A Csongrád megyei benzinkutak árait hasonlítja össze a helyi napilap a tegnapi címoldalán. Ebben a cikk írója felteszi a kérdést, hogy az embereket nem érdekli a pénz. Mindezt azért, mert a legolcsóbb benzint áruló kútnál egyáltalán nem tapasztalt tolongást. A benzin- és dízelár alakulását mi is figyelemmel követjük. A különbség a legek között tizenhat forint. Egy ötven literes tank esetében nyolcszáz forint. Itt 14300, amott 15100 forint. A két kút közti távolság cirka ötven kilométer, mindkettő településen kívül található.

Eközben egy kistelepülésen öt liter tej ezer forintba kerül, egy hónapja pedig már nincs forgalomban az egy- és kétforintos érme, öt forint lett a legkisebb egység. Mondhatnám, az összeg bagatell, smafu. De nem teszem, mert van, ahol minden forint (most már öt) számít. Szívesen keresek fel egy özvegy hölgyet, akinek süteményei jobbak, mint bármelyik cukrászdáé. Kevesebb, mint hetvenezer forintból kell kijönnie havonta.

Csak a gyógyszerek tízezer forintba kerülnek ennyi idő alatt, amely idős korban már kikerülhetetlen. Legtöbbet mégis a hideg időben történő fűtés viszi el, mert egyből nem enged, a melegből. (A hónap eleji gázár-emelés is épp nyolcszáz forintos plusz terhet jelent, igaz azoknál, akik nem részesülnek ártámogatásban.) Inkább a bevásárlásnál kimarad a felvágott, mellyel nyolcszáz forintot lehet spórolni. A nagymama valószínűleg figyelné, hogy hol olcsóbb a benzin, már ha lenne autója. Nem meglepő, nincs neki.