Többek között azért, mert valahol azt olvastam, Európa számos országában az a gyakorlat, hogy a munkavállalók évről évre egyre hosszabb időt töltenek betegállományban. Hogy ők miért és mi miért nem? A válasz roppant egyszerű: mert nekik megéri. Ezzel szemben Magyarországon az igazán betegek sem mernek otthon maradni, vagy ha muszáj, inkább szabadságot vesznek ki.

Németországban például a munkavállalók betegszabadságuk idejére a fizetésük száz százalékára jogosultak, de másutt is csak tíz-húsz százalékkal csökken a jövedelmük. Az egészségbiztosítási rendszer adta lehetőségekkel gyakran maguk a munkáltatók is visszaélnek: mivel a táppénzeket a központi költségvetés fizeti, előfordul, hogy egyes - megrendelésekben szegényebb - időszakokban kényszer-betegállományba küldik dolgozóik egy részét, avagy - ilyen is előfordult már - akár valamennyiüket. Egy berlini kutatás eredményei szerint a szúrópróbaszerűen ellenőrzött 65 ezer beteg 53 százaléka egészségesnek bizonyult. Sőt, egyes európai kormányokról az is kiderült, hogy a betegállományban és munkaképtelen státusba helyezett emberek számának mesterséges növelésével igyekeznek csökkenteni a munkanélküliek statisztikai arányát. Angliában például a munkaképes korú felnőttek 7,5 százaléka élvezi a munkaképtelen státusszal járó folyamatos szociális juttatásokat.

Mi a helyzet ezzel szemben Magyarországon? Annyira féltik az emberek alkalmazottként a munkahelyüket, hogy amíg csak mozdulni képesek, nem maradnak otthon. Illetve ha mégis muszáj, inkább csúsztatnak, de semmiképpen nem terhelik a munkaadójukat a táppénzzel járó plusz költségekkel. Hiszen még 1996-ban tizenöt napra növekedett az az időszak, ami alatt a táppénzt a munkáltató köteles kifizetni azt a dolgozójának, és csak ezután lép be a társadalombiztosítás; ráadásul még azután is úgy, hogy a táppénzkiadások harmada a munkáltatót terheli. Márpedig ilyen feltételek mellett legyen a munkatárs bármilyen jó szakember, ha gyakran betegeskedik, előbb-utóbb – teljesen érthetően – elküldik.

Nem hallottam arról, hogy május elsejétől ez kedvezően változott volna. S arról sem, hogy terveznék a változtatását. Pontosabban: tervezik, csak éppen ebben nem mi magyarok harmonizálunk az unióval, hanem az EU tagországai – köztük a németek – vizsgálják felül és várhatóan szigorítják a saját ellátási rendszereiket.