Bizony, most nagyon kellene szeretni magunkat. Hiszen ha ebben az országban az újság(hírportál)olvasó azon kiadványokat díjazná, amelyek a leggyorsabbak és - a hitelességet nem mellőzve - legjobb szimatúak, akkor nekünk állna a zászló, s a stop.hu helyett minden Internet-használó hozzánk kattintgatna. Az idézőjelek közötti szöveget ugyanis volt szerencsénk saját magunktól ide menteni, a forrás a Múlt heti fonákságok - Gyurcsányi kompromisszummal című cikkünk volt, melyet - és ez a lényeg - 2004 szeptember 28-án sikeredett megjelentetnünk. A múlt héten mindenesetre napilapok szemlézték a stop.hu-t, rácsodálkozva arra, hogy az ügyvéd és az ügyészek diktálják a jegyzőkönyvbe a választ. Az álbróker a videofelvételen állítólag a Britton megvásárlására vonatkozó konkrét kérdésre a jegyzetei között kezd keresgélni, majd egy papírt elővéve nyomdakész, szakszerű szöveget olvas fel. Vagy ahogyan nekünk sikerült ráérezni a múlt év szeptemberében: beszivárogtattak Kulcsárnak.
Videofelvételeket ilyenkor nem nézni, hanem készíteni szokás, s nem ügyészségi tárgyalótermekben, hanem a gyerekről, amint bepottyan a Balaton vizébe, vagy tevét cirógat a tuniszi tengerparti kiránduláson. Mert nyár van, de nagyon. Ha meg nyár van, de nagyon, akkor honunk kormányfője és az ellenzék vezére - együttesen egy óvodányi gyerekkel - nyaral, s jobb alattvalók ilyenkor is követik vezéreik példáját, megmártózva Balatonban, Adriai-tengerben. De ha sem ezt, sem azt nem teszik, akkor is lazítanak, s mondjuk odahaza üvöltöznek a televízió előtt: a rohadt bíró nem adta meg a gólt! Mármint azt, amelyet a Debrecen játékosa Manchesterben a második félidő első percében belapátolt a vendéglátók kapujába.
- A Puskás stadionban rúgunk nekik négyet! - bátorította kizárólag saját magát Sz. Béla, Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere, aki saját érdemének tudta be, hogy kedvencei - mert elkísérte őket - öt góllal győztek Horvátországban. Az angliai zakó is világos volt, oda nem mehetett a Lokival Sz. Béla Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere. A visszavágóra azonban eljuthat, még Debrecenbe sem kell elutaznia, kedvencei a Puskás stadionban rúgnak nekik négyet... Azaz, a Pénzügyminisztérium nemzetközi tanácstermében, Sz. Béla tévériporter (és Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere) ott fakadt a négyrúgásos jóslásra. De valahogy rájött, abban a házban a számok elé teendő előjeleket nem illik elszúrni. A fiskális tárca politikai államtitkára adópolitikai előadása után Sz. Béla Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere is megbékélt tehát a számokkal, s bár az előjelekkel nem bajlódott, a tartalmat hangyányit korrigálta: - A Puskás stadionban rúgunk nekik négyet. Szögletet. Sz. Béla Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere és tévériporter, lám, realista is - már ami a négy szögletet illeti -, így például nem fogalmaz a hon főfocistájának stílusában. Nem jött a nyelvére, hogy a Debrecen ráront a Manchesterre, amint a magyarországi baloldaliak a nemzetre.
Rárontás stílusúra a minap különben is csak egy dádá sikeredett, Békés megyei rendőri felvezetéssel. Egy közel-keleti ország tizenéves, szinte gyerekkorú focistáit - és a sportvezetőjüket - vendégszerető kedvességgel megagyalták a rend őrei, majd még bizonygatták is: nem tehetnek az attakról, hiszen a focisták nem jelezték előre csoportos városba érkezésüket - és persze a másságukat. Márpedig a másság, a bőrszín differencia - eszerint - arrafelé jó ok a verésre, arra meg nem jó ok, hogy bátorkodjunk megkérdezni: mi köze a rendőrségnek ahhoz, hogy 10-20 fiatalember érkezik a békési megyeszékhelyre. A rendre - és a másságmentes állapotokra - az uniformis segít vigyázni máshol is. Idézzük is, amit idézett a múlt héten egy napilap Szikora Róbert nevű zenésztől: "Szeretlek benneteket, és 99 százalékban egyetértünk, de van egy színes bőrű gidánk, akit a szervezők nem engedtek a színpadra". Mindössze annyi történt, hogy a rend magyar szigeti őrei - akiket Szikora kellően szeret - nem garantálták a zenész csapatában fel(nem)lépő színes bőrű énekes biztonságát.
Ezért jó, hogy a múlt héten rögtön két sziget is akadt, egy Európának és egy azoknak, akik nem örülnek Szikora gidájának. A Sziget - amelyikből immáron a 13. vonzott az egész kontinensről 400 ezer fiatalt - hozta formáját, s megmentette a BKV Rt.-t. A céget, melyet komoly veszély fenyegetett, hiszen a metró-, HÉV- és villamospótló mintájára már-már utaspótlóról kellett gondoskodnia. A második félévre egészségesen megdrágult közlekedési jegyeket és bérleteket a nyaralók talán még ki sem próbálták, a többiek pedig talán a gyalogos, túlélőcsomagos módival helyettesítik: lábukat használva odasétálnak, ahol dolguk - alkalmasint a munkahelyük - van. Okkal, mert ha a megszokott metró, HÉV, villamos helyett véletlenül megtalálják a helyettesítő autóbuszt, annak sofőre mégsem lel rá az útra, amelyen előző nap még közlekedett. Nem biztos, hogy az aznapi Cavintonját nem vette be a pilóta, egyszerűen csak felbontották, feltörték, felszántották, táblákkal erdősítették az előző nap még létezett utcát. A párszázezer "szigetelő" a BKV legnagyobb örömére azonban képes pótolni a nyaraló, vagy éppen csak gyalogló, BKV-jegyet nem vásároló budapesti polgárt.
Noha a Budapesti Közlekedési Szövetség már nem csak papíron létezik, a nagyközönség még nem használhatja kedvező tarifával a vonatot a fővárosi utazásra. Nota bene: a Stadler-féle elővárosi motorvonat, amelyik Székesfehérvár és Budapest, Pusztaszabolcs és Budapest, illetve Tatabánya és Budapest között járna, közlekedni még nem tud, de késni már igen. Mint kiderült, harmadjára sem köthet szerződést a MÁV a svájci-magyar konzorciummal a kétszer harminc elővárosi motorvonat vásárlására, mert a tenderen második helyezett, azaz vesztes kanadai-német társaság a Közbeszerzési Döntő Bizottság és múlt vasárnap Friderikusz Sándor és tévéműsora segítségével lenullázta az ügyletet. Gaál Gyula MÁV elnök-vezérigazgató mindenesetre okkal mehetett (volna) a múlt héten szabadságra: ha valaki rászorul a pihenésre, akkor az ő. Elvégre a Friderikusz-vegzálást még neki is tanácsos kiheverni, már csak azért is, mert a cseppet tendenciózusan kérdező riporter arra nagyon vigyázott, hogy szakmai (gazdasági) információ ne nagyon hangozzék el műsorában. De néhány bélyeget gondosan fölragasztott a fővasutas homlokára, s így aztán abszolút lényegtelenné vált, miért döntött a MÁV a Stadler cég pályázata mellett. Friderikusz azt égette be a hallgatóság agyába, hogy az elnök-vezérigazgató, aki ráadásul több menedzsertársával együtt még csak nem is vasutas, 60 milliós fizetést vág zsebre a veszteséges állami cég vezetéséért. A közgazdász végzettségű elnök hiába közölte, hogy ő bizony nem kap ekkora bért, a lényegen nem változtatott: a Friderikusztól kapott bélyeget viselheti élete végéig, hiszen neki már sosem bocsátják meg, hogy nem masiniszta, hanem csak közgazdász diplomával a zsebében menedzserként vállalatot vezet, úgy, ahogyan azt szokás, tisztességes - igaz, nem 60 milliós - bérért. Jövő tavasszal pedig nem fogunk csodálkozni azon, hogy valakik gondosan megkérdeztetik majd Friderikusz Sándorral: ugyan hol vannak az ígért elővárosi motorvonatok, miért nem szállítják munkába az agglomeráció népét? Talán mert 2005 nyarán nem szerződött a MÁV nem vasutas vezérkara a szerelvényeket gyártó céggel? S ezek a nem vasutas MÁV-vezérek kapnak 60 milliós fizetést? A 2006-os sugallás: hülye az az agglomerációban élő, ütött-kopott szerelvényeken utazni kényszerülő polgár, aki ezek után is a szoci-szabaddemokrata koalíciót szavazza be a hatalomba a választásokon.
Szili Katalin a társadalom pártatlan tájékoztatásához való jogáért protestált a minap - szavait Gellért Kis Gábornak mondta, bár talán Friderikusz fülének (is) szánta. Igaz, a Ház elnöke azt nem közölte a nyilvánossággal, hogy a közszolgálati médiumot felügyelő közalapítvány kuratóriumának elnökét kinek a valós idejű tévedésétől akarta megóvni akkor, amikor az a Kondor Katalin rádióelnök távozása utáni ex-lex állapot megoldásával kezdett el bajlódni. A "társadalom pártatlan tájékoztatásához" az elmúlt négy évben is joga volt a közszolgálati rádiónak, de mintha nem élt volna vele a maga teljes tökéletességével. Valahogy úgy nem, mint ahogy a szomszéd vár Friderikuszának is jogában állt volna a MÁV elővárosi motorvonat-tenderéről pártatlanul tájékoztatni a társadalmat, de valahogy nem sikeredett neki annyira tökéletesen, mint amennyire sikeredett Gaál Gyulát földbe döngölnie.
A minden időben és minden helyzetben jól alkalmazható mondatkliséknek, avagy csak szófordulatoknak - Szili Katalin esetében a társadalom pártatlan tájékoztatására való hivatkozásnak - igazándiból inkább örülhetnénk, mi több, örülünk is, hiszen az ilyesmik minden időben és minden helyzetben fontos információk lehetnek. Eltanulhatná ezt a módit az elnök asszony egyik-másik párttársa: ha már egyszer kliséket helyeznek el beszédeikben, akkor azok üljenek. Nem úgy, mint az "elnézést kérek" beszéddúsító klisé, amellyel egy korábbi szocialista miniszterelnök még nemzetközi tárgyalásokon is előállt, kedvesen megtréfálva a tolmácsokat és mellesleg a fél világot. Némelyek még ma is mintha arra emlékeznének, hogy Magyarország bocsánat kérését örökítette meg egyik-másik hírügynökség olyan bűnért, amilyet el sem követett.
De ez az idő már elmúlt, már nem kell bocsánatot kérnünk a bocsánat kérésünkért, s a szociknál is új időket jeleznek az új klisék. Sőt, mint látjuk, a társadalom pártatlan tájékoztatásához való jogot még klisé szinten sem vitatják el attól az intézménytől, amelyiknek hosszú évek óta nem sikeredik maradéktalanul élni e jogával. Ám ha e megjegyzésünk rosszul esik a közszolgálati rádió ex-lex vezéreinek, akkor előhozakodunk kedvencük, Horn Gyula kliséjével: már elnézést...
