Jó okunk volt tehát az Orbán-éra "borpolitikáját" mellőző És-riport, majd Lendvai Ildikó, kontra Répássy Róbert borasszó "átugrására" két hete, de elfogyott a hallgatásra ösztökéltségük a múlt héten. Egyszerűen igazat kellett adnunk egy tévés nyilatkozata alapján Pokorni Zoltánnak, aki - utalva a sárazsadányi Lévai Anikó-féle kft. taggyűlésére - annyit mondott: képtelenség, hogy jegyzőkönyv, ráadásul Orbán Viktorra nézve terhelő dokumentum született volna. És tényleg, annyi jogvégzett ember egy kupacban, kivált, ha stiklit fundál ki, arról jegyzőkönyvet aligha készít. Ha mégis, akkor ahhoz nagyon be kell rúgni a sárazsadányi hegy levétől. De mert arrafelé igazán jó borok születnek, így nehéz agyilag úgy ellágyulni, hogy minden átmenet nélkül hozzálássanak jegyzőkönyvet firkantani. De ha valami mégis papírra vésődik, akkor - élünk a gyanúperrel - talán valamiféle csali gyártódik az utókor számára, például arra az időszakra, amikor Lévai Anikó már nem rendelkezik tulajdonnal a kft.-ben, férje ura pedig éppenséggel már (és gondolják) egy ideig még nem kormányfő. Pokorni alelnök - egykoron kormánytag - jól tudhatja, mekkora igazságot bökött ki a múlt heti tévés interjúban, hiszen róla is eszébe jut a polgárnak: 1998 és 2002 között olyan kormányzás folyt széles e hazában, hogy annak írásos nyoma - kormányüléseken készült jegyzőkönyve - az első pillanattól fogva nem keletkezett. Így döntött hatalomra jutása első pillanatában maga Orbán Viktor.
A húsvét előtti napokat egy rendes hegyaljai szőlősgazda a hegyoldalban tölti egyetlen igaz fegyverével, a metszőollóval. Most sajnálhatja a sajtó, hogy tavaly meg tavalyelőtt nem kergette lesipuskás fotósait a sárazsadányi dombokra, hiszen ilyenkor a törékeny asszony, urastól a szőlőtőkék között járhatott-kelhetett és ollójával csattogtathatott, a nyár közepén pedig szállítgathatta a fröccsöket a kétágú kapával fáradozó párjának. Annak, aki talán éppen a déli szusszanáskor tekintett körül, s látta meg a térség további értékeit: Mád és Olaszliszka szomszédságának felszíni kőbányáit, vagy éppen az erődényei zeolitot. No de most ezt ne bolygassuk, jól jön még az autópálya-építési kellék helyzetértékelése az elkövetkezendő években.
Már csak azért is, mert útügyekben mást más ember neve válik hipp-hopp fontossá, de legalább is váratlanul érdekessé. Tény, ráakadtunk egy márkás nevet a magyar sajtóban, maga Csepi Lajos az, aki ismét váltott, pedig már-már majdnem kollégánknak hittük oneline-újságos jelenése okán a hajdani állami vagyonügynökségi vezetőt, de amerikai mozissá nőtte ki (át) magát. Most meg vette a kalapját és átsétált az Állami Autópálya Kezelőhöz, hogy ő legyen az rt. elnöke. A nagy váltások - főnökvándorlások - időszakát élhetjük, HR-esek írhatnak nagydoktorikat a látottak, tapasztaltak alapján. Csepivel párhuzamosan útnak eredt más is, az antinikotinista Bíró Péter a Siemens Rt. stratégiai és kommunikációs igazgatója - vélhetően füstölögve távozott a német konszern magyar leányvállalatától - a múlt héten átült a British Tobacco Hungary kommunikációért felelős vezetőjének a székébe. Történt mindez akkor, amikor a szivarkaipar talán legnagyobb fellegvárában, Egerben a cigarettagyárat magát bocsátották áruba. Ám ha a bűzrudak cégei megszűnnek magyarországi adófizetők lenni, s csak a bagósok látják el jövedéki hozzájárulásukkal a büdzsét, akkor nemcsak a másfél éve KSH-elnöki székéből eltávolított Mellár Tamás találja lyukasnak az államháztartást múlt heten megfogalmazott nyilatkozatával, hanem tényleg nagyobb foltot kell a lyukra varrnia Draskovics pénzügyminiszternek.
Míg a jövedéki adó mértéke bagósfüggő, addig a tőkepiaci műveletek meghatározó cégének az adóbefizetései stabilan növekvő tételként könyvelendők el, s most már az is bizonyos, hogy ennek a jól tejelő részvénytársaságnak a munkanyelve a német lesz. Az Európai Unió a múlt héten bólintott rá arra, hogy a menet közben összenövő Budapesti Értéktőzsde és Budapesti Árutőzsde osztrák és német kézbe kerüljön, azaz Brüsszelt nem sérti, hogy a két hasonló bécsi börze, valamint a legfőbb osztrák és német bankok többségi tulajdonosokként tegyék tiszteletüket a magyarországi részvénykereskedés intézményében. De mi marad így Orbán Viktoréknak, akik immáron nem tudják nemzetközi sértegetésektől mentesen elővenni a jelenlegi kormányt, mint részvénytársaságot, szelvényvagdosó Medgyessy Péterével meg a talán hasonló osztalékérdekeltsége miatt maholnap ugyancsak bevádolandó Gyurcsány Ferenccel?
Mi marad? Mi marad? Hát az a nem teljesen európai stílus, amellyel már jóformán csak itt, Kelet-Európában mer előrukkolni például egy német cég. Az a Bombardier nevű társaság, amelyiknek magyar hangja hallatszott jó messzire: a MÁV Rt.-től a Közbeszerzési Döntőbizottságig. A magyar hangot - a vasúttársaság pénzügyi vezetőjét - a MÁV vezérigazgatója kapásból felfüggesztette, amikor az nyilvánosan belekötött az elővárosi motorvonattender eredményhirdetésébe. Abba, hogy az elsőséget a több mint egy éve meghirdetett feltételrendszer és pontozás - ha tetszik: kényszerpálya - alapján egy nem a Bombardier, hanem a Stadler-Ganz Transelektro cégpáros szerezte meg. Hogy mit csinált az elmúlt egy év alatt a pénzügyi vezető, nem tudni, de azt, hogy mivel állt elő az elmúlt héten, azt annál inkább: egyszerűen beleköpött a saját levesébe. Szíve joga és a MÁV belügye lenne ez persze, ha a Bombardier - magyar hangjának megszólaltatásával azonos időben - össze nem hoz egy közbeszerzési döntőbizottsági stopot és meg nem fenyegeti az országot, kivonul más magyarországi vállalkozásaiból, ha nem ő lesz mégis a nyertes. A német társaság otthon vélhetően nem engedné meg magának, hogy például megfenyegesse Bajorországot, mert elbukott egy müncheni üzletet.
Ne előlegezzük meg a Bombardier-zsarolás végeredményét, csak azt, hogy magyar hangjuk talán úgy számolt, mint az a katona százados, aki pár hete nekiesett a magyar hadseregnek - az Afganisztánban megtapasztalt furcsaságokat a honvédelmi tárca honlapján ismertette a világgal -, majd aki jól végezte dolgát, leszerelt és beállt az MDF-be: szintúgy a hangját hallatni. Vélhetően ilyesfajta lapot húz a MÁV-os pénzügyi vezető is, aki nem csupán azt tudhatja, hogy egy év múlva választások lesznek, hanem azt is, hogy jövő áprilisban hangulatépítő szerelvényekkel utazhatnak Budapest és Székesfehérvár, Budapest és Tatabánya, Budapest és Pusztaszabolcs között az ingázók. Ennyi szavazópolgárnak a kedélyét karbantartani a választások előtt? Jó kérdés, de vajon milyen választ ad rá a Bombardier magyar hangja, meg majd az az egy-két honi párt, amelyik kapva kap az alkalmon, s a németek mellé állva nem lesznek restek a politikai haszon fejében gazdasági károkat összeeszkábálni. Ez volt ám a jó mulatság, férfi munka - hangozhat majd a dícséretdús elismerés, ha ilyen alapon ugyan, de az győz jövőre, aki több kellemetlenséget tud okozni választónak, utasnak, vonatgyártó magyar vállalatoknak egyaránt.
Kell is ám a férfias helytállás, akkor kiváltképp, ha bejön a svéd modell, az a joggyakorlat, amelyiknek importőre a magyar kormány esélyegyenlőségért is felelős tagja. A honi kurvák védelmében ugyanis a svéd szisztéma szerint azt ajánlja a miniszter: nálunk se a lányokat, hanem a klienseket üldözzék a hatóságok. Az ötlethez, melyről a múlt héten értesült a honi közvélemény, ki kellene még valamit találni, mert - nyilatkozta a Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének vezetője - a gyakorlat éppenséggel megbukott Svédországban. Segítünk, arra az esetre mindenképpen, ha a miniszter asszony javaslata véletlenül valóság lesz. Már most hozzá kell látni a Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete mintájára a Kliensek Érdekvédelmi Egyesülete megalapításához. De nem ám a prostituáltak ellenében - annak nem lenne sok értelme -, hanem egyszerűen csak önvédelemből. A két egyesület érdekszövetségét, majd meg fúzióját az élet kínálja - s ugyebár ezt akarják pro és kontra. Hát nem megéri?
