Mao ugyan nem a szárnyaló influenza ellen vetette be verébtelenítési módszerét, de a maga módján sikerrel járt. Az ország gabonatermését igyekezett megóvni, miközben újabb diadalt aratott a néphülyítési és népterrorizálási mozgalomban. Ugyanis egyszerűen mérni tudta, hogyan hat a fanatizálási programja. A kínai vezér a maga idején nem a hadsereg drága lövedékeit felhasználva vette fel a csatát az egyenként napi fél maréknyi gabona elfogyasztására is alkalmas verebek ellen, hanem kereplővel, egymáshoz ütött fakanállal és fedővel, s az igazán nincstelenek esetében a két üres kéz ütemes összecsapásával. A zaj miatt nem szálltak le sehol a verebek, ehelyett ájulásig repültek, majd amikor aléltan mégis lepottyantak, már csak össze kellett szedni őket. A milliárdnyi embert a szabadba parancsoló össznépi mozgalom elég volt a gabona óvásához, de legfőképp Mao hatalmának erősítéséhez. Zsirinovszkijnak tehát nem kellene ellőnie az orosz hadsereg egy-két évnyi munícióját, ráadásul a madárpróba azt is megmutatná neki, hogy a fegyvertelenül is harcolni - madaraknak kereplőzni - hajlandó hadsereg mögötte áll-e, vagy jobb, ha visszavonulva őrzi személyes hadállásait néhány üveg szíverősítő és pár Maruszja segítségével.
Maradva a gabonánál, igaz, nem a kínainál, hanem a magyarnál, jó tudni, hogy az agárközgazdász Raskó György a múlt héten egy tévéműsorban vallomást tett: ezúttal legalább 100 ezer tonnányit nem tudott eladni Olaszországnak. Most a vagonhiány tett be neki. Volt kereslet, ezúttal volt búza is, de nem volt logisztika. Raskó pár évvel ezelőtti akkori első felindulásából a "nyakunkon marad a nagy termés" típusú félelemre válaszul ugyancsak felhajtott vevőt a magyar termésre. De amikor előrukkolt a váratlan hírrel, kiderült, nem tudja összeszedni az elkínált mennyiséget a honi termelőktől. Ezért volt jövendőmondó jóslásnak is beillő olvasmány az MTI múlt heten továbbított jelentése arról, hogy milyen eredménnyel reagáltatta a hírügynökség a Fideszt az Agrárkamarában tett, Európai Uniót méltató Gyurcsány-kijelentésekre. Az ellenzéki párt kapásból mondta, a luxusbaloldal tönkretette a kis és középméretű birtokkal rendelkező magyar gazdákat. Hogy ez autentikus válasz-e az EU-s tagságunkra, nem tudjuk, de azt igen, hogy az Antall-kormány mezőgazdaságért felelős államtitkára - akinek mostani, kicsinek aligha nevezhető birtokairól Észak-Olaszországba "utazó" és ott sajttá átalakuló sokezer hektó tej származik például - az elmúlt évtizedben csak egyet tudott elképzelni a magyar agrárium javára: a koncentrációt. Máskülönben valóban nem lehet összeszedni a felhajtott vevők kedvét szolgáló mennyiségeket; máskülönben a vasúttársaság nyugodtan elzavarhatja a jó édes mamájába azt a néhány magányos termelőt, aki potom 100 ezer tonna gabonához kísérel meg - természetesen hiába - vagont bérelni.
A Fidesz, amikor saját maga volt az állam, az agrárium szereplőivel sok mindent tett, csak azt nem, hogy elősegítette volna fájdalommentes koncentrációjukat. Nota bene: a még élő és akkoriban még álló néhány, úgy ahogy jó erőben lévő hazai iparvállalatot - amint elődeik és utódaik -, ők is hozzásegítették a méretcsökkenéshez, a zsugorodáshoz, ne adj' isten, a töpörödéshez. Nekik a megduplázott minimálbérrel, majd meg a jó erős forinttal sikerült a cégeket kifektetniük. Amelyeket akkor nem sikerült összeomlasztani, azok sem úszták meg, előbb-utóbb ők is kiszorultak a hazai piactól. Az energetikai beruházások során például éppen úgy nem őket, a hazai nagyvállalatokat hozták kedvezményezett helyzetbe, mint az elmúlt évtizedben a városi tömegközlekedés építése, korszerűsítése alkalmával. Sem a korábbi és mostani állam, sem a körúti villamosokat vásárló helyhatóság nem érezte feladatának a magyar ipar támogatását, s nem is mondtak ki olyan szentenciákat pályázataik kiírásakor, hogy azonos kondíciók esetén a magyar gyártók viszik el az üzleteket. A múlt héten tehát egyáltalán nem meglepő módon telerakhattuk zsebeinket zsebkendőkkel, hogy aztán tele is sírjuk azokat, hiszen kiderült az 1992 óta saját magát privatizálva és megerősítve, nagyra növesztve élő Transelektróról, hogy bedől. Bár a múlt héten kifizette egyik legkritikusabb adósságát, a lényegen nem tudott változtatni: elsősorban a hazai piacokról szorult ki úgy, hogy a kincstári szállítók külföldi vetélytársai lettek. S bár kiharcolták üzlettársuk, a svájci Stadler késedelmes csatanyerését az elővárosi motorvonatok szállítása érdekében, a Transelektro pont ebből a neki 7,5 milliárdos üzletből szorulhat ki, ha az állam nem dob számára mentőkötelet.
Ha sikerrel jut egyről a kettőre az állammal folyó élve hagyási tárgyalásokon a Transelekto főtulajdonosa, Székely Péter, akkor talán békésebben nézi majd végig mindazt, amit a főpolgármester a múlt héten szóban már be is mutatott a nagyérdeműnek. Demszky Gábor a világ leghosszabb és legkorszerűbb villamosáról értekezett, a Nagykörútra szánt Siemens szerelvényekről, melyekből 2006 végére már 20 fog közlekedni Budapesten. Az első márciusban érkezik, de az országgyűlési választásokon voksoló állampolgár még nem utazhat rajta. Csak a helyhatósági választások "utasainak" dukál a világ leghosszabb tujája, ugyanis a márciusi szerelvényt próbaüzemre kötelezik. De júliusban már bebocsátást nyerünk az 54 méteres, alacsonypadlós egyterű járművekbe.
#page#
(Folytatás)
Demszky megemlékezett másról is a múlt héten, a budapesti autós társasjátékról, a kátyú-kerülgetősdiről. Mint mondta, e társasjáték szereplői minden évben 80 milliárd forintot fizetnek a kormánynak a benzinkutaknál áfa és jövedéki adó formájában, de a főváros 2004-ig nagyon keveset kapott vissza ebből. Idén - értsd: januárban - már 2500 kátyút szüntettek meg az FKF szakemberei. Tudjuk, mindig az a 2500 kerül sorra, amelyik a város másik részén van, de erről nem a főpolgármester és nem a kátyú tehet, hanem mi, akik a kátyús városrészben lakunk és autózunk. Valamint azok, akiket valamilyen rejtélyes okból szakembernek nevezett a legfőbb városatya. Demszky azonban téved a 80 milliárd forintos autós adó emlegetésekor. Hiszen jóval több közteher fizetésére késztetik az autósokat ezek a bizonyos valamilyen rejtélyes okból szakembernek nevezett urak és a nevükben nyilatkozó szóvivők, továbbá városüzemeltetési főpolgármester-helyettesek. A kátyúban kinyiffant kerék pótlásakor forgalmi adót éppen úgy fizetni köteles a polgár, mint a véletlenszerűen számlát is adó gumisnál. De a kátyútömedékelő után is adózik a munkaadó és maga a munkavállaló is, ha pedig sok a lyuk, akkor sokat.
Nem érdemes folytatni a kátyú miatti jó adófizető polgárok listáját, hiszen nem ők a lényegesek, hanem csak és kizárólag az a tény, hogy lerónak sok-sok pénzt a büdzsének. Annak a feneketlen zsáknak, amelyet Budapesten befoltozni, Brüsszelben átszabni igyekeztek a múlt héten is. A foltozó vargák egyik nagy csoportja - örvendezvén, hogy a jelen érában még mindig sok jövedelem utáni adót fizetünk - bejelentette: ő majd intézkedik. Egykulcsos, 16 százalékos, az összes jövedelemadóra azonosan kiszabott adót ígér, ha az övé lesz a tavaszi voksok többsége. És eszelősen jól ígér, mert tudja, hogy akiknek ezzel rendesen belenyúl a zsebébe és minden fillért kitakarít onnan, azok nem szoktak adóügyi számtanórára járni, csak ígéretkábultan négyévenként szavazni. De a voks után már (nekik) mindegy, az egykulcsos áfa rájuk is igaz lesz, s míg eddig kevéske bérük után minimálisan, vagy semennyire sem adóztak, az ígérgetők - ha véletlenül betartják vállalásukat - kapásból kizsebelik őket. Ráadásul nem is vakarózhatnak sokáig az egykulcsos, 16 százalékos egységes jövedelemadóval korteskedő párt emberei sem, hatalomra jutásuk esetén már másnap át kell szabniuk a feneketlen zsákot, úgy, ahogy ők maguk közvetítették a brüsszeli pénzügyi biztos üzenetét Budapestre. Azaz: a konvergencia programot, annak céljait azonnal végre kell hajtani. A pénzügyi biztos Brüsszelből nem lát persze Budapestre, az atomium takarásában a magyar pártok szinte láthatatlanok. Így nem is tudja, kiknek, milyen csoportoknak üzente a múlt héten, hogy 2010-ben lehet eurónk a forintunk helyett, mivel a költségvetés hibáin még az idén tudunk javítani, ha annak mikéntjében egyetért minden párt.
Az egykulcsos megadóztatásba jövőre belegebedők mindenesetre jó eséllyel számíthatnak a sajtónyilvánosságra, bár azt nem fogjuk megtudni, hogy róluk, vagy értük szól-e az akkor megjelenő Magyar Vizsla. A múlt héten - némely Sasadi úti ház kivételével - Budapesten mindenhová "postázott" kiadvány gazdája, valamint az ugyancsak múlt héten piacra dobott újabb, kritikusok szerint Orbánt segítő Orbán-ellenes Orbán-könyv szerzője egy dologban biztos lehet, abban, egy-két hét múlva már a nevükre sem emlékszik senki. Hál' istennek olyan (közönség) díjazásban egészen biztosan nem lesz részük sem az idén, sem a későbbiekben, mint amilyenről a Piac és Profit is hírt adhatott a minap. Azaz: "Magyarországon először készült olyan tematikus toplista, amely az internetezők által legkeresettebb kulcsszavakat egy év távlatában vizsgálja... Az internetezők Görög Zita, Csisztu Zsuzsa, majd Konta Barbara nevét írták be leggyakrabban a kurzor.hu keresőablakába." Lám, a szépség, szerencsére, sokkal kifizetődőbb, mint az álkönyv- és álújság-gyártás - a hozzá tartózó butasággal egyetemben.
