Most azonban tényleg felnőttnek, szabad akaratából szabadon döntő polgárnak nézik a MÁV emberei Simont urat is, aki eldöntheti, hogy vállalkozik-e a sportmutatványokkal kombinált, átszállásdús, ettől aztán nyilván picit drágább tömegközlekedésre, avagy beül a kisbuszba, vagy a taxiba, amelyik a szállodájának ajtajáig röpíti őt. Mr. Simon bianco döntését alighanem tudja a vasúttársaság is, így tehát az is kiszámítható, hogy mához egy évre mekkora racionalizálási mutatványra vállalkoznak a cégnél. Hatalmasra, hiszen ahogyan a szárnyvonalakat, a keskeny nyomtávú, valóban kihasználatlan helyi pöfögőket napjainkban leállíttatja, jövőre a Ferihegy I. és a Nyugati közötti, utasmentes járatokra is kimondja majd a halálos ítéletet.
Nem most, majd. Most különben is az újabb (csaknem) eredeti ötletére összpontosít a vasút, arra, amelyiket a múlt héten meg is filmesített az egyik televíziós hírműsor. Fix áron vonatjegyet lehet venni a drogériákban - szól a bejelentés. A bolt kasszájában, ahol - a vasúti szóvivő szerint nem kell szappant meg fogkefét venni "mellesleg" - a pultnál felírják a jegyre az indulási és a célállomást és már mehet is a mosdáshanyagoló utas. A párszáz forintos jegyen akkor kaszál annak vevője, ha Szombathelyről utazik vele Sátoraljaújhelyre, a MÁV pedig akkor, ha a Déliből Kelenföldre. Mint jeleztük, az ötlet érdekes, noha nem túl eredeti, volt már más cég is, amelyik megszegte a "cipőt a cipőboltból" aranyszabályt. Mégpedig a Princz Gábor vezette Postabank cselekedett így, bizonyos banki szolgáltatásokat a papírboltokban is kínáltak. Nem értékpapír boltban, hanem egyszerű, hétköznapi papírboltokban, olyan üzletekben, ahol irkát, ceruzát árultak normál esetben. Csak nagyon halkan üzenjük a MÁV-nak: Postabank már nincs, papírbolt is alig.
Az sem lehet véletlen ezek után, hogy az óvodás éveit éppen maga mögött tudó Bundi úr ugyan utazása végett tér be szüleivel a kencék kereskedésébe, de onnan abszolút csalódottan távozik. A szülőkre vall, hogy nem tudják, nem a drogériába kell menniük kenőcsért. Hanem a Nyugati pályaudvar főpénztárába, ahol bizonyára árulnak jobbfajta nyugtató balzsamokat arra az esetre, ha Bundi úr előírásszerűen rálép egy tengeri medúzára. Márpedig Bundi úr előírásszerűen rá fog lépni, mert nemcsak a MÁV-nál és a drogériákban dolgoznak szorgalmas emberek, hanem a Földközi-tenger halászflottáinak kötelékében is. Igaz, ők nem mentek át más üzletágakba úgy, mint a magyar vasutasok a pacsulistákhoz, de annyira szorgosan fogdosták ki a halakat a tenderből, hogy azoknak nem volt idejük még egy utolsó jó medúzaebédre sem. Így aztán a múlt heti budapesti rádióshírek szerint a Fekete-tengeren - valakik ügyesen megszámolták - már 30 ezer fürdőzőt kóstoltak meg ezek a nem megebédelt, túlszaporodott élőlények, a medúzák. Szicíliától kezdve a spanyol tengerparton keresztül Észak-Afrika nyaralóhelyeiig nemzetközi élményben részesítik a vízbe merészkedőket, így Bundi úr például feldagadt lábbal tipeg majd be szeptemberben élete első tanévnyitójára.
A nyaralás amúgy nem az idén, hanem jövőre ígérkezik luxus cselekedetnek, 2006 nyarán ugyan már annak tudatában mentünk el vízpartra vagy hegytetőre ejtőzni, hogy drágább a gáz, a villany, a távfűtés és munkánk állami tiszteletdíja - az adó - is jelentékenyebb, ám mindezek miatt jövő tavasszal nem futja majd arra, hogy befizessük a 2007-es nyaralást. Tekintettel a nyugodalmas idei össznépi nyaralásra, a múlt hét azért lett a vártnál is gyanúsabb, mert a miniszterelnök is ejtőzik valahol és összesen csak egyszer szakította meg távollétét. Nem árt felkészülni rá, dacára annak, hogy ilyenkor vélhetően sok kis Gyurcsány veszi körbe, könyvet ír. A tavalyi nekiveselkedéséből következően most sem adja alább, párszáz oldal biztosan összejön neki. Könnyen lehet, hogy a Parlament folyosóit valamilyen titkos szervezet hosszan ható grafomán porral szórta be, a takarítás pedig már vagy egy évtizede nem erőssége a Ház személyzetének. Medgyessyn tavalyra ütött ki a fertőzés, könyv lett belőle, Gyurcsány sem képes abbahagyni, s akkor még nem is emlékeztünk meg Orbánról, aki áttért a napilaposságra: a múlt héten már a második nagyívű szidalompublicisztikával - jól feltöltve saját, vagy helyben kölcsönzött szóvirágképzavarral - örvendeztette meg a regnálása idején megszerzett Magyar Nemzetét.
#page#
A politikai - politikusi - pamfletektől nem szabad elvárni, hogy nyáridőben túl mélyre ássanak. Nyáridőben nem is gyakorló és leköszönt kormányfők azok, akik a lapátot - annak hiányában a laptopot - kellő alapossággal szorongatják, a múlt héten be is bizonyosodott, hogy a kézi szerszámokkal változatlanul az igazi iparosok bánnak a legjobban. Egyikük meg is ásta a maga alagútját. Meglehet, nem is most tette ezt, hanem már hetekkel, hónapokkal korábban, de csak most derült ki az, hogy milyen nagy tettekre volt képes egyetlen lapáttal a kezében. S ha meg már oly sokat dolgozott a föld alatt, akkor baráti jutalomban részesítette magát, a véletlenül a kertje csücske alatt haladó Barátság kőolajvezetékre vetett ki némi tranzitdíjat. Sőt, hősünk azt is megengedte, hogy ne készpénzben, hanem természetben, azaz olajban kapja meg a sarcot. Galád módon a közeli olajfinomító mégis birtokháborítással egybekötött dugózást hajtott végre nála, s az alagútfúró munkásembert talán még el is tanácsolják otthonról, meglehet, be fogják kaszniztatni. Azért már látjuk lelki szemeinkkel az új idők Monte Christo grófját, aki a sátoraljaújhelyi börtönben raboskodva folytatja mesterségét, s ha nem tájolja rosszul új alagútját, akkor a szomszéd telek alatt, a Tokaji Kereskedőház hordókkal is jól ellátott pincészetében landolva, a fekete aranynál is értékesebb folyadékot vehet magához.
A muzeális borokat nem szokás meginni, persze. Nagyon sokat érnek a palackok, árveréseken évről-évre több és több pénzt fizetnek a különleges nedűkért. S most, hogy felfedtük, milyen veszélyek fenyegetik a sátoraljaújhelyi kereskedőház készletét, a cég vezetői az így megmentett palackokból egyet-kettőt nevünkben eljuttathatnának a Magyar Köztársaság űrhajósnő (ön)jelöltjének, az orosztanárok gyöngyszemének, Anettkának. Kiderült ugyanis, hogy a nagy orosz csúzli - a Szojuz űrhajó - megdrágult, árat emeltek Bajkonurban, s a múlt heti bejelentésük óta képesek 4,5 milliárd forintnyi összeget is elkérni az űrturistáktól egy-egy retúrjegyért. A nyilvános kebleiről és tévécsatornájáról ismert, beiratkozott űrhajós Anettka asszonyságnak előbb-utóbb gyűjtést kell rendeznie a kilövetéséért. Ezért, vagyis miatta lehetne értelme piacra dobni az orosz földön évszázadokon át különlegesen tisztelt tokajik közül egy-két palacknyit.
Pár nappal ezelőtt egy másik áruról is kiderült, talán mégis lesz rá vevő. A portékát úgy hívják, hogy FTC. Bár 24 óránként megerősítik és cáfolják a Fradi körüli történések híreit, egy dolgot azért az a két elnökségi tag sem tagadhat. A múlt héten a Népszabadság tudósítása szerint kijelentették, idézzük, "kizárólag Furulyás János korábbi elnök felelős a klub katasztrofális gazdasági helyzetéért". Arról, amit nem tagadhatnak, álljon itt egy másik idézet, az, amelyik 2004 augusztusában a Múlt heti fonákságok - lakatlan rezidenciával című cikkünkben jelent meg: "A líbiai elnök fia hazánkban járva focibefektetési lehetőségeket vizsgálgatott. Míg ő ezt tette, addig a titkosszolgálat őt vizsgálgatta - így aztán az üzlet nyélbe ütéséről senki nem tud semmit. Hacsak a Fradi-értékesítés zsonglőre, a Torgyán-Szabadi arénában megerősödött Furulyás János nem, aki a Celladam-fiaskó után az Európával olajozottan békülő észak-afrikai ezredes csemetéjének is talán sikerrel ajánlotta fel az Üllői úti (kapu)fákat."
Szóval valóban nehezen cáfolhatja a két elnökségi tag, hogy Furulyás exelnök a legkülönlegesebb vevőket is felhajtotta, hogy jól járjon. Akár még a Fradi is.
