Régi erőművel is lehet persze még dübörögni addig, ameddig az fel nem robban, vagy egy szép zöld környezetvédő le nem állíttatja. A luxusprofit fogalmát a luxus veszteséggel illett volna kiegészítenie a Fidesznek: éppen az energetika háza táján jött ez nekik össze anno. A 2001-ben született kormánydöntéssel érték el legkomolyabb sikerüket a luxus veszteségek versenyében, jogszabályuk a villamos energia árstruktúrájáról intézkedett, s miközben lehetővé tett az áramszolgáltatóknak és az erőműveknek hat-hatszázalékos áremelést, addig a Magyar Villamos Műveknek egy fillérnyi drágítást sem engedett meg az akkori kormány. A társaságnak igen hamar összejött előbb "csak" a 40 milliárd forintnyi, röviddel később pedig már 70 milliárdnyi luxus vesztesége.
A pénz - legyen az profitból, vagy éppen nyereményből - képes tönkre tenni gondolkodásunkat, képes kizökkenteni bárkit a nyugodt, kiegyensúlyozott életéből. Némely esetben függőséget okozva hoz ránk bajt, kivált, ha családunk kicsinyei nem kolára költik zsebpénzüket, hanem betérnek a fogadóirodába és öt x erejéig nyálazva, zihálva, hajat tépve ölik magukat a főnyeremény reményében. November közepétől ki is tiltották gyermekeinket a szerencsejátékok templomaiból. A nagyik immáron nem is zavarhatják le unokáikat a lottózóba. A vén trotylik mi mást is tehetnek, mint unokájuk után sorakozva ők is leülnek a sulinet programban vett számítógép elé és otthonról fogadnak. Kis leleménnyel még arra is esélyük van a nagypapiknak, hogy ellessék, őelőttük milyen számokat tettek meg lemenőik. Sőt, amint a tizenéves kölykök, ők is kölcsön vehetik az unokákhoz tartózó papák internetes bankszámláit, mert hát illik kifizetni a lottószelvény ellenértékét is. Az öt megjátszott szám gazdái - legyenek azok a nagyik vagy a tizenéves kisemberek - immáron kortalanok, az állam pedig saját magát pofozhatja föl, ha mégis kiderül a turpisság: legfrissebb jogszabályát otthon ülve, röhögve kijátszotta a mai tinik népes csapata.
#page#
(Folytatás)
"A pénz nyomorba dönt, de már látnám!" - sóhajthatott fel egy nem annyira szerencsejátékos újságíró a minap. Főszerkesztője is hasonlóan gondolkodhatott, amikor feltette a költői kérdést: mekkora honoráriumért mekkora naivitásra kapható a publicista? Ismervén a honi sajtóviszonyokat, szinte bizonyosra vehető, hogy a Népszavánál is elég kis pénzzel is elég nagy naivitást lehet megvenni. Még olyanoktól is, akik hajdanán éppen nem adták el bagóért tartásukat. De amikor a múlt héten elsült a tolla - számítógépe - ennek a szerzőnek, akkor már mérlegre tehette megrendelt naivitását is. Mert mit is írt az istenadta? Pont azt pellengérezte ki, hogy aki fizet (pénzzel, vagy hatalmi szóval), annak íródik az újság. A kerületi lapot kinyiffantó kerületi Fideszt korholta, amelyiknek nem tetszett, hogy nem az ő szája íze szerinti újságot gyártottak. Nota bene: nem a Fidesz fizetett, a helyi MSZP költötte a helyi adófizetők pénzét. A helyi Fidesz is költőképes persze, ha az adófizető pénzén kell az adófizető agyát mosni.
Nevesítsük: az V. kerületi újságot és televíziót Rogán Antalék tényleg leválaszották Steiner Pálékról, azaz Fideszék a szocikról. Ezzel azonban - tesszük hozzá a felháborodó Népszava-cikkhez - pontosan egy olvasót veszített és pontosan egy olvasót nyert a belvárosi újság. Steiner Pál szoci polgármester ezentúl nem veszi kezébe az újságot, mert most már egyetlen oldalon sem lesz ott mosolygós fényképe. Rogán Antal belvárosi ellenzéki vezér viszont ettől kezdve kézbe veszi az újságot, mert immáron ő mosolyog népére mind a nyolc oldalról. Egy-egy. Olvasó régebben sem, a jövőben sem zavarja jelenlétével sem ezt a kerületi üzemi lapot, sem a többit. Ehhez képest a Népszava publicistája - ifjabb korában újságot is, olvasót is látott - védelmébe vette az olvasómentes kiadványt. Így: "annál fontosabb a jobboldalnak, hogy a főváros egyik legferekventáltabb kerületében olyan hírharsonát teremtsenek, amiből csak a saját dallamukat kürtölik szét. Ne felejtsük, a Belvárosban található a legtöbb minisztérium, kormányzati és társadalmi szerv, bank, hogy a kulturális és művészeti intézményekről ne is beszéljünk".
Drága, kedves, frissen megvett naív publicista, ugye becsukott szemmel is - vagy éppen csak úgy - kegyeskedik látni azt az abszolút életszerű jelenetet, amikor a gazdasági tárcánál Kóka miniszter a helyi kerületi lapot böngészi, majd a homlokára csap: a dél-koreai Hankookot kell meghívni magyar földre, Dunaújváros mellé autógumikat gyártani. Vagy: a HVB bank vezérigazgatója, a pénzintézet Akadémia utcai székházában, Rákosi Mátyás volt dolgozószobájában ülve, a budapesti belvárosi hetilap magyarul nyelvű híreire pillantva rádöbben, itt az ideje lejjebb vinni a betéti kamatokat is.
No de mostantól minden más lesz!
A népszavás szóhasználat szerinti belvárosi média-attak rogánosítja az V. kerületi gazétát és tévét, s Kóka miniszter nyomban szétrúgja a zrityóját az összes erőmű tulajdonosnak a luxusprofit be nem szolgáltatása miatt. Ilyen hatékony a sajtó, legyen az akár steineresítve, rogánosítva, vagy éppen népszavásítva. Olvasót pedig csak csak lehet venni valamelyik végkiárusításnál. Sőt, az olvasó mellé nézőt is, csak éppen Budapest-belvárosi tévét kell kreálni az eddig Anettkául és Rogánul beszélő, két önálló csatornából.
Anettka már most olyan, mint egy ép, egészséges egyszer használatos feleség, akit nagy dirrel-durral oltár elé visznek, majd másnap kipenderítenek. Éppen ez történt vele, egy kicsit politikacsinálónak érezhette magát, amikor - egy múlt héten világgá kürtölt hír szerint - az MDF leendő választási kampányszakértőjévé avanzsált. E tisztsége annyi ideig sem tartott, amennyi időre például államtitkár volt egykoron Havas Henrik. No de mennyivel másabb lenne a helyzet, ha megszerveződne a Budapest-City csatorna Fehér Anett és Rogán Antal gondozásában. Akkor talán a Népszava sem hánytorgatná fel a múltat olyan módon, mint ahogyan tette azt a hivatkozott múlt heti cikkben: emlékezhetünk egy országos napilap, a Magyar Nemzet sorsára, amelyből az Orbán-kormány idején sikerült egy egykori Szabad Nép jobboldali mutációját gyúrni. Persze amilyen kákán is csomót kereső újság ez a Népszava, rögtön belekötne a Budapest-City TV-be is, mondván, Anettka még csak előtte van a világlátásnak, jobb lenne helyette másik politizálni mindig kész pártasszonnyal megszólítani Belváros népét, a honanyának Itáliában már nagyon is bevált, ám haza kívánkozó Ciccolinával.
