- Tévedsz, kolléga! Fizettél te vállalkozói járulékot, de az a vállalkozói járulék nem ez a vállalkozói járulék. Fizesd be és kész!
- Egy frászt! Nemrégiben utaltam át a 10032000-06056339-es APEH-számlára a pénzt.
- De azt a bétéd tette, most meg te teszed, leveszed szépen a vállalkozói gúnyát, felveszed a vasárnapi templomi magánünneplődet és a 8-assal kezdődő adóazonosítóddal magánbefizetsz. Nem értened kell a dolgot, hanem fizetned a Drazsé-pénzt.
- Mit?
- Azt, amivel most vág át a magyar állam Draskovics Tibor - azaz Drazsé - néven. Semmi baj, hogy nem érted, mi is négyen ültünk egy szobában, mind a négyünknek volt saját könyvelője és teljesen másként tudtuk a szabályt. A lényeg, hogy ha majd kirúgod magad a bétédből, akkor jogosult leszel munkanélküli ellátásra, vállalkozói járadékra. De csak akkor, ha rajtam meg rajtad kívül más is megérti ezt a baromdumát. Most azonban ülj le a számítógép elé és a privát számládról is tejelj az államnak.
A két betéti társaságos letudta a magyar államot, privát gúnyát öltve fizettek, s ellentétben a cseh és az olasz polgárokkal, nekik nem kellett keresgélniük az újságban: helyén ül-e az a miniszter - a mi Drazsénk -, akit fel- és lemenőstül szidhatnak. Prágában persze kapkodja a fejét az ottani vállalkozó, mert Gross kormányfő mellől elszállt két miniszter, tekintettel arra, hogy miniszterelnöküket a cseh komcsik mentették meg az állítólagos ingatlan-panamája miatti kormány-összeomlásos botránytól. Botrány azért volt és van, de a miniszterek vették a kalapjukat. Ott, Prágában kevesebben, Rómában azonban többen, egészen pontosan négyen. Az olasz kereszténydemokraták voltak oly bátrak és kiugrottak Berlusconi mellől, nem bánva egy esetleges előre hozott választást sem. Mindenesetre az egyszemélyi kormányzás Rómában megy tovább, a mínusz négy miniszter nem akadály. Mi ebből a tanulság? Hát az, hogy te, derék magyar polgár, nem kell, hogy értsd, csak fizesd az újszerű adót. Drazsé a helyén volt, van és lesz, nem úgy, mint te, mert az adóhatóság téged vesz elő. Vagy azért, mert most a vállalkozásod nem tejelt a 10032000-06056339 bankszámlájára, vagy ha a bt-d mégis fizetett, akkor te, a magánember nem adóztál, s ezért állítanak falhoz. Vagyis ellentétben Olaszországgal meg Csehországgal, nálunk nem kormányválság kezdett el kitörni a múlt héten, hanem a 18 és 120 év közöttiek válsága. Értsd: minden nagykorú adócsaló, kivétel az a honfitárs, aki a múlt héten a 10032000-06056339-es Drazsészámlára két összeget adott fel, egyet magánemberként, egyet meg bt-sként. Persze ehhez az állameltartó bőkezűséghez vagy nagyon milliárdosnak, vagy nagyon bolondnak kell lenni.
Az ország valóban nagyon milliárdosa - nem valószínű, hogy két jogcímen tejelt volna a Drazsé-műveknek - nem hallgatott ránk a múlt héten és ezért maholnap elláthatja csontvázakkal leendő filmstúdiója kellékeseit. Demján Sándor - legutolsó híreink szerint - már nem csupán várományosa, hanem tulajdonosa cégei révén a Hungexpo nevű kőbányai cégnek. Beválni látszik tehát egy héttel ezelőtt írt jóslatunk, Demján Sándor telket, felépítményt - és néhány szép nagy szekrényt vett. Tele kihulló csontvázzal.
Nem árt tudni tehát, hogy a 260 milliós nyereség helyett 100 milliós veszteséget "gyártó", Barabás János vezette mai Hungexpo honnan is folytatta. Hiszen akár komplett örökségrendszer megy át Demján Sándor tulajdonába - csontvázakban elbeszélve -, ha egyszerűen csak összeadjuk a mai Barabás- és a korábbi Petykó-éra teljesítményét. Az utóbbiról a cégbírósági adatokból tudni lehet, hogy a kőbányai vásárváros menedzsmentjének élére egy szolnoki cégtől vezetett Petykó Zoltánnak az útja. A Breda 2000 Vagyonkezelő Rt. gyakorlatilag az övé volt, a 2000. októberi cégbejegyzés tanúsága szerint 95 százalékos tulajdonrészt mondhatott magáénak. A Breda 2000. Rt. közvetlenül kapcsolódik egy másik szolnoki vállalkozáshoz. Az S-Invest 2000. Kft. tulajdonlását - egymást követően - apa és fia látta el. A Petykó-féle Bredában és az S-Investben egyaránt meg lehetett találni az azonos neveket, az egyiket meg még igazgatósági tagként az akkori Hungexpo Rt.-ben. Akkoriban a Hungexpo "szolnoki korszakában" hozták létre az Expo Trade Kft.-t, mely egy valamivel korábban felszámolt hungexpós társaság nyomdokaiba lépett, ha nem is jogi értelemben. A Tours & Trade Kft. végelszámolással fejezte be rövid életét. De még mielőtt ez bekövetkezett volna, a Tours & Trade-nek öt hétig tulajdonosa volt egy Hungexpo-alkalmazott: 2001. október 19-én ugyanis eladták neki a kft.-t, majd visszavásárolták. Az új Expo Trade-nek, illetve a felszámolt Tours & Trade-nek egyébként ugyanaz az ember volt a vezetője. A végelszámolással megszüntetett veszteséges céget egykoron 6 millió forint törzstőkével hozta létre a Hungexpo. Az Expo Trade-nek pedig 4 millió forint volt a jegyzett tőkéje, s a Hungexpo a kisebbségi tulajdonosa. A többséggel, a 75 százalékkal az egykori Tours & Trade-főnök rendelkezett.
A Hungexpo reménybeli új tulajdonosa, Demján Sándor természetesen tapasztalt üzletember, nem valószínű, hogy birtokon belülre kerülése után a cég könyveiből kellene rácsodálkoznia a "csontváztermelés" helyi történelmére. De mert a "helyi" nem biztos, hogy szó szerint "helyi", nem árt, ha a laikus közvélemény is tájékozódik, hogyan is gyarapodott a hungexpós érdekszféra az ezredforduló időszakában. A főváros egyik nagyvállalata, a Ganz Port Rt. pénzügyi támogatásra, mentőkötélre szorult. A már magánkézben lévő cég megmentése megvásárlással és tőkeinjekcióval - mintegy 100 millió forinttal - járt együtt. Ennek a tranzakciónak több szereplőjével a Hungexponál lezajlott vezetésváltás után lehetett találkozni. Így azzal az emberrel, aki Petykó mellett vállalt meghatározó szerepet mind a szolnoki S-Investben, mind a Hungexpo Rt.-ben, majd meg a Ganz Port Rt.-ben, ahol igazgatósági tag lett. És ekkor még le sem írtuk a teljes személyi választékot. Az ország merőben más szegleteibe is kinyúltak az egykori hungexpós csápok. Például a kőbányai cégnél 2000. júniusától igazgatósági tagsággal rendelkezett az a valaki, aki hasonló tisztséget viselt egy bulvár újság kiadójában és a Tokaj Holding Kft.-ben is. A Hungexpótól elvezettek a szálak egy másik állami vállalathoz is, Petykó Zoltán anno elnöki teendőkre kapott megbízást a Bábolnai Rt.-nél is. De itt további tisztségeket is betöltött, előbb felügyelő-bizottsági tag volt, majd felszámoló a Bábolna Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-ben. A Hungária Közraktározási Rt.-ben szintén fb-tagként vállalt munkát. Csak földrajzi értelemben nagy a távolság Bábolna és Békéscsaba között. A békési megyeszékhelyen a Sanopharma Gyógyszerkereskedelmi Rt. igazgatósági tagjai között is megtalálható volt a Hungexpo akkori első emberének a neve. Ez a "vonal" azonban visszacsatolódott Bábolnához, mivel a Bábolna Pharmának részévé vált az a Phylaxia-Pharma Rt.-s telephely, mely egyet jelentett a békéscsabai társaság telephelyével. Az alföldi városhoz kapcsolódó gyógyszeripari vállalkozás felügyelő-bizottságában pedig a Breda 2000-hez is kötődő nevet találhattak azok, akik anno lelkes kutatói voltak a cégbírósági iratoknak.
A lényeg se több, se kevesebb: drukkolunk Demján Sándornak, hogy a Hungexpo elmúlt fél évtizedének örökségét könnyedén tudja kezelni. Abban pedig ő is bízhat, hogy 2002-ben, a kormányváltást követő hungexpós személycserékkel az "ügyek" is cserélődtek. Például a tokaji szál a Petykó-csapattal együtt elkerült Kőbányáról. Hogy hová is? Nos, azt bizony nehéz követni, hacsak úgy nem, hogy egy sárazsadányi mellékvágány az elmúlt hetekben át nem minősült fővonalnak. De átminősült, s bár változatlanul nehéz elhinni, hogy a Sárospatak közelében lévő kis településen a legutóbbi időkig az Orbán-család érdekszférájába tartózott szőlőbirtok társasági ügyeiről - vásárlásairól, gyarapodásairól - az ex-kormányfő józanul vezettetett volna öngyilkos jegyzőkönyvet, néhány jel mégis a képtelenségek birodalmába utalja át Tokajt és vidékét.
A múlt hét végére - pénteken délután kettőre - a budapesti Vajdahunyad Várba invitálta még az újságírók egyikét-másikát a Tokaj Vinum Hungaricum Egyesület. Egészen pontosan kilenc Tokaj-hegyaljai borászat. Meglehet, érezték, hogy a szomszédból, Sárazsadányból is érkeznek talán a földik, így már pénteken délután is olyan sajtótájékoztatót tartottak, ahol senki senkihez nem szólt egy szót sem, csak a halk borozás örömét, s a szomszédos készülődést lehetett tetten érni. A "szomszédos készülődés" a most még víz nélküli városligeti tó betonmedrében ment végbe, a szombati Fidesz-buli tiszteletére. Az egyesület kilenc borásza pedig érezhette, talán tényleg jönnek másnap a sárazsadányi földik, hogy jobb tokaji borokkal múlassák az időt. Így aztán a péntek délután 14 órakor (nem) kezdődő sajtótájékoztató egyetlen épkézláb mondata egyetlen szó volt csupán, a Tokaj Vinum Hungaricum Egyesület tokajival töltött poharaihoz ennyit fűztek hozzá: egészségükre!
Ez legalább világos beszéd, még akkor is, ha a tudósítani akaró újságíró lazán pofára esett. De még mindig jobban járt, mint a kormányszóvivő minapi bejelentésével, azzal, hogy főnöke, Gyurcsány Ferenc "erős politikai tartalmú beszédet mond". Ha nem koppant a tokajiak jóvoltából elégségesen nagyot az újságíró, akkor befejezhette e szóvivői nesze semmi, fogd meg jól duma meghallgatásával a napját: ettől azért már rendesen fájhatott a feje. Az újságíróknak - ha össze is jött nekik némi agyrázkódás - nem érdemes kórházba menniük, legöbbjükhöz ugyanis főnökeik nem biztos, hogy belátogatnak. A lapok elöljárói nagy műgonddal vigyáznak otthon autóikra, a Magyarországon elég rejtélyes módon főszerkesztői körökben influenza tempóban terjedt Roverekre. A Jaguar már-már szakasztott másává lényegült Rover birminghami gyárára lakat kerülhet, hiszen a legutóbbi időkig megmentőként ajánlkozó Shanghai Automotive Industry Corporation a múlt héten kifarolt az üzletből. A kínai befektetés elmaradni látszik, a Rover autókkal rendelkező emberek pedig - legyenek nagy számban magyarországi főszerkesztők akár - garanciális igényeiket nem tudják érvényesíteni. Szegény lapfőnökök, mi lesz így velük, kénytelenek lesznek dührohamaikkal az újságírókat elárasztani? Inkább ezt tegyék, még mindig jobb, ha itthon, honfitársaikba kötnek bele, mint mondjuk a Rovernek hátat fordító kínaiakba. Akik fogták magukat és a múlt héten egyszerűen kibékültek Indiával, s ha eddig nem tudtuk volna itt Európában, akkor most majd megtanuljuk: a Kelettel - pláne, ha ekkora - egyre kevésbé érdemes újat húznunk.
