"Kocsis úr, várom, hogy becsöngessen. Piricsi Karola BKV-szóvivő pedig, ha nem csapja el, Kocsis úr, ismét felhívhat az egyirányú telefonos utcából. Úgy, mint azt tette pár héttel ezelőtt, s magnóról - a válaszomra igényt nem tartva - mondta a magáét, azaz a BKV-ét: átalakul, megváltozik, másként lesz, de fő, hogy megértem és legyek kedves tájékozódni. Azaz, most már tudom, miről beszélt a szóvivő, ha felszállok egy buszra, egyáltalán nem biztos, hogy hazatalálok. Öröm az ürömben, hogy a BKV-káosz a városhatárokon belül marad, melyet a városlakó is csak akkor képes elviselni, ha van bérlete. Bérlettel ugyanis azonos áron utazik addig, ameddig meg nem találja a lakását. De most már nemcsak Piricsi Karola úrhölgy telefonját várhatom, hanem Kocsis úrnak, az új vezérigazgatónak a becsöngetést is. Úgy tudom, az egykoron atomerőműves, villamos művekes nagyfőnök könnyen eltalálhat hozzám, mert közlekedéséhez eddig még nem használt tömegközlekedési eszközt, sofőrjének - meg a GPS-ének - pedig elég csak az utca és házszámot megmondani, káoszmenetesen, percek alatt megérkezhet. Merthogy nekem is vannak óhajaim. Olyanok, amilyenekkel a főváros 2006 óta jobbra szavazóinak, a II. kerületieknek, közöttük is a Gábor Áron utca polgárainak, akik a minap a 91-es buszért protestáltak. Nem azért, mert van, hanem azért, mert nagy van, azaz nagyon lesz. És arról, hogy merre menjen meg még a 91-es, elfelejtették őket, a Gábor Áron utcaiakat megkérdezni. Mivel az ellentétek vonzzák egymást, biztos vagyok benne, a baloldal kedvence, pár napja zsebében a BKV élére történt kinevezésével, biztosan boldogan becsönget majd minden protestáló Gábor Áron utcai lakóhoz a kérdéssel: jó felé megy a 91-es? Szóval ne csak a rózsadombiakhoz, hanem hozzám is gyűjék már el Kocsis vezér, mert nemcsak a rózsadombi busz, hanem - kérném nyomatékkal, vagy akár petíciót firkantva - a mifelénk járó metró is tehetne egy-két új kanyart."
A cseppet pityókás, a metrót az 5. emelet 1-be váró minapi mesélő azért nagyot nézne, ha Kocsis vezér tényleg becsöngetne hozzá. Akkor pedig különösen, ha meg még azt is mondaná rögvest a köszönés után, hogy a múltkor a jegyeket és bérleteket hiába kérte a cseppet akkor is pityókás utastól a BKV-ellenőr. Most, ha már ilyen szépen összejött a közlekedési vállalat utasa meg vezérigazgatója, akkor az előbbi bepótolhatja mulasztását, sétáljon el a kredenchez és vegye le róla az ottfelejtett bérletet, kivált, ha nem az előző évszázadban tette oda és hagyta porosodni a kicsit régi szelvényt tartalmazó utazási kelléket.
A frissiben kinevezett BKV-főnök persze, hogy nem fog becsöngetni sehová, még a Gábor Áron utcába sem, pedig onnan a múlt héten roppant morcosan indították el az aláírásgyűjtést, hiszen - idézzük a közleményüket - "nem értik, hogy az illetékesek milyen igény alapján döntöttek és egyelőre még arról sincs információ, hogy pontosan hol lennének a buszmegállók". Lehetséges, hogy a Kocsis éra előtti utolsó percekben merő tévedésből a más utcákban élő polgárok érdekeire tekintettel döntöttek a közlekedési vállalatnál a 91-es (jobb) sorsáról? Kik merhettek ilyen galádságra vállalkozni? Nem tudjuk, csak találgatjuk, talán azoknak jutott eszébe a politikai vákuum kellős közepén vergődő vállalatnál a csak szakmai alapú útvonal-korrekció, akik például közlekedésszervezést tanultak az egyetemen, esetleg az árak és a szolgáltatások arányát, gazdaságosságát tudják kiszámítani hivatalból. De az is lehet, azok döntöttek, akiknek egyszerűen csak feltűnt: nini, akad azon a vidéken számos olyan, feltehetően emberek lakta utca, ahol eddig sem busz, sem villamos, sem metró, sem vízibusz nem járt.
Könnyen lehet, a Gábor Áron utcai petíció kerülhetett volna jobb kezekbe is, hiszen még egy héttel ezelőtt is több jelölt várta a tulajdonos fővárosi önkormányzat döntését. Kocsis István előtt akár befuthatott volna a Vidámpark ZRt. korábbi igazgatósági elnöke is, elvégre ő is megpályázta a BVK vezérigazgatói posztot, s ha nyer, akkor nem valamilyen atombiztos megoldást hozott volna magával a 91-es autóbusz járatot használó rózsadombiaknak, hanem elindította volna a II. kerület első szellemvasút járatát. Mellyel tényleg jobban járhattak volna a petíció megfogalmazóin túl azok is, akiknek címezték a beadványt, annak különlegesen bonyolult szakmai agymunkát igénylő részét. A meghosszabbítás előtt álló járat tényéből ugyanis azonnal levezették a helybéliek azt, hogy - idézzük - "... a járathosszabbítás által okozott zaj- és légszennyezettség a már eleve aránytalanul terhelt környéken a lakók életminőségét vállalhatatlan mértékben rontaná, másrészt az érintett szakaszon lévő ingatlanok forgalmi értéke a tulajdonosok számára elfogadhatatlan mértékben csökkenne". Valószínűleg Kocsis úrral együtt mi sem tudjuk, hogy nem a Gábor Áron utcában, hanem a meghosszabbítással érintett többiben keletkező új zajt és új füstgázt csak az emberbaráti szeretet okán kifogásolják-e az aláírásgyűjtők? Szintén Kicsis vezérrel társulva nem tudjuk azt sem, hogy a petíciót benyújtók félelmének az-e az oka, hogy felértékeli a máshová is eljutó 91-es azokat a máshol lévő ingatlanokat, amelyek immáron megközelíthetőkké válnak busszal éppen úgy, mint a Gábor Áron utca és annak lakásai? A versenytől - és az árversenytől - a szocializmusban tiltottak el bennünket, márpedig annak már húsz éve vége a Rózsadombon is, de ezt ne tudnák a térség jobbra szavazói?
Mindenesetre szó szerint berobbanhatott a főváros közéletébe ez a bizonyos aláírásgyűjtés. Nem használt sem a káosz, sem az önkormányzati frakciók egymásnak ugrása, sem az ellenzék búskomor fejrázása. Aztán egyszer csak...
Egyszer csak jött egy petíció? Megint csak nem tudhatjuk, csupán gyanítjuk, a múlt héten abszolút váratlanul, az több MSZP-s, fideszes és más pártpolitikus városatya kisebb-nagyobb meglepetésére megtették vezérigazgatónak Kocsis Istvánt - talán mert forradalmi helyzet kezdett kialakulni a 91-es vonalán? Amit éppen úgy nem lehet barátságos, liberális eszközökkel kezelni, mint a vezérigazgató-mentes időkben átszámozott, átszervezett járatok okozta káoszát? Az új BKV-főnöktől, gyanítjuk, leginkább a katonás rendet, a megállókban londoni mintára sorakoztatott, a menetrendhez önként, dalolva és főleg csendben alkalmazkodó utasokat várják. Nem is lehet véletlen, hogy az árampiaci liberalizáció ellenzőjeként elhíresült egykori MVM-vezető most az új feladatát felvázoló, s csak látszólag liberális útravalót kapott. A főpolgármester és a főpolgármester-helyettes közleménye olyan szolgáltató céget kér Kocsis Istvántól, amely utas-barát, fejlődőképes és finanszírozható szolgáltatást nyújt 2,5 millió lakosának. Ez oly annyira nem semmi, hogy innen már csak egy lépés a miniszterelnöki bársonyszék.
