A magyar társadalom többsége ma úgy tekint a vállalkozóra, mint egy tolvajra, aki mocskos kapitalistaként kizsákmányolja a szegény alkalmazottakat. A csalásainak és a hazugságainak köszönhetően, valamint azáltal, hogy kiszívja a dolgozói vérét, sokkal több pénze van. Drága, márkás autóval jár, nagy házban lakik, évente többször tud külföldre menni nyaralni, és a büdös disznónak van pénze még vendéglőbe is járni.
Igen, a vállalkozók általában jobb életszínvonalon élnek, mint az átlagemberek. Ezt irigylik is tőlük az átlagemberek. Azt azonban már nem irigylik tőlük, hogy mekkora felelősséget és kockázatot vállalnak. Nem irigylik a napi tizenkét órányi munkát, ami sok esetben a hét végére is áthúzódik. Nem irigylik az álmatlan éjszakákat.
Nem egy ügyfelem van, aki kilencvenes évek elején kezdte a vállalkozását, mára sokmilliárdos céget hozott össze. Ülhetne a babérjain, eladhatná a cégét, és élhetne a kamataiból. Mégis a mai napig többet dolgozik, mint a legtöbb beosztottja.
Itt olvashat arról, hogy kinek való inkább a vállalkozói és kinek az alkalmazotti lét!
Tudok olyan üzletembert mondani a 100 leggazdagabb magyarból, akit a legkönnyebben reggel hat és fél hét között tudok elérni, amikor autózik befelé a munkahelyére, vagy este nyolc után, amikor hazafelé autózik. Nemritkán szombaton vagy vasárnap beszéljük meg vele a megbeszélnivalókat, amikor a gyáraiban dolgozó átlagemberek még csak nem is gondolnak a munkájukra.
Rendszeresen megkérdezem az ügyfeleimet, hogy miért dolgoznak, miért csinálják a cégüket. Soha nem a pénzt mondják első helyen. A válság kezdete óta, érdekes módon a legtöbbször az első helyen olyasmit mondanak, hogy „Én felelek 150 család megélhetéséért. Nagy felelősség. Nem hagyhatom őket cserben.”
Olyan emberekről beszél, akik nem ritkán utálják – jobbik esetben csak irigylik – őt azért a jólétért, amit elért. Ő mégis őket teszi az első helyre.
Ez után a második helyen általában a teremtés örömét és az elért eredmények okozta büszkeséget említik. És csak ezután kerül szóba a pénz, vagy sok esetben ezt nem is mondják.
Úgy gondolom, hogy társadalmunknak három előrevivő pillére van:
- A művészek megálmodják a jövőt.
- A tudósok kitalálják és eltervezik.
- De a vállalkozók azok, akik megvalósítják.
Ha Ön vállalkozó, akkor sokkal nagyobb a hozzájárulása a világhoz, mint az átlagnak. Köszönöm ezt Önnek. Tisztelem és becsülöm érte.
Az Erő legyen Önnel
Piroska Gyula A cégvezetők barátja - hogy ne érezze magát egyedül a cégvezető www.piroskagyulatrening.hu
