormányfőt látványtervezett homokzsákkal a kezében. Kiszámolták, a tározók segítségével legalább 20 százaléknyit meg lehet fogni az áradatból. A miniszter és a képviselő ezt sem hinti el, bármennyire is támadja őket Parragh honatya. Az pedig végképp titok, hogy a tározóépítés is, üzemeltetés is a kárpátaljai magyarságnak munkát, kenyérkeresetet jelent.
Kapolyi képviselő csak annyi viszontválasszal él a sajtótájékoztatón őt pocskondiázó Parragh Dénesnek, hogy az ő saját beruházása lenne, amit az ukrán kormányzattal és más magánbefektetőkkel megvalósítana. Kapolyi képviselő úr, ezt hívják késleltetett öngólnak. A választások idején ugyanis a kádárista eszméktől átitatott Fidesz csak annyit fog kihúzni a kalapból, hogy a szocialisták milliárdosa Ukrajnában terelgeti vízlépcsőbe a Tiszát, de megteheti, mert milliárdos és kizsákmányolja a szegény kárpátaljai magyar munkanélküli munkásokat.
A Fidesz mellől a szerencse sem pártol el. Mert ugyan tényleg kirabolták Szijjártó Péter képviselőjét, de nem ott, ahol a helyi rendőrség csak a tolvajnak ad esélyt, a károsultnak pedig nem. Így a honatya Pest megyei házából a laptopot meglovasító gengsztert akár fülön is csíphetik a nyomozók. De az is lehet, hogy a számítógépet eltulajdonító betörő önként visszaviszi a szajrét, mert az orgazdának nem kell a masina, annyit loptak már neki a XIII. kerületből. (A 2005. április 3-án megjelent "Múlt heti fonákságokban" ezt volt szerencsénk írni: "Hallgat, mint Manci néni a Vodafone reklámban... a XIII. kerületi Rendőrkapitányság tiszti kara. Éppen egy éves az ügy és éppen a múlt héten készült el az emlékeztető levélke a kerületi legfőbb tisztnek, Kiss Ernő tábornoknak. Emlékeztető? Mit felejtett el? Válaszolni az első levélre. Az egy évvel ezelőtti lakásbetörésre - laptop ellopásra - először csak látszatmunkával, a tábornoknak küldött reklamáló e-mail után látszatnyomozással válaszoltak a kapitányság emberei. A látszatból két valóságos kár keletkezett: a feltört lakásból ellopott notebook formájában az egyik, a biztosítónak át nem adott, azaz el nem készült rendőrségi papír formájában a másik, a pénzintézet így még a maga szerény eszközeivel sem tudta enyhíteni ügyfele kárát.") Szijjártó képviselő áldhatja tehát szerencséjét, mert Pest megyei detektívek kutatnak a betörők után, s nem a XIII. kerületiek, akiknek legfeljebb arról van papírjuk, hogy nyomozásaik során mekkorákat tévednek.
Szijjártó képviselőnek vajon az is szerencséje lesz, ha a laptopban tárolt Gyurcsány-meggazdagodási dokumentumokat is megtalálják a Pest megyei rendőrök? Nos, ezt a kérdést csak feltenni tudjuk, megválaszolni nem. Ám ez nem olyan nagy baj, hiszen manapság a fel sem tett, meg nem válaszolt kérdések "dialektikája" viszi előbbre a világot nem csupán Pest megyében, hanem egész Európában. Ezt a benzinkútnál kapásból megtapasztalhatjuk. Az Európai Unió állam- és kormányfőit, mint láthattuk a minap, csak az nem foglalkoztatta csúcstalálkozójukon, hogy mennyi lesz az olaj ára akár már a jövő héten is. Persze lehet, hogy igazuk volt, jobb, ha ők lehetetlenítik el az EU 2007-2013-as költségvetést már most, 2005-ben. A '70-es évek elején ugyanezt nem a kormányfők tették, hanem - szinte helyettük - az olajkrach: rendesen megtépázva számos nyugat-európai ország gazdaságát. De akkor mindegyik állam megtalálta a választ: mindenestül átalakított, szöröstől-bőröstől racionalizált gazdaságokkal alkalmazkodtak az olajkrízishez. Vajon most, 2005-ben az olajkrach előtti csendet halljuk?
Kár, hogy legalább mi magyarok nem ismerjük a választ. Így aztán azt sem fogjuk tudni egy nyaralásközi horvátországi tankoláskor, hogy miért nem fogadják el a bankkártyánkat. Azért-e, mert nincs annyink rajta, hogy a megdrágult benzin árát kiegyenlítsük, vagy "csak" azért, mert az amerikai hecker-támadás elérte a mi plasztik lapocskánkat is, ám a bankunk nem ért el bennünket a letiltása bejelentésével. Amúgy a szabadságunk kellős közepén nem is olyan fontos az, hogy fizetőképesek maradjunk - elvégre így nem lesz arra sem gondunk, hogy mire költsünk a tengerparti butikokat szüntelenül ellenőrzés alatt tartó feleségünk segédletével.
