Ha igaz az, hogy a politika művészet, akkor a gyakorló kormányfő alanyi jogon művész, kivált, ha a sci-fi irodalom legalább olyan rangra emelkedhet vissza, mint amilyenen Vernének köszönhetően már volt is egyszer. Nem pusztán azért gondoljuk ezt Gyurcsány kormányfőről, mert letett az asztalra egy olyan programot, amilyet ellenfelei és ellenségei nem voltak képesek. Hanem azért is, mert művészi sejtelmességgel beleszőtt utalásokat jövőben bekövetkező történésekről. Olyanokról, amilyenek függnek a gyakorló kormányzattól, s olyanokról, amilyeneket a nagyvilág alakít. Ez utóbbiakra éppen a múlt héten "akadtunk rá" - részben a benzinkutaknál, részben az olaj világpiaci helyzetét felvázoló elemzői beszámolókban.
Tény, hogy boldogságos hírként csemegéztük a múlt héten: olyan szerda következett be, amikor nem drágult az üzemanyag. De akkorra már láttunk elemzéseket, egyebek között a Generali Alapkezelőtől érkezettet, illetve olvastunk bécsi keltezésű tudósításokat az OPEC minapi értekezletéről. A piaci trendeket felvázolni igyekvő pénzintézeti jelentésben áll: egyáltalán nem zárható ki, hogy a második félévben akár 80-90 dolláros szinteken is történnek majd olajjegyzések. És valóban, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete tagjainak miniszterei napi félmillió hordós kitermelés-csökkentést határoztak el, e döntésükre talán hathatott, hogy Londonban már 100 dollár alatti árat is elkönyveltek. A jövőre utaló kormányfői művészi látomások egyike is innen eredeztethető, hiszen 2009 májusában, júniusában éppen nem drágulást, netán árcsökkenést is "eladhatnak" végre a széles tömegeknek. Az olajárak változását a földgáz árának változása 8-9 hónappal követi a világpiacon, az idei nyár közepén még 110 dollárt meghaladó fekete arany szeptember elejére trendszerűen szállt alá, s lett kétszámjegyű ismét: kilenc hónap múltán pedig begyűrűzhet a földgáz - még a magyar választópolgároknak is.
Akkor, amikor a múlt heti olajár-csökkenés átváltódik gázárcsökkenésre is, már kicsit többet fogunk tudni a kabintettől a 2008 szeptemberében megismert kormányfői program történéseiről is. Addigra már talán csurran-csöppen valami kevéske a "kifehéredéses" adókönnyítésből, az évi 60 ezer forint "haszonból". Feltéve, hogy állva és élve marad mind a program, mind a megfogalmazója. A havi 5 ezer forint üzenet is lehet, hiszen jelzi, 2010-ben, ha folytathatja a kormányzat, akkor akár megduplázódhat, látható méretűvé válhat. Ez már rögtön két tétel, a kívülről jövő gázárral és a belül kreált mérsékeltebb közteherrel. És nincs vége, hiszen a múlt héten a kabinet végre részletezte "népi részvény" programját is, melyet - a Klubrádióban adott interjújából következően - már csak a végrehajtásért felelős állami intézmény szóvivője nem lát át teljesen. De az ellenzék annál inkább: kellő tudatossággal fúrni is kezdte, közölve, hogy az MVM-et isten ments privatizálni. És persze átlátja maga a nép is, tudja, miért lesz jó neki, ha a 250 ezer forintig terjedő részvényvásárlási joghoz kapcsolódik egy jelentős részletfizetési jellegű kedvezmény, valamint több állami garancia és jutalom. Ez már tehát három utalás a jövőben bekövetkező szerethető történésekre.
Ráadásul a gázár emelésének megfékezését csak addig követelheti az ellenzék, ameddig az valóban meg nem fékeződik. Felsejlik jövő tavasszal, hogy milyen is lehet a közteherviselés könnyítését is tartalmazó kormányzati program, ha folytatódhat. S végül a tömegeknek felkínált népi részvényekkel - kivált, ha nem gáncsolják el menet közben - még keresni is lehet. Ez a három tétel is tartalmaz már annyi közjó ígérvényt, hogy kezd nagyon is sietőssé válni a mai kormányellenzőknek a körvonalazódó jövőkép mielőbbi "átfestése", illetve annak kivédése, hogy a magyar emberek a folytathatóságot óhajtsák.
Teszi is ezt rekord vehemenciával a legújabb ellenzék, miközben a hajdani kistestvéréből lett régi-új nagytestvérét meg sem kérdezi: így tetszik gondolni? A nagytesó azonban mintha szeretne most is hátradőlni a fotelban, s megvárni azt, hogy a kormányzati kifehérítési program látható munkahelyekre, adófizető státuszba tereljen egy-két millió(!) embert. A választások után így már nem lenne gond velük, a jelenlegi adónemfizetőkkel. De lenne pénz a 2010-es, 2011-es büdzsében - s persze a hatalomra jutásában reménykedő nagytesó kasszájában.
Neki, a foteljában hátra dőlő főellenzéknek és a sci-fit írónak lenne igaza, mivel sem az egyik, sem a másik nem akar idő előtt semmit? A válasz alighanem igen, s még a választópolgár is hálás lenne: a népszavazásos, "koalíciótlanodós" tavasz és nyár után mindenkire ráfér egy csöndesebb, békésebb ősz. Amikor végre nyugodtan dolgozhat, kereshet pénzt fehér, talán utoljára szürke, avagy fekete munkahelyén.
