A múlt heti találós kérdés a Nádor utcából érkezett: feltevője Csányi Sándor, aki a minap privát emberi mivoltában repülős céget volt oly szerencsés kapni, s így kihozhatja a spájzból a nemrégiben ugyancsak ajándékként birtokába került helikopterét. A találós kérdés: amikor neki magának van már légi cége meg légi járműve, az általa elnökölt és topmenedzselt OTP Banknak meg helikopter leszálló "pályája" az angyalföldi új irodaépület tetején, akkor vajon hány éves a kapitány? A jó megfejtők között "berepülőpilóta" jeligére szóló, rendőrségi engedéllyel beváltható autónyeremény betétkönyvet sorsolunk ki.

Most, amikor a THM (teljes hiteldíj mutató) banki kötelezettséggé növi ki magát, öröm lesz hitelt fölvenni, hiszen tudhatjuk, mi és mennyiben kerül - ha persze hitelképesek vagyunk. Akadnak kisebb-nagyobb térségek széles e hazában, ahol a lakosságnak eszébe sem jut bankba menni, egyrészt, mert nincs mit megtakarítania, másrészt mert nincs mihez kölcsönt fölvennie. Hitel alma - mondhatják is, talán egyetlen ember kivételével, a vajaiak. Neki, az egynek, a bankoknál mindenképp van hitele, mert van hozzá jókora helyi piaci nagyhatalma. Aki meg almát akart eladni arrafelé, az hosszú éveken át csak neki, a vajai egynek adhatta el, mígnem pénztárcáján keresztül ő maga is átment a nagyvevő tulajdonába. Sőt, zsebre vágták az államot is, az elmúlt 15 évben az almafelvásárlástól kezdve a fajtaváltásig mindent megfinanszíroztattak a vajaiak, alapozva az ország összes fizető polgára adójára. A fajtaváltás például oly annyira sikerült, hogy most már végképp keveseknek és kevés terméssel sikerül önállóan piacra lépni, miközben a legnagyobb gazda a több száz hektáros birtoka csücskéből szitkozódik. Talán azért, mert nála is tiszteletét tette az adóhatóság. Ahelyett, hogy a léalmának szánt kupacok mellé leborították volna magát a lét is.

Lé, értsd: áfa. Áfa: értsd, az uniós adószámmal rendelkező cégek, mielőtt visszakapják az általános forgalmi adót, átesnek az adóhatóság ellenőrzésén. Vajon a vajai léalmás legnagyobb gazda, az áfalét nem látván bankszámláján, előre menekül? Talán úgy gondolja, hogy nemcsak az almalé folyik el, hanem az áfalé is? Nem a léalma ügyben is kukacoskodó adóhatóság, hanem az ügyészség válaszol a kérdésre, mivel a vajai főalmás feljelentése előtt meghajolva, nyomozást indított Magyarország ismeretlen pénzügyminisztere ellen.

A főalmás - kisgazdaként indult, MDF-es és független parkolópályán a Fidesz-belépőre várakozó honatya - sikkasztással vádolta meg a fiskális tárca vezetőjét, mert az az adóhatósággal a pénz kifizetése előtt megvizsgáltatja az uniós adószámmal rendelkező vállalkozások áfa-igénylését. A múlt héten az is kiderült, az ügyészség még kegyes a pénzügyminiszterrel, még nem tekinti terheltnek, gyanúsíthatónak. Biztos, ami biztos, D. Tibor pénzügyminiszter szabadlábon vala, s mint ilyen, akár visszavonhatja, visszarendelheti az estleg Vajára tévedt adóellenőrt, azt, aki nem almafát, hanem áfát akar vizsgálgatni.

D. Tibor ismeretlen pénzügyminiszternek ajánljuk, sürgősen porolja le jogi diplomáját, mert nem elég, hogy bizony féllábbal a börtönben van, de az ügyészség nyugodt szívvel hosszabbítgathatja a vizsgálati határidőt is. Hogy meddig? Kölcsönösségi alapon akár sokáig is, hiszen nem csupán áfa-törvény létezik a világon, amelyik ellenőrzésre kötelezi az adóhatóságot, s felhatalmazza az intézményt is, a pénzügyminisztert is a kontroll meghosszabbítására. Az ügyészség is dönthet hasonlóan, ha úgy találja, hogy nem elég a határidő D. Tibor ismeretlen pénzügyminiszter tisztázására - amíg tart az áfa-vizit az uniós adószámú cégeknél, addig lehet gyanús a fiskális nagyfőnök is, s dolgozzon, ha tud, féllábbal a Kozma utcában.

A most éppen független honatya nem ám a Házban interpellál, intéz azonnali kérdést, kezdeményez vizsgáló bizottságot az áfa miatt, hanem nyomban kiviszi a parlamenti falak közül az ügyet: hadd szóljon az jó nagyot. De ezzel nincs egyedül, bár az idén más képviselő és politikus még nem fordult a rendőrséghez, ügyészséghez, bírósághoz. A múlt évben azonban oly nagy számban járultak e fórumokhoz, hogy az igazságszolgáltatás intézményeinek egyszerűbb lett volna egy Kossuth téri fiókot nyitniuk a gyorsabb, rugalmasabb ügykezelés reményében. Sőt, talán olcsóbb is lett volna a feljelentés-áradatot egyablakos stílusban, a Ház előtt végezni. Hogy kinek? Jó kérdés: vajon D. Tibor ismeretlen pénzügyminiszter feljelentője az almán szerezett haszonból fizeti most és majd az igazságszolgáltatási költségeket? Vagy éppen a független képviselők parlamenti számláját csapolja meg a perköltséggel?

Vajon nem úgy kellene tenni itt is, mint az egészségügyi legújabb regulánál? Legyen nyilvános, látványos az ellenértéke a politikusi perlekedéseknek is, csakúgy, mint ahogy már az a kórházi kezelés ára is. Bár a doktorok kiállította cetliből az nem derül ki, hogy mennyi is a tényleg elvégzett vakbélműtét, de tudjuk, hogy drága. S milyen jó lesz, ha majd a választások előtti korteskedésnél közhírré tehetik azt is, hogy az előző négy év alatt X. ellenzéki képviselő mondjuk ötmillió forintért kért igazságszolgáltatást a magyar kormány tagjai, a kormánypártok képviselői ellen, s erről ki is állítanak neki egy számlát az egyablakos feljelentőpult túlsó oldalán.

A honatyai pörlekedési számla így tehát pontosan annyit ér majd, mint a január óta kötelezően kiadandó kórházi ellátási számla. Az a papír, amelynek gyártását a múlt héten kellő bölcsességgel megtagadta Baranya megye egyik kórházának igazgatója. De beláttatják vele nagyon hamar, doki, dolgozz többet, írj papírt, sokat, fölöslegeset, fő, hogy ne a szikével hadonássz a kórház folyosóján.  Amúgy rejtély, mitől idegesek Baranyában, hiszen tökéletesen mindegy, ki és mit ír a gyógyultan távozó számlájára, mint ahogy az is lényegtelen, hogy a kórboncnok milyen végösszeggel bocsátja utolsó útjára páciensét. A szaktárca nyilatkozóinak szavaiból  a múlt héten az derült ki ugyanis, hogy a számlát kérő betegnek adandó papíron  szép, nagy, kerek számok szerepelnek az epekő felrobbantásáról, a szülésről, a törött láb gipszeléséről, azaz, s itt van a kutya elásva, előre kalkuláltat, tb-s irányárakat tüntetnek fel.  Ha tehát figyel a páciens, akkor tudhatja, hogy a vakbélműtét ugyanannyi a feleannyi rezsivel dolgozó karcagi közkórházban, mint a budapesti Kútvölgyiben. Manapság jobb pályaudvarokon szenzoros érzékelővel ellátott információs eszközökön kérhet magának tájékoztatást az utazni akaró, melyik vonat, mikor, honnan és mennyiért viszi el őt. A kórház is berakhatna ilyen ketyerét a kötözőbe, ahol - ha nincs gipszben a páciens keze - csak odateszi az ujját a vakbélműtéthez, a röntgenhez, majd meg a gyomormosás árához, ez utóbbit annyiszor nyomja meg, ahányszor belényomták a vizes csövet. Majd vagy ő, vagy a gép összeadja a tételeket és kész is az árlap - nem kell hozzá sem orvos, sem nővér. Ha meg legközelebb keresni akar az államnak a beteg, akkor nem a magas bérköltségű professzorral turkáltat a pocakjában, hanem a frissdiplomás török vendégmunkás dokival foltoztatja össze hasi sebét.

De csak télen, mert nyáron a vendégmunkás medikus is a Balaton partján gyógyítgatja az olasz nyaralók égési sérüléseit. Nem, nem leégési - az magyar betegség -, hanem csak égési sebeket feltételezünk, midőn a Rómából nem a tengerpartra, hanem Szemesre meg Siófokra áramolnak ki az olasz főváros autós polgárai, hogy gyermekek és terhes anyák szeme előtti, vízparti nyaralással egybekötött cigarettázásba kezdhessenek. Ez Itáliában január elejétől tilos, de a magyar idegenforgalmi szabályozás kifejezetten összehozza a terhes anyát, a gyereket, a közterületi tóparton cigarettát cigaretta után meggyújtó olaszt. Most, télvíz idején büszkék lehetnek új törvényükre az olaszok, jó hatásfokkal tiltják ki a közintézményekből, az éttermekből és a gyerekekkel, terhes anyákkal ellátott közterületekről a cigarettára rágyújtani akarókat. A római utca nemigen más közjogi értelemben, mint az olasz tengerpart, s ez utóbbin gyereket, várandós asszonyságot miért ne találna a rendes bagós, meg az őt ellenőrző csendőr és rendőr. Ha nyáridőben a dohányzó római polgár pihenni, vízparton ejtőzni és nem a méregtől füstölögni akar, akkor irány a magyar tenger. Milánótól is, hát még Rómától messze van a szlovén, az osztrák határ, amelyet átlépve pippanthat rá először büntetlenül a derék talján.  A felgyülemlett nikotinéhséget a siófoki, szemesi és más magyar szállodákig hiába is igyekszik tompítani, ezért aztán még az ágyban is füstkarikákat enged maga fölé. Mindaddig, ameddig enyhe nikotinmérgezése miatt előbb alszik el, mint a csikk az ujjai között. Innen pedig már egyenes út vezet a helyi kórház égési sérülteket ellátó osztályára.

A Balaton amúgy dög unalom, ha az ember arra használja, amire való: például úszik benne. Valami ilyesmi gondolatok bombázhatják némely döntéshozók agyát már a nyár óta, hiszen azóta éleslövészet: az uszodában se legyen úszóverseny, mert az ugyancsak dög unalom.  S ha már egyszer elúszott - tegyük hozzá, szerencsére - a magyar olimpia meg labdarúgó Európa bajnokság, akkor ússzon el - tegyük hozzá, nem annyira szerencsére - az úszóderby is. Elúszik. Pedig tavaly júliusban már felálltak a szervezők a startkőre. Meg is írtuk e rovatunkban, így:

 "A múlt hetet azzal nyithatta Budapest ékessége, a Margitsziget, hogy lebontották az utolsó jogi akadályt is a Hajós Alfréd Uszoda bővítése elől. Így a "Fedett" hamarosan felkészülhet a magyar fővárosban rendezendő úszó világversenyre, amúgy pedig a szürke hétköznapokon a nép is vízbe szállhat, mégpedig több medencében. A nemzetközi verseny rendezési joga kellett ahhoz, hogy bölcs hatóságaink felfedezzék: a sziget legbarátságtalanabb létesítménye az ásványvizet palackozó üzem az uszodával szomszédos telken. Ott, ahol emberkíméletből nincs helye az autóknak, csak a bringázok, futók, teniszezők, úszók és sétálók tanyázhatnak, tonna- és hektoliterszám fuvarozzák a palackokat - szaknyelven: göngyöleget - és az ásványvizet. Az uszodabővítés kedvéért szerencsére végre víztelenítik a Margitszigetet - de vajon mi lesz az ott felszínre hozott értékes nedűvel? Nem tudjuk, de nem aggódunk: nem csupán a múlt héten születtek gazdasági és közéleti fonákságok, ilyen hírekre bizton számíthatunk a jelenben és a jövőben is." Azóta tudjuk, 2005. januárjában szinte bizonyossá vált: a szigetről elúszik a világverseny. Talán csak Lágymányosig, de azon sem illik csodálkozni, ha olimpiai lendületet vesz ez a sportág is és messze elkerüli a Kárpát - "úszóknak túl mély víz" feliratú -  medencét.