Nem hívtuk.
De felfogtuk. A kamatadó mozgalmat csinált, hiszen még az adószakértő irodája előtt is "osztogatták" az elkerülő tanácsok, pontosabban a "pénzügyi megoldás" sejtelmes kis papírkáját.
A bankok boldogan hívogatják kuncsaftjaikat, a szakírók boldogan írják szakírásaikat és ellenszakírásaikat, s maga Pichler Ferenc pénzügyminisztériumi kabinetfőnökből lett szóvivő is boldogan vitte-cipelte a kamatadót méltató szót. Olyan szót, amilyen szinte teljesen egyértelműnek tűnt, csaknem egyféleképpen érthető pénzügyminisztériumi véleményhez segítette hozzá az érdeklődőt. Azért persze nem kell kiiktatnunk a pénzügyminisztériumi szótárunkból a szinte és a csaknem szavakat. Még kamatadó ügyben sem. Biztos, ami biztos, megtudtuk például, hogy ebbéli kötelezettségeinket - mert hát talán lesznek - vagy évente, vagy a futamidő végén számolják. Vagy-vagy. A lényeg, hogy még nem ismerünk mindent arról, amibe beugrunk. De mert szeretünk beugrani, hát nosza, beugrunk abba, amiről nem tudjuk biztosan, hogy micsoda is. Persze lehet, hogy csak az érdekeltek, a megtakarítók nem tudják, hogy milyen mély és milyen széles feneketlen kutat ásnak nekik a József nádor téren. De hogy ne is tudják meg, ajánlunk egy pénzügyi megoldást a PM-nek, amennyiben kérik, akkor a múlt héten Zara adószakértő úr munkahelyénél, a Kassák Lajos utcában céduláit osztogató specialistát egyszerűen átküldjük a fiskális tárca előtti térre. Hátha egymásra találnak a jogszabályalkotók és a jogszabálykivédők.
Mi, nép, az élet más területein sem mondunk le a jogi hátterű beugratósdiról, akkor pedig végképp nem, ha mindezt viccesen, tréfásan tehetjük, s kedvünkre kacarászhatunk azon, hogyan sikerült a jogalkalmazók segítségével jégre vinni kedves embertársainkat. Ott van erre a célra az autópálya, a szigorított rendőrökkel. Akik meghirdették a törvény betartatásának legújabb módszerét. Az előírt felső sebességhatárt autóból mérik úgy, hogy ők pontosan annyival mennek, amennyivel még szabad, s amelyik jármű elhalad mellettük, az nyomban szabálytalan, a sofőr bűnös, rászolgál a felnégyelésre. A múlt hét végére lett is rend az autópályákon. Négykerekű fémkaszniba zárt lóerőgyűjtemények tömege ballagott 129-cel. Ám így túlságosan is monoton dolog hazacsordogálni az M7-esen. Ki is találták néhányan a katalizátoros kocsikban is jól használható szivatót. A vicces, tréfás, kacagtató módit, melyet legjobban Székesfehérvár és Budapest között lehet használni. A múlt héten néhányan talán többször is fordultak, hogy bekapcsolhassák a szivatót, melytől a legbelső sávban haladó autóstárs előbb megizzad, később megkopaszodik, s akár még villámlátogatást is tesz az elválasztó sávban.
A szomszédra ráerőltetett szabályosság - ez az új módi lényege - azzal kezdődik, hogy a középső sávban a szivatós autó óránként 128 kilométeres sebességgel szaporázza. Tőle jobbról ugyancsak mintegy 128-cal hajt az alig álcázottan rendőrautó, amelyikben vélhetően ott van az a bizonyos mérőműszer is. Ilyenkor törvényszerűen megérkezik az az autó a középső sávban, amelyiknek lassú a 128 kilométeres sebesség. Index, 130 és már benn is van a legbelső sávban, előz. Csak 130-cal, mert felfedezte a rendőrautónak látszó rendőrautót. Nos, ekkor a középső sávban bekapcsolják a szivatót, az addigi 128-ról 130-ra gyorsítanak. Így kezdődik előbb az izzasztás, aztán a kopaszítás, majd az elválasztó sáv megtámadása. Az előzésbe kezdő autó sofőrje ugyanis rádöbben, hogy mégsem tud előzni, mert azonos sebességgel halad a szivatós és - sajnálatára - a rendőrnek látszó rendőrautóval, padlógáz nincs, de pillanatok alatt kiderül, lassítani sem jó dolog, hiszen mögötte már tiszteletét teszi az az autós, aki még nem fedezte fel a rendőrnek álcázott rendőrautót, s nem tudja, mivel is jár a követő bemérő jogalkalmazás új intézménye. A szivató autóban pedig boldogok, nevetnek, kacagnak, imádják a szerencséjüket, hogy megint sikerült egy kedves embertársukat jégre vinni, természetesen rendőrnek látszó segédlettel. Mindeközben olyanok ők ott középen és a legbelső sávban, mint egy igazi szerelmes pár, amelyik kéz a kézben, egyszerre lépve, együtt róják az utat. A belső sávban ráadásul az autó sebességével arányosan halad fölfelé a sofőr adrenalin szintje, s annak is van némi bukéja, hogy az út helyett is a kilométerórát figyeli. A szivatónak pech, a szivatottnak szerencse, hogy alig 40 kilométer és vége az örömünnepnek, az M7-esen körülbelül ekkora szakaszon építettek harmadik sávot is. Ennél is nagyobb pech azonban, amikor poéngyilkos stílusban egy teharautó 90-nel döcög a legkülső sávban. Ekkor ugyanis vége a szivatásnak, a rendőrgyanús, sebességmérős kocsi lemarad, a legbelül szenvedő pedig végre ráléphet a gázpedálra, s megússza bemérés, büntetés nélkül. Ráadásul nincs is már több nyári hétvége, elfogynak a vasárnapi tömegek az M7-esről, jön az iskola meg az ősz, nem lesznek szivatók és szivatottak.
#page#
A nyárvégre, a szeptemberi nyitányra összegyűlnek a kipihent és nem annyira kipihent politikusok is. A magunk mögött tudott időszaknak a legnagyobb nyertese - a Medián szerint - nem más, mint Orbán Viktor. Aki akkora csendben volt a foci vb utáni hetekben, mi több, az egész augusztusban is, hogy már-már gyanússá vált a hallgatása: tudott, kiszámolt valamit, s nem hiába. A konvergencia program, a dátumtalanított euró-bevezetés, a maholnap fájó gáz- és áramáremelés, a drágulásnak induló élelem, gyógyszer, és beiskolázás, a közszférában tetten érhető kirúgási hullám az otthon ülő Fidesz-elnökből a csend istenét formálta. A politikai jelenléti ívet a múlt héten is csak Varga Mihály írta alá, de a Fidesz-alelnök - őrizve stílusát - nem anyázgatott, csupán saját csomagolású közhelyeiből osztott ki néhányat a konvergencia program apropóján. Bezzeg az MSZP és a kormányfő felült a Medián-csúszdára és páratlan tempóban száguld azon - lefelé. Csak azt nem lehet tudni, hogy Brüsszelben, Almunia úr színe előtt, vagy itthon, az első országgyűlési ütközetek alkalmával, netán az októberi helyhatósági választásokon lesz-e vége ennek a lejtmenetnek?
Miközben álláslehetőségekért kuncsorog a munkaügyi tárca államtitkára a versenyszféra nagyobb cégeinél - nem magáért, hanem a kipenderített többi közalkalmazottért küzd a politikus -, addig Prágában, ahol hovatovább tartósították is a kormányzás válságát, igazi kirúgásra vállalkozott egy nemzetközi tudós testület. A múlt hét végére egyszerűen kicsapták a Naprendszer bolygóinak klubjából a Plútót. A csillagászok megpecsételték a sorsát a kicsiny égitestnek. Szegény Ansari kisasszony pedig alig jött el a kasszától, s lám, máris becsapták. Befizetett egy űrutazásra, de mire kilövik, eggyel kevesebb bolygóhoz lesz szerencséje. Az amerikai milliomosnő - a múlt heti moszkvai bejelentés szerint - szeptember közepén indul, s mire felér a fejünk fölé, addigra a vörös bolygó is jóval odébb megy, pedig a csillagászok szerint az elmúlt párezer évben annyira kézközelben egyszer sem volt, mint a múlt hét legvégén.
Már ehelyütt is többször megemlékeztünk a mi Anettkánkról, a hon egyelőre csak tiszteletbeli űrhajósnőjéről. Legutóbb arról tudósíthattunk, hogy az oroszok a turistáktól több pénzt kérnek a fellövésért, tévésztárunk bizonyára pár évvel később öltheti magára vágyott szkafanderét, mire összejön az elégséges pénze. De ennél talán nagyobb baj, hogy mire rá kerül a sor, addigra odafönn nem lesz semmi, másként fogalmazva, az elértéktelenedő Plútó és a lelépő vörös bolygó után tényleg a nagy semmi várja a tévés asszonyságot. Az űrt tudósítani pedig nem lesz semmi. Bár egyik-másik budapesti csatornán már egy ideje egyébként is gyakorolják a semmitmondást.
