Ünnepség miniszterelnökkel - állt a múlt héten érkezett meghívóban. És ezzel végleg bizonyossá vált: a magyar kormányfő itthon időz 2005. május 9-én. A győzelem 60. évfordulóján, a második világháború befejezésének hivatalos emléknapján a kormányfő a Richter Rt.-ben helyez el egy alapkövet.  Moszkvában pedig az egykori szövetségesek mai vezetői ünnepelnek, azok, akik valóban győztek, meg azok, akiknek valóban a felszabadulás ünnepe május 9-e. A magyar közjogi méltóságok közül az államfő felkeresi az orosz fővárost, s mi ez, ha nem paradoxon.  Ugyanis pont szegény Mádl Ferencnek nem lesz könnyű a honi egységet kifejezésre juttatnia: legutóbb április 4-én állt elő számos honfitársa - a köztársasági elnök számára fontosabbik oldalról - történelemátíró szándékával.

A kormányfő ezúttal nincs a győztesek között. Sőt, átkeveredhet a vesztesek oldalára.  Kiderülhet, nem jól választották meg neki azt az ünnepséget, ahová elígérkezett. A nagyobb hozzáadott értéket pártfogó gazdaságpolitikának és a kutatások fellendítésének ürügyén ugyan valóban elhelyezhető Gyurcsány Ferenc hathatós közreműködésével egy 12 milliárd forintos különleges gyógyszergyári laboratórium alapköve, csak nagyon kell vigyáznia a miniszterelnöknek, nehogy valaki visszakérdezzen, tudakolva annak az alapkutatásokról alkotott kormányzati álláspontnak a mibenlétét, amelyik az e célú kormányhivatal pénzmegvonó magatartásában jut kifejezésre. A Richter Rt.-nél persze illemtudó emberek dolgoznak, s csak lyukat ásnak annak a bizonyos alapkőnek, de nagyokat fognak hallgatni. Például arról, amiről a kormány is hallgat: a hazai gyógyszerkasszáról, amelyet a jelen számítások szerint az idén is túllép a társadalombiztosítási büdzsé laza 30-40 milliárd forinttal. 

Míg a kormányfő nem a társadalombiztosítást készteti versenyre - hacsak úgy nem, hogy két macska lesz a tb-ből, s játszhat önmagával -, hanem a jövedelemtulajdonosokat rohantatja mind több befizetéssel a tb pénztárához, addig a természetes gyógymódok felértékelődnek a piacon. A méz jótékony hatását már ismerik pár ezer éve az emberek. De az sem véletlen, hogy széles-e hazában is keletje van már a méhpótló megoldásoknak: ha tehetnék, egymást döfnék halálra fullánkjaikkal a méhészek, mert, mint mondják, közülük "egyesek" idegen anyagokkal keverik a zümmögő kórusok termékeit. Tekintettel a hazain is túltevő nemzetközi keverésre, mégis összeálltak és kirajzottak Brüsszelbe honfitárs méhészeink, hogy hónapokon át dongják körbe  az uniós honatyákat. A múlt héten kiderült, igen jó hozadékkal. Megkapták az ígérvényt, az Európai Unióban ezentúl precízen közölni illik, honnan is származik a csupor tartalma. Bár a határokon átrepülni képes méheknek ez közömbös, hiszen mindegy, hogy ők utaznak-e, vagy a művük. Már egy évtizede is divatja volt Magyarországon is értékesíteni mondjuk Azerbajdzsánból származó méhproduktumot helyi csomagolásban. Egy Nagyszékely nevű zsákfaluban pedig manapság nem értik, hogyan szorulhatnak ki saját mézeikkel, saját csupraikkal és saját címkéikkel a magyar piacról, amikor sem a méhek, sem a falubeliek munkáját nem fizettetik meg a vevőkkel. De akkor kik nyerik meg az árversenyt? Most még ez is mindegy, hiszen a kormányzat például továbbra sem az elszálló gyógyszerkasszára összpontosít, hanem csak a tetten érhető polgárra, más szóval adófizetőre, akiről bebizonyítja, nem fizet elég tébét. A többieket nem képes elkapni, amint a méhész sem az álméhészt. Bár ez utóbbiak, a méhészek javára az unióban bevezetik a "megporzási prémiumot". Ez a pozitív hozzáállás - a premizálás - talán többet hoz a konyhára, mint az állandó bűnbakkeresés.

Könnyen lehet, hogy többet ért volna a Közbeszerzési Döntőbizottság is, ha nem büntet - mint legutóbb a MÁV Rt.-t 10 millió forintra, a motorvonattender szereplőit pedig az új helyzet miatti kényszerszünetre -, hanem az uniós megoldást átvéve szintén pozitív ítéletet hoz, s kiutal némi prémiumot, akár megporzásit az ügy szereplőinek. Ha rovartani ismereteink nem csalnak, akkor az a tevékenység, amelyik premizálással ismerendő el, a jövőt szolgálja. A Közbeszerzési Döntőbizottság eredményhirdetése viszont a múltat, hiszen az összes szereplő nyilatkozatháborúba kezdett: a MÁV szerint nem volt hibás senki és semmi, az előző körben győztes Stadler a MÁV-ot okolta, a vesztes Bombardier a tenderben leírtaknak nem megfelelő adatokkal jobb helyzetbe kerülő Stadlert és persze ugyancsak a MÁV-ot. Hát verseny az, ahol nyertes nincs csak vesztes? Legfőképp pedig az bukik, aki a kisiklatott szerelvényen ül. Hogy ki is ő? Bizony az, aki megígérte, hogy az agglomeráció választópolgára gyönyörűségesen szép szerelvénnyel közlekedhet már a jövő évi voksolások előtt.

A mindenki vesztes típusú versenyt megnyertük tehát, pedig ismeretes a világon az ellentétes változat, az, amikor mindenki nyertes: a versenyző is, a zsűri is, a közönség is. Volt is ilyen vetélkedő éppen a múlt héten, ráadásul egy eléggé váratlan helyen, a Fekete-tenger partján, Ogyesszában. Az ukrán városban testfestő karnevál zajlott le, s a festők - ecsetjeikkel együtt - legalább annyira boldogok lehettek, mint a tovább szépülő szépek, illetve a történéseket szemlélő drukkerek. A zsűrinek sem kellett lesütnie a szemét, sőt. Budapesttől azonban a megporzási prémiumot kitaláló Brüsszel és a testfestő karnevált szervező Ogyessza egyformán messze van, nem is csoda, hogy jövő tavaszra, bár talán habitusunknak ez felel meg a leginkább, mással készülünk: prémiumok, örömteli versenyek helyett a minél rosszabb annál jobb szemlélet politikájával.

Erről a magyaros habitusról Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese, a Magyar Koalíció Pártjának alelnök adott számot a minap. Nem tett egyebet, mint közölte: "Markó Béla RMDSZ-elnöknek, valamint Tőkés László királyhágómelléki református püspöknek is felajánlottam, hogy Szlovákiában üljenek le tárgyalni egymással". A pozsonyi magyar politikus a Festum Varadinum kulturális ünnepségsorozat keretében érkezett Nagyváradra, ahol Markó Bélával együtt vett részt a Kisebbségek kormányzati szerepvállalása a Kárpát-medencében című fórumon. Innen nem a szomszéd terembe, nem egy közeli városba, de még csak nem is az anyaországba invitálta a magyar közvetítésű magyar-magyar békére az egymástól szinte karnyújtásnyira lévő urakat. Ha értené a nyelvünket a külföldi, s olvasná a szlovák miniszterelnök-helyettes honfitársaihoz intézett indítványát, akkor vagy halálra röhögné magát, vagy sajnálkozó zokogásban törne ki. Esetleg - s ezzel járna legjobban a 15 millió magyar - Csáky Pált további jószolgálati akcióra bíztatná.

A Magyar Koalíció Pártjának alelnöke pozsonyi csúcstalálkozóra invitálhatná - no persze a Markó-Tőkés békekötés után - Gyurcsány Ferencet és Orbán Viktort is. Többek szerint a két budapesti politikus beszélgetésének elején magyar-magyar szinkrontolmács is kellhet, mert itthon állítólag nem értik egymást. Ha Csáky Pál nem ér rá fordítani nekik, vagy nem érti akár Gyurcsányt, akár Orbánt, még akkor sincs baj, van közös nyelv, az angol: a korábbi és a gyakorló kormányfő is bírja. Ha meg mégis megakadnak, bizonyára lesz egy államfő-jelölt, aki kisegíti őket.