A múlt hét közepére már csak az volt a kérdés, hogy a visszaállamosítás, avagy a két légyott közötti-alatti kémkedés sztorija lesz-e az erősebb? De az is lehet, hogy a Fidesz egyszerűen csak nyár végi, ősz elejei full service-re törekedett, s ennek megfelelően kiszolgálta mind a 007-es sztorikra fogékony fogyasztókat (a lehallgatott ágyba bújó kémnővel), mind a '80-as években még hithű MSZMP-hívő, '90-es évekre már hithű MSZMP-gyűlölő urakat és hölgyeket (a privatizáció revíziójával). A múlt péntekre kiderült, ugyan született balról két kommunikációs ellencsapás, de az is, hogy mindkettőnek csak a mérsékelt versenyképesség a sajátja. A hét vége előtt már tudni lehetett, hogy az És folytatja az Orbán-szőlők szüretjét, hogy a sárazsadányi furminttal mielőbb áldomást lehessen inni. Csakhogy Tokajban október vége előtt nincs szüret, s bár a rosszul művelt (sárazsadányi?) szőlőkben lehet rothadást találni előbb is, de igazi nemespenészre - minőségi aszúszemekre - még az És-nek sincsenek esélyei szeptemberben. A másik kommunikációs ellencsapás mi más is lehetett, mint a sikersztoriba - a 4,1 százalékos második félévi növekedés világgá kürtölésébe - ágyazott 2006-os költségvetés. A kormányfő rögvest jelszavakkal bástyázta körül a büdzsé beharangozását: költségvetésünk sajátja lesz a biztonság, az igazságosság és nem a vakság, hanem a bátorság.
Propagandista urak és hölgyek, amott a baloldalon! Talán tetszenek rá emlékezni, hajdanán az volt a jól eladható hír, amit az újságból rikkancsolni lehetett. A modern kommunikáció modern tudománya ma sem tud ennél többet. Az élet pedig napjainkban is igazolja eleink szakmai praktikáit. Ugye nem nehéz győztest hirdetni, melyik oldal melyik ügylete rikkancsolható jobban? Az-e, amelyiket így lehetett eladni: "Vissza a köz vagyonát!", s ennek ellenében: "Orbán-szőlőt vett az állam!" Illetve "Kémnő a kormány ágyában" - rikkancsolja a jobboldali sajtó, miközben az átellenes oldalról ezt halljuk: "Bátor a mi költségvetésünk!".
Ilyen környezetben még egy kis patkányozás is elmegy. A Magyar Nemzet néven megjelenő lap - és politikai előtere, no meg háttere - a bűnbánó középkori hóhér stílusában akasztotta fel Győrffy Miklós rádióelnöki tisztségre pályázó szerkesztőt. A bitófától távozóban könnyes szemmel visszakiáltottak ugyanis az élettelen akasztottnak: bocsánat, tévedtünk. Egy szó nem igaz a vádból, s bár az ítéletet végrehajtottuk, egy pardon is kicsúszik a szánkon, Miklós, ugye semmi harag?!
A modern idők hóhérosdija így jelent meg a múlt héten "Az MR vezetése Győrffy Miklóssal ellentétben úgy látja, hogy az intézményben nincsenek patkányok és kétes elemek". Megelőzőleg a Magyar Nemzet néven megjelenő lapban gondosan kinyomtatták: Györffi a rádióban patkánymentesítésre készül. Merthogy ezt mondta egy tévéműsorban a terveiről.
Az a Györffy Miklós, aki y-nal írja a nevét és tényleg pályázik az elnöki posztra, no meg nyilatkozott is terveiről az egyik tévécsatornának, a - formai jegyei szerint - újság jellegű nyomtatvány első oldaláról tudta meg, mit mondott. De ha elkerülte volna a figyelmét a Magyar Nemzet néven megjelenő lap, akkor még mindig megadatott neki az MR vezetésének közleménye a patkányokról meg a kétes elemekről. A modern hóhérok halkszavú hóhérai tehát elnézést kértek. A lényegen ez már nem változtatott: Győrffy addigra már nem kapott levegőt, a Magyar Nemzet címen megjelenő lapot olvasók és a közszolgálati rádiót hallgatók pedig talán már patkányos Mikinek keresztelték el, mire megérkezett a kevesek által olvasott és hallott bocsánat és annak beismerése, hogy a szerkesztő véletlenül sem mondott olyanokat, amilyeneket neki tulajdonítottak.
Amúgy a patkány nem minden kultúrában számít gyűlölt élőlénynek, sőt. De ez nem kurzusspecifikus, talán ezért is lehetett, hogy 1998 és 2002 között az akkori magyar kormányzat egyszerűen tudomást sem vett például Kínáról. Medgyessy Péternek nagyot kellett alkotnia ahhoz, hogy már a küszöb alatt, de visszakecmeregjen a magyar üzleti élet a távol-keleti világhatalom előszobájába. Peking után Moszkva következett Medgyessynek, most meg az, hogy a magyar export végre-valahára tartósan húzni képes a gazdaságot. A múlt héten véglegessé vált a gyakorló kormányfő néhány újabb külföldi útja, találkozója: Gyurcsány esedékes kínai kiruccanása után az orosz üzleti kapcsolatok olajozása következik, majd nyomban az Egyesült Államok elnöke kínál alkalmat a tárgyalásra. Jobb ezeket a politikai és gazdasági kapcsolatokat most felturbózni, mert aztán ki tudja, megint jön egy kurzus, amelyik elfelejt Moszkvába, Pekingbe utazni, Washingtonba pedig változatlanul csak emberbaráti szívességből bocsátják be az 1998 és 2002 közötti éra első emberét. Igaz, e három unión kívüli kicsiny piac azért sem osztana és szorozna az újabb Orbán-kormány számára, mert hatalmának első két évében ismét felélné az előzőleg megtermelt javakat, majd meg az addigra visszaállamosított üzleti szférának tálcán kínálná a kolosszálisan nagy piacot. Azt, amelyiket a hazai fogyasztás tart életben - szokásosan két évig, az újabb kipukkadásig.
