Pénteken a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) keresetekről szóló tájékoztatóját követően kiadott közleményében azt emelte ki az NGM, hogy tavaly a versenyszférában mért bruttó átlagkeresetek 8,3 százalékkal, míg a családi adókedvezmény figyelembe vétele nélkül számított nettó bérek az inflációt (ennek átlagos mértéke tavaly 5,7, decemberre vonatkozóan éves összevetésben 5 százalék volt) meghaladó mértékben 6,2 százalékkal emelkedtek az előző év azonos időszakához képest. Majd kedden már hosszabb trendet górcső alá véve jött a következő üzenet: „Az előző szocialista kormány három éve alatt 3 százalékkal csökkentek, az Orbán kormány három lezárt évében pedig 3,8 százalékkal nőttek a reálbérek.” Ebben már nem csak a számokkal volt problémám.

Nézzük a tényeket

Tavaly, ha a KSH által közölt megfelelő számsorokból indulunk ki a nemzetgazdaság egészében a reálbérek 3,4 százalékkal csökkentek. Tény, az adatokat erősen rontja a közfoglalkoztatás, ám csak a versenyszférát figyelembe véve is 1,2 százalékkal romlott a bérek vásárlóértéke. Az az adat, amire az NGM hivatkozik a decemberi hónap előző évhez viszonyított alakulása, nem nehéz azonban belátni, hogy ez nem azonos az esztendő egészére vonatkozó változással.

A hosszabb időszakra vonatkozó összehasonlítást illetően nem tudok szó nélkül elmenni azon tény mellett, hogy az NGM, ahelyett, hogy alapos szakmai munkát végezne, pártpolitikai propagandára használja azokat az erőforrásokat, amelyek feladatához jobban illeszkedő összehasonlítások készítésére valók. Nem érdekel, hogy mennyivel dolgoznak hatékonyabban a szocialistáknál. Olyan kimutatásokat várnék a tárcától, amely azt alapozza meg, miként lehet javítani a helyzeten, bőven lenne mit tenni ugyanis ezen a területen.

Egyre rosszabbul élünk

El kell persze ismerni, hogy a második közlemény már a korrekt (durva reálbér csökkenést mutató) 2012-es adatot tartalmazta (persze csak az ábrán), ám a közleményben nem esett szó arról, hogy ennél nagyobb zuhanást utoljára 2007-ben mértek Magyarországon a statisztikusok, abban az évben, amikor az éves átlagos infláció 8 százalék volt egy a tavalyinál lényegesen drasztikusabb áfaemelést követően. Nem ez volt azonban az az év, amikor úgy éreztük: sokkal rosszabbul élünk, mint korábban.

Lényegesen többen érezhették ezt például 2011-ben, amikor a statisztikusok kimutatásai alapján impozáns reálbér növekedés volt. A változást azonban ebben az esztendőben az egykulcsos adó bevezetése eredményezte, amely csak egy szűk, jól kereső réteg élethelyzetén javított.

Egyik kormány sem ért itt el érdemi eredményeket

Ha a távlatokat akarjuk áttekinteni, s arra akarunk választ kapni, hogy jobban vagy rosszabbul élünk, érdemes a KSH ezt mutató statisztikájára egy pillantást vetni. Ebben a jövedelmi és fogyasztási adatokat az 1960-as mértéket induló (100-as) értékként figyelembe véve találhatók meg az adatok. Jól látszik, hogy a reálkeresetek szempontjából a szocialista kormány ideje alatt felmutatott s az Orbán kormány idején elért eredmények között nincs érdemi különbség.

A fogyasztási indexet 2012-re még nem ismerjük, de például a kiskereskedelmi forgalom alakulásáról szóló statisztikát figyelembe véve nem lehetnek kétségeink arról, hogy milyen adat kerül majd az egyelőre hiányzó szám helyére.

Nem éri meg

Itt tehát sikertörténetről nem lehet beszélni. Azok az anyagok, amelyek ott is csillogást kívánnak mutatni, ahol inkább feladatok lennének, csak arra jók, hogy aláássák a bizalmat azzal az intézménnyel szemben, amelytől a gazdaság fellendítését várnánk. Nem éri meg.