Nehézfiú, miközben az első sorig furakodott, hogy jobban lásson, a következő vélekedéseket hallhatta a sokadalomban: 1. reklám, az óbudai hajógyár így akar piachoz jutni, 2. artistavizsga, 3. amerikai filmet forgatnak, s aki ki van oda kötve, az nem más, mint Paul Newman, a híres sztár...

Innentől kezdve, ha tetszik, meglopjuk, ha tetszik, észjárását némiképp kikölcsönözzük az iménti idézet szerzőjének, az egykoron remekműveket elkövető írónak, Csurka Istvánnak, mert nekünk is van egy történetünk. Ugyan mi nem Odüsszeuszt fedeztük fel egy, a Dunán úszó gálya fedélzetén, nekünk csak az a múlt heti hír jutott, hogy Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő meztelenül állt a szobájában, miközben lefényképezték, vagy éppen csak gépe önkioldója önkioldott, s ha már ez megesett, akkor a felvétellel meg az esett meg, ami ilyenkor meg szokott esni: kikötött a világhálón.

Tagadhatatlan, nemrégiben, amikor néhány rendőr nem tetszését fejezte ki azért, mert a képviselő internetes állapotához képest túlöltözve, alsónadrágban autózott az Alagút utcában, valóban kivetkőzött magából. Hangsúlyozzuk, kivetkőzött, s az nem ugyanaz. A világhálón Lengyel Zoltánba botlók nem is véletlenül mondják azóta, hogy megpillantották rajta a nagy semmit, nem meztelenkedni látták a honatyát.  Hanem - az iménti csurkai megközelítésre hajazva -: "Éppen levetette azt az összekoszolódott göncét, amelyiket az I. kerületben a rendőrveréshez használt". A másik megfigyelő szerint is: "Átöltözik, már nincs rajta a polgári körös ruhája, de még nem öltötte fel az új civil igazgatósági viseletét. Éppen vasalják." A harmadik: "Színházi előadás lesz, a király új ruhájáról szóló darabot próbálja a képviselő úr a képen. De a királyokat - legyenek kisebbek, nagyobbak, vagy a legnagyobb - Lengyel pártjában nem szokás helyesbíteni olyan odaszólással sem, hogy nini, a király meztelen."

Fonák egy helyzet, nemde?

Pőreséggel éppen úgy vádolja a derék honatyát a dolgokat felületesen szemlélő sajtó, mint azza, hogy Lengyelt még saját pártja sem találja, hogy megkérdezzék mi is a meztelen igazság.

Hát dehogy nincs jelen a honatya, ott van most az internetes lap meztelen politikusokkal -egyelőre csak eggyel és pechünkre férfival - foglalkozó rovatában, s ott van a minapi hírügynökségi jelentésben, ahol is közli: ügyvédei javaslatára perli azokat, akik a képmásával úgymond visszaéltek, s hogy ha megkapja a remélt, több millió forintos kártérítést, az összeget a Bethesda Gyermekkórháznak ajánlja fel.

#page#

A pőreség - annak is politikai alfaja - vajon miért okozott rövidzárlatot? Hiszen még csak egyedi esetről sincs szó.  Lengyel egyik párttársa, tudtuk meg pár nappal ezelőtt a sajtóból,  egyenesen a jobb dzsentrivilág stílusában vagánykodott: vetkőzött ingre, gatyára. Igaz, nem fényképezőgép előtt. Hanem "csak" asszonya exponált - roppant nagy hangerővel.

De amint Móricz és Krúdy idején, most is a nép dicsősége övezi a politikai pőréket. Anno a földbirtokost, a  főispánt, manapság a képviselőt, ha kiderült, jókora az étvágya ,oszt  otthon meg  nincs elég koszt.  Miközben a mai idők asszonysága,  képviselőnéje  a helyi boltban ,a  helyi főutcán, a helyi fodrásznál gyűjti be a fontos ember feleségének kijáró mély meghajlásokat, addig ura  kicsit odébb, az irodájában  mámoros állapotban gyűri maga alá titkárnőjét.

A kérdés az informatika világban is legfeljebb az lehet csak, hogy a képviselő úr  választókörzetében ügyködő asszisztens bírja-e egyedül a megpróbáltatásokat, avagy kell a titkársági kettős hatalom:  egy a kisvárosban, egy pedig Budapesten, a képviselőházban. De egy igazán nagy étvágyú - iróasztali munkáira választói előtt igencsak büszke -  gazdának miért is ne lehetne akár  három a hárem, hála  a nevét viselő asszonynak, a térségi és a budapesti  titkárnőnek.

Csurkának ugyanabban az imént már idézett novellájában - a 80-as években kiadott, 40 forintért árult Színleírásban megjelent Kaland a jeges Dunán címűben - ehhez is van mit hozzátennie.  Az akkoriban még a színdarabok, magyar nemzetes tárcák - olykor ügynöki jelentések - József Attila díjas kiváló mestere még a politikusságon innen volt, és nem azon túl. Mert ha már nem naiv íróként, hanem pártemberként, politikai szerzőként ír  Odüsszeuszról - őt hajóztatta novellájában a Dunán - és Pénelopéról, akkor Odüsszeuszt nem devalválja Pénelopé ellenében.

"Valóban egy kissé elkeveredtünk - mondta Odüsszeusz, miközben legényei eloldozták. - Eredetileg azt terveztem, hogy még egyszer végigjárom a régi utat a fiúkkal, de aztán megváltozott a terv.

- Mi késztette arra, hogy még egyszer végigjárja az utat? Nem volt elég egyszer? S Pénelopé mit szól hozzá?...

- Éppen ez az - mondta a ravaszságáról ismert férfiú. - Mint tudja talán, a feleségem örökifjú. (Csurka itt volt először csak író és látott hozzá Pénelopé fel-, Odüsszeusz leértékeléséhez.) Csak én nem vagyok az, s ez a bökkenő. Ne vegyen el örökifjú nőt, csak annyit mondhatok..."

Ithakában ne vegyen el? - kérdezhetnők akár Csurkától akár Budapestre tévedt hősétől, a Nagyfiúnak tanácsokat osztogató Odüsszeusztól.

Persze, hogy tudjuk a választ magunktól is, Ithakában  lehet csak jó a tanács,  hiszen  Csurka éppen úgy magyar földön él, mint a mi nagy étvágyú politikai pőre honatyánk is, aki a sajtónyilvánosság előtt dobott le inget, gatyát magáról, hogy titkárnőjével töltsön - agrárgazdához illő - pásztorórákat.

De annyi biztos, Csurka Odüsszeusz segítségével elmondatott tanácsát késve, vagy sehogyan sem kapta meg a képviselő. Így az élet - a hitves és az egy-két titkárnője -  tanítja majd meg rá: Ne vegyen el örökifjú nőt...