A Gyurcsány-Orbán előre garantáltan döntetlen meccs megzokogtatta Hné-t. Mindet. Egy hete nem gondoltuk, hogy a Hné-ség maga is egy állapot. Pedig az. Többen is jelentkeztek jegyzetünk olvastán, hogy nincsenek gondjaik, csak a jegyzetírónak lesznek. Írtuk volt éppen egy hete: "Hné bajban lehet...elmondja készen kapott véleményét faluja kocsmájában, a városba zötykölődő buszon, s a boltban is jól szokott elsülni a féligazságokból táplált hőbörgés, az aktuális kormányzat le mocskos tolvaj bandázása. Hné jó eszű asszony ugyanis, és rájön, spontán véleményét, melyet hallott és betanult a térségi véleményközvetítő központban, a múlt héten elfelejtették átgondolni." Miközben sorjáztak a jegyzetírónál a Hné-k, egymásra talált volt és mai kormányfő, s ez is, az is szólt az övéihez, az orbánista Hnék meg zokogtak. Valahogy így: nincs gáz, mert van gázárügyi letaglózás, a mi Viktorunk jól neki döngetett Gyurcsánynak. Ki a fenét akar az meg etetni azzal a dumával, hogy bedől a Mol meg az MVM. Hát dőljenek. Meg mi az hogy az adóból kell megfizetni a költségeiket. No és, Viktor azt is megmondta, hogy Gyurcsány ne izélgesse az áfát. Ha nem izélgeti, akkor lesz elég. De jön a Viktor meg mi és akkor majd a miniszterelnök dönt a gázárról, meg a villanyárról, s nem lesz itt semmi cicó az adóval.
Hné-nak - egyiknek sem - kell tehát most beügetnie spontán véleményéért a térségi véleményközvetítő központba, otthon a képernyő előtt mindnyájan megkapták az igét. Még azt is, hogy az ő Viktoruk spájzoltatni akar: az állam őrizze meg a magáénak a repülőteret, s tegye mellé a Tokaj Kereskedőház Rt.-t. A polgári kormány feje isten, ember, s a vagyonügyekre nem annyira kíváncsi polgári érdeklődésű egyebek előtt kijelentette, hogy ma is azt a véleményt képviseli, amit régen, a tokaji cég maradjon állami kézben. Ezzel nincs is más baj, csak az, hogy nem életszerű, meg az, hogy leszámítva az elmúlt negyven évet, sosem volt állami a hon legjobb borvidéke (sem). De ez az orbáni magánvélemény hol van ahhoz képest, amit hajdani közlekedési minisztere súg a fülébe. A repülőtér specialista hatására spájzoltatná a volt kormányfő a jelenlegivel az államnak évi 10 milliárdot termelő céget. Gyurcsányék persze eltántoríthatatlanok, amiből egy jó és egy rossz dolog következik. Kezdjük az utóbbival, azzal, hogy Orbán így sosem tudja meg, tanácsadója jégre vinné őt is, meg az országot is. A jó, hogy a repteret üzemeltető vállalatot a kormánykoalíció szinte már el is adta. Mi meg itt maradunk e múlt heti fonáksággal úgy, hogy a szálakat nem tudjuk elvarrni. Vagy talán mégsem? Egyszer már tettük, akkor miért ne nyomatékosítsuk a momentán reptérügyi tanácsadó emlékezetes ténykedésének krónikáját. A volt közlekedési miniszter egy kicsiny bányásztelepülésen, a felszámolt bányaüzem állami kézben lévő üzemépületeit állami pénzek befektetésével kerékpárgyárrá varázsoltatta, s közforrásokból a választások utánig lélegeztető gépen tartatta. Az akkori gyáravatás sajtótájékoztatóján az akkori miniszter népellenségnek nevezte azt az újságírót, aki fel merte vetni: évi százezer biciklinél kevesebbet gyártani és eladni csak veszteséggel lehet. Az időközben kerékpárgyártóként is munka nélkül maradt bányászok azóta megtanulták, az ex-miniszter nem kenyeret adatott az állammal nekik, hanem szavazatot vett (volna) tőlük az övéinek. A volt közlekedési miniszter azóta már régen túllépett rajtuk, aggodalmát Ferihegyre költöztette át - most éppen a fél ország előtt magát Orbán Viktort járatva le tanácsával.
Nem biztos azonban, hogy ennyivel - egy repülőtéri kanyarral - beérik a közlekedési ágazat politikacsinálói. Az idén tavasszal elkezdődött, a múlt heti betartással folytatódott, s ki tudja, jövő tavasszal ér célba az arc nélküli döntnökök tevékenysége. Az elővárosi motorvonatok gyártására, üzemeltetésére kiírt tendert a Stadler cég nem bírja megnyerni, a Közbeszerzési Döntő Bizottság ismét lenullázta a svájciak győzelmét, tilos szerződnie a társaságnak a MÁV-val. Jogorvoslat van persze, csak egy apróság nincs a jövő tavaszi választásokig: kényelmes, európai igényű motorvonat, amelyből ki-, vagy beszállva nem csupán megbecsült polgárnak érzi magát az utas, hanem hálás voksolónak is.
Meglehet, mához egy évre is csak azt írhatjuk, hogy aki igényes motorvonatot akar látni, az utazzon el Svájcba. Egyáltalán nem biztos, hogy a patthelyzetek országában, azaz nálunk ne lehetne röhögve elhúzni egy döntést még egy évig. Az üzleti életben ugyan nincs elégséges hagyománya a művi lassúságnak, de majd belejönnek, s a Stadler cég is jobb, ha belepillant a magyar közéletbe, hogy az ott látottakat adaptálhassa. Az alkotmánybírák darabszámáról már beszélni sem szoktunk, hiányukról legfeljebb majd akkor tesz említést a politika, amikor elfogy az ellentétes oldal csepüléséhez a friss muníció. De potenciális alkotmánybírónak érezheti magát Benda László is, aki megpályázta Kondor Katalin rádiós elnöki székét, de hiába kapta a legtöbb szavazatot a parlamenti pártok delegáltjaitól a múlt héten, a legtöbb is eggyel kevesebb volt a kelleténél. Így tehát marad minden a régiben, vasárnap hajnalban bármely hallgató levetheti pizsamáját és vitézi egyenruhát öltve hergelheti magát a Trianonért, s napközben, mondjuk bocskaiban tudhatja meg, mi a jobboldali politikusok válasza. Hogy mire? Azt szinte nem is adják tudtunkra, mivel nem az a fontos, hanem az, amit a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége hallatni akar. Benda László - a Stadlerral egyetemben - várhat még heteket, hónapokat, ha pártdelegáltakon, meg mint megtapasztalhattuk, a Közbeszerzési Döntő Bizottságon múlik, akár éveket.
Benda tehát jobbján az operatőrével megint útnak eredhet, hogy a Közép- vagy éppen a Távol-Keleten találjon egy elfuserált politikájú országot a Panoráma javára. Kár is, hogy itthon tespedt a múlt héten a rádióelnöki tisztség szavazatait várva, amikor pontosan tudta: Skóciában igen jó mozit készíthettek volna. A világ hőbörgő állandó társasutazóival, akik ott voltak Seattle, Doha utcáin, télvíz idején fellátogatnak az Alpokba, a davosi világgazdasági csúcsra, most meg az afrikai éhezőkön az eddiginél talán hatékonyabban segítő G8-aknak üvöltötték - hogy mit is? Ezt rendszerint ők sem tudják, csak azt, hogy mikor, hol és melyik városban lehet feltornáztatni az adrenalin szintjüket, s némi dádát szerezniük a helyi rendőröktől. Ám abban az országban, ahol a whisky mellett még a sör és a söröző is világra szóló élmény, aljasság megzavarni a pultra támaszkodó helyieket, a Skóciában landoló külföldi szesztestvéreket. Igaz, a G7-ek - ha már egyszer keblükre ölelték nyolcadikként Oroszországot - kereshetnének maguknak egy rendes világvégi találkahelyet valahol Szibériában. Whisky ugyan nincs arrafelé, de a vodka is megmelengeti az ember lelkét, a hőbörgő állandó társasutazók pedig csak-csak ellennének a helyi farkasokkal, adrenalin szintjükön ezek a jószágok is készek segíteni.
