A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint január és május között a költségvetési szférában majd egyharmadával magasabb volt a bruttó átlagkereset, mint a versenyszektorban. A gyorsjelentés szemérmesen arra is kitér, hogy ez egyrészt annak köszönhető, hogy jóval magasabb a diplomások aránya a közpénzekből foglalkoztatottak körében, másrészt ebbe beleértendő a januárban folyósított egyszeri jutalom összege.
Az sajnos nem derült ki a közleményből, hogy vajon csak a diplomásokat fizetik meg ilyen jól a közszférában, vagy amúgy is mindenki jól keres az adófizetők pénzéből. Mindenesetre a statisztikai adatokból úgy tűnik: a megélhetés biztos záloga egy jól fizetett, államilag finanszírozott állás.
Persze a statisztika arra való, hogy bármit meg lehessen vele magyarázni, ez régóta érvényes igazság. A mostani képletből csupán az maradt ki, hogy a versenyszférában van néhány ezer (néhány százezer) fő, akik kényszerűségből vállalkozóvá lettek, mert így több maradt a zsebükben, mintha bejelentett dolgozóként tevékenykedtek volna. (Nem mellesleg a munkáltatóknak is kényelmesebb volt ez a megoldás.) Ennek a halmaznak pediglen legnagyobb hányada minimálbérre volt bejelentve, vagyis 62 500 forintot kerestek havonta - papíron. Ehhez képest nem is olyan rossz, hogy a versenyszféra átlaga 154 600 forintra jött ki.
A színlelt szerződéssel történt foglalkoztatásnak azonban most már vége, az APEH moratórium lejárt, azt a munkaadót, akit mostantól rajtakapnak a színlelt foglalkoztatáson, komoly szankciók fenyegetik. A munkapiac szép fehér lesz, a versenyszféra dolgozói valós bérükkel jelennek meg a KSH gyorsjelentéseiben és akkor majd elválik, melyik is a jobb világ: az állami, vagy a magánszféra.
A baj csak az, hogy a gazdaságban forgó pénzmennyiség rövid távon - például június 30-áról július elsejére forduló éjszaka - állandó. Jóhiszeműen feltételezzük, hogy a munkáltatók eddig is annyit fizettek ki az alkalmazottaiknak bérköltségként - szerződéssel vagy foglalkoztatotti jogviszonyban-, amennyit tudtak és nem annyit, amennyiből száraz kenyérre sem telt. Ebben az esetben azonban hiába szeretnék a munkáltatók úgy rendezni a munkaszerződéseiket, hogy a munkavállalóik ne járjanak rosszul, a megnövekedett adó- és járulékkiadásoknak köszönhetően vagy feleannyi dolgozót foglalkoztatnak, vagy feleakkora bérért. Máshogy nem jön ki az egyenlet.
Vagyis nem az a kérdés, ki keres jobban, félő nemsokára az lesz a kérdés, ki keres egyáltalán?!
