Mindez persze nem következett volna be, ha az Országgyűlés anno, 2002-bel eleget tesz a Fidesz-követelésnek és továbbra is háromhetente tart csak plenáris ülést. Így nem sokkal lennénk előbbre annál, hogy Orbán Viktor november elején garanciarendszert kérve megejtette ebben a parlamenti ciklusban a szűzbeszédét. Most talán az áramár témájánál tarthatna, ha következetesen betartja a "minden ülésen bedobok ezeknek valamit" programját, s persze hű marad saját tematikájához, forgatókönyvéhez. A parlamenti felállításra, ha háromhetenként üléseznek csak, az Orbán-naptár szerint valamikor tavasszal kerülne sor, akkor, amikor a valóságban és nem egyetlen percre állítja fel az Országgyűlést Sólyom László. Csakhogy a Ház hetente ülésezik, s - Örkény után szabadon - az Orbán-egyperces a múlt héten bekövetkezett. Úgy, mint egy teltházas meccsen, amikor a stadionban vezényszóra elindul a hullámzás és a szektorok egymás után emelkednek fel. Hasonló történt a Házban is, a patkó fideszes fele már pipiskedett is, de Dávid Ibolya - akiről jó ideje tudjuk, hogy nem szereti a focit - még javában csücsült. A folytatást - házelnöki felszólításra állt fel a szoci és az SZDSZ-frakció - már tudjuk.
De az csak a múlt héten vált parlamenti valósággá, hogy más honatya sem szereti a focit, pontosabban a lelátók közönségének egy - sajnos igen népes - részét. A legutóbbi MTK-Újpest meccsen történtek után a Hogyan szurkol a magyar drukker? című múlt heti interpellációjában Fodor Gábor durva rasszizmusnak és antiszemitizmusnak nevezte a pályák környékén tapasztalható jelenségeket. Kíván-e tenni valamit a belügyi tára és a sportirányítás ezekkel a felháborító esetekkel szemben? - tudakolta, a feleletet azonban csak mértékkel tartotta elfogadhatónak. Annak ugyan örült a képviselő, hogy a "nem értek a focihoz" hozzáállás helyett érdemi választ kapott, de hozzá kellett tennie, hogy a rasszizmus ellen tettekkel és nem a saját szabadságunk korlátozásával kell fellépni. A kérdés csak az, hogy felszólítását milyen tág körre értette Fodor képviselő, hiszen alig valamivel korábban, mint ahogy elmondta interpellációját, nyomtatásban is megjelent egy utalás arról, hogy talán nemcsak a pályákon történnek nehezen magyarázható dolgok. Az ÉS-ben Vásárhelyi Mária arra emlékeztette az olvasót, hogy "ugyanazok a jogvédők - akiknek jól láthatóan szívügyük, hogy Bácsfi Diana, Bencsik András, szélsőjobboldali orgánumok és szervezetek háborítatlanul adhassanak hangot mindenféle fórumokon emberiségellenes, kirekesztő, rasszista nézeteiknek, és azonmód felemelik szavukat, ha bárki bármilyen módon korlátozni kívánja őket ebben - egyetlen alkalommal sem hallatták hangjukat akkor, amikor a bíróságon egymás után születtek meg az Eörsit elmarasztaló ítéletek. Igaz, hogy Eörsi véleménye a szélsőjobboldaléval összehasonlítva partikuláris, csupán egy történészről és az általa megtestesített mentalitásról mondott véleményt, szemben a szélsőjobboldali véleményformálók egész népcsoportok kirekesztésére uszító globális álláspontjával. Az is tény, hogy míg Eörsi szavainak csupán saját hitele adott súlyt, és ezért senkiben nem keltett félelmet, a szélsőjobboldal komoly politikai támogatottságot tudhat maga mögött, és ezért emberek széles tömegeiben kelt félelmet".
#page#
(Folytatás)
Azaz, Fodor Gábor talán keveset is mondott, amikor a belügyminiszterhez interpellálva kijelentette, a futballbírókat kellene ösztökélni az ilyen jelenségek (mármint a rasszista megnyilvánulások) elleni határozott fellépésre. Vajon nincs abban egy csepp fonákság, hogy az eléggé kiszolgáltatottan futkosó játékvezetőtől várunk karakánságot, bátorságot akkor, amikor sokkal prózaibb terepeken sem sikerül elejét venni az "intellektuális" félelemkeltésnek? A futballbíró tényleg ki van téve nyílt és alattomos támadásnak, fizikai bántalmazásnak, de vajon Fodor Gábor tényleg csak a Hungária körúton történtekről és az ott gyámoltalankodó bíróról beszélt? Talán másokról és másokhoz is szólt - de ez nem csupán a múlt hét története.
Egészen más terepen lehetséges persze, hogy a még oly szigorú ítélkezés is teljesen kockázatmentes maradjon. Ez a terep a gazdasági élet, a büntetést pedig a Fitch-től kapja a magyar gazdaságpolitika alakítóinak csapata. A hitelminősítő a múlt héten az eddiginél rosszabb pozícióba sorolta át Magyarországot. Számos adat ismeretében nem minden ok nélkül tette ezt persze, csak éppen szokatlanul időzítve. Ugyanis szeptember legeleje óta áll a bál mifelénk, az államháztartási hiány akkor sokkal rosszabb - és kilátástalanabb - passzban volt, mint most. Október eleje óta pedig valamennyi lényeges költségvetési tervezési adat is ismertnek mondható: a trendekről, az uniós pénzügyi biztossal való pörlekedésről minden fontosat tudni lehetett, a londoni szervezet azonban akkor sem minősített. Most, december elején vajon mi történt? Vajon mi verte ki a biztosítékot Fitch-éknél? Netán megint elkezdtek számolni, mert új adatok jelentek meg a gazdasági élet hírpiacán? Hogy milyen adatok? Nem akármilyenek, jobbról beígérték a népnek az egykulcsos jellegű, 18-20 százalékos adót a választások utánra, mindenféle költségvetési ellenételezés nélkül. Ha ez bejön, akkor tényleg bukfenc lesz, s így már tényleg nem alaptalan a kockázatok növekedésére való figyelmeztetés.
Meglehet, egy-két hét múlva teljesen nyugodtan szemlélődhetne a Fitch is, hiszen akkor már jó számok is szerepelhetnek a magyar gazdaság "könyvelésében". Párszáz milliárddal kisebb államadóssággal és ennek megfelelően elviselhetőbb adósságszolgálattal tengődnénk itt a Kárpát-medencében, hála a repülőtéri használati jog átengedésének. Csakhogy a Fitch - még e "tételek" nélkül - nagyon jó szolgálatot tett a büdzsékiegyenesítő magyar kormányzat ellenzékének, hiszen elő lehet venni a gazdasági szitokszót a nagykalapból. A nép tetszőleges magasságba és távolságra ugrik is, ha meghallja: adósság. Pláne, ha a Fidesz-elnök még kicsit baumagosítja is a fogalmat, s mint a múlt héten, szenvedő tömegeket láttatott, amikor a devizában eladósodott autó- és lakásvásárlók miatt ejtett könnyet. A forint árfolyama változásának tényleges kockázatával minden hitelfelvevő számolt szerződéskötése pillanatában, s bár utálni fogják a magasabb törlesztést, nem csodálkoznak rajta. Rosszul járnak, de nem baumagosok módjára, ők csak akkor lázadoznak majd a kormányzat ellen, amikor az ellenzéki ugratás politikai hozadékát átválthatják anyagi hozadékra.
#page#
(Folytatás)
A devizás magánadósság mellett az államadósság is mindennapos hivatkozása volt a jobboldalnak. Pedig... Pedig napjainkban szinte kívánatos is lehetne operálni némi friss tartózással, olyan mennyiségű likvidpénz halmozódik fel Európában. Persze van egy nem is túl mellékes dátum, amelyre csak Budapesten figyelnek tompa aggyal, mivel a kormányzat hazai pályán kényszerül önvédelemre minden erejével. Meglehet, nem minden ok nélkül vélik december 15-ét kétesélyes napnak Frankfurtban, de ez mind semmi, ha Amerikában is gondolnak egy nagyot. Tény, az ECB igazgatótanácsa ismét összeül, s bár már utána vannak a 2 százalékról 2,25 százalékra emelt alapkamatnak, a "meglepetés" még karácsony előtt "beüthet".
A múlt héten a magyarhoni jobboldal igen nagy buzgalommal ütlegelte a szocialista-liberális kormányzatot hol az államadósság, hol a privatizáció miatt, de azt valahogy elfelejtették megkérdezni: mit tetszenek akkor csinálni, amikor a 2,25 százalékról már 4 százalékra feltornázott amerikai irányadó kamatot a Fed tovább emeli? Oly annyira tovább, hogy egész Európából - a jobboldalnak üzenjük: Magyarországról is - elindulnak a befektetések az USA-ba. Azt persze nem nehéz megsejteni, hogy ha a mi pénzpiacunkról is kiszippantják a langyos, a meleg és a forró pénzeket egyaránt, akkor azonnal lesz nevén nevezhető hibás, a jobboldal kapásból meg fogja találni Gyurcsány Ferencet.
A múlt hét mindenesetre Frankfurtban is, Washingtonban is nyugodt, békés, mondhatni karácsonyi volt, s bár Brüsszelben kell még történnie egy és másnak Európa jövője érdekében, a világ lelki szemeivel már a madárinfluenzától mentes pulykát látja bearaszolni a sütőbe. Az ajándékozási láz a világban is, nálunk is hagyományosan magasra szökik, s ez igazán jól lemérhető a már elkezdődött bevásárlási rohamokon. És azon, hogy megint tarol a "ha most nem adom el a portékámat, akkor felkopik az álam" szindróma. Mindeközben forog Babits a sírjában, mert érzi, új irodalomtörténetet kellene írnia, ha élne. Feltaláltak olyan műfajt, amilyet a megelőző párezer évben nem fogyasztottak az írni-olvasni tudók. A "több rétegű könyv" irányzat csak most karácsonyra vált valósággá, az újítás beharangozására a múlt héttől már Esztergomban is fogható Klubrádió vállalkozott. A műfajteremtő-műfajkeresztelő vállalkozás Oláh Andrea nevéhez köthető, a riporter ezzel az eredeti bókkal lepte meg Endrei Juditot, a férfiakról szóló könyv szerzőjét. Az egykor tévébemondó szerzőnek ez is jól jött persze, hiszen nincs is annál boldogabb látvány, mint az, hogy a karácsony előtti felfedezési vágy a könyvüzletekbe csalja a sorakozni mindig kész vásárlót. A múlt hét óta közülük is az igazi réteges olvasót, aki kész váltani, az egyrétegű könyvről áttérni az igazán igazira, a 21. századhoz méltó többrétegűre.
